Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-15 / 15. szám

vényesen a bizonyítvány kiadása telett. Tehát az intézkedés a felekezeti főhatóság kezében marad, azonban ugy, hogy az állam kormányának tudomása lehet minden részletéről az ügymenetnek, és ha netán szabályellenes eljárás követtetnék, a kormánynak módja van arra, hogy az állam érdekeit védelmezve a későbbi szakaszok értelmében törvény szerint járhasson el. Ha valaki azzal gyanúsítaná a magyar protest. és első sorban — ha már felekezetről beszélünk, — a magyar ref. felekezetet, hogy annak iskoláiban államellenes dolgok történhetnek, ezt ő határozottan visszautasítaná; de épen azért, mert meg van győződve, hogy ilyen elő nem fordulhat, nem látja át, hogy miért ovakodjunk az ellen, hogy Magyarország alkotmányos kormánya saját tapasztalatai után tudhassa az azokban történő dolgokat. Mocsáry. A szakaszok tulajdonképeni lényegére nézve nem csak homályt, hanem mystificátiót lát. A kormány az érettségi vizsgálatokat látja legalkalmasabbaknak arra, hogy a felekezeti iskolákra pressiót gyakorolhasson. Másik törekvése a kormánynak az, hogy épen az érettségi vizsgáknál való részvétel által teljesen hatalmába keríthesse a felekezeti iskolákat. Egyik szövegezést sem fogadja el. Dobránszky elfogadja a módositványt ; a kik ezt ellenzik, tulajdonképen bizalmatlanságot szavaznak saját felekezeti, egyházi és iskolai főhatóságok irányában. Thaly K. A prot. autonomia ellen irányzott gonosz szándékot lát mind az eredeti szövegben, mind a módosításban. Egy oly kormányról, mely a Sz.-István napot a protestánsokkal is megünnepeltetni akarta, mindent feltesz, még a mala fidest is. Ezután kijelenté, hogy izgatni fog az e törvény által célzott intézkedés ellen, és reményű, de óhajtja is, hogy azok, kikre e törvény vonatkozik, egyházi hatóságok, tanárok, tanulók a passiva resistentia minden nemét kifejtendik ennek keresztülvitele ellen. Az egész házat- megbotránkoztató, s a magyar parlamentben eddigelé szokatlan ilyesféle szavaiért az elnök által pár ízben rendreutasittatott. Pulszky Ág. A ki, mint az előtte szóló, a kormánynak minden eljárásaban csakis a mala fidest tételezi fel, azzal az e kérdésben hozandó határozatra nézve bármi alapon vitatkozni egyáltalában nem lehet. Kijelenti, bár nem tartozik a kormánypárthoz, hogy ezen kormány eddigi eljárása után ítélve, nem tételezhető fel, hogy felekezeti kérdésekben mas, mint objectiv mértéket használt volna és akarna használni. Tiltakozik az ellen, hogy a protest. érzületet a szélső oldalon ülők csak maguknak vindikálják; tagadja, hogy ezen törvénynyel a prot. autonomia megnyirbálása céloztatnék. A kormányképviselő vető jogában nem rejlik sérelem, hanem helyesen osztatik meg a jog és kötelesség azon mértéke, mely az államot, s mely a felekezetet megilleti. Jogot az ezt kisérő kötelesség nélkül egyáltalan képzelnünk nem lehet. S képzelhető-e' egyáltalán törvény, mely az államon belől bárminő társadalmi körnek jogot tulajdonit a nélkül, hogy e joggal karöltve kötelességnek teljesítését is reá ne róná. Pártolja Zsilinszky módosítását. Kiss Albert a módositványt még vészesebbnek találja az autonomiára nézve, mint az eredeti szöveget, s azt hiszi, hogy olyan feladattal, a minőt a módositvány a kormánybiztosnak kiszab, ez nem lesz egyéb, mint denunciáns. Pulszkyval szemben megjegyzi, hogy itt nem a felügyeleti hatalom kérdéséről van jelenleg szó, mert hiszen azt mindnyájan elismerjük, hogy az az államot törvény szerint megilleti, hanem a főfelügyeleti jog gyakorlásának módjáról, mikéntjéről. Tisza Kálmán. A középiskolai 1873. és 74-iki törvényjavaslat történetét elmondva újból kijelenti, hogy itt is, valamint a magyar nyelv kérdésénél az állam csupán annyit követel, a mennyire okvetlenül szüksége van. Kiss Alberttel szemben megjegyzi, hogy denunciánsnak a titkos feladót szokták nevezni; de a ki ellenőrként van valahova rendelve, és hivatalosan, neve aláírásával jelentést tesz, oly jelentést, melyet a felekezeti hatóság tárgyalás alá vesz, melyet ott a tanárok előtt jegyzőkönyvbe diktálni tartozik, az nem denunciáns. Eddig a szélső oldalon ülők csak a hazafiságot tartották exclusiv tulajdonuknak, most ugy látszik, hogy exlusiv protestánsoknak is tartják magukat. De kettőt kívánok megjegyezni. Az egyik az, hogy bármenynyire igyekezzenek is az ily exclusiv protestánsok a protestáns testületeket, a protestáns fiatalságot, a protestáns tanárokat oda buzdítani, hogy magukat az ország törvényhozásával ellentétbe tegyék, ez nekik sikerülni nem fog. A másik, hogy a jó protestáns nem az, a ki azon az uton akar indulni, hogy a magyar protestantismus érdekét a tanügyi fejlődés és a magyar állam erősbödése érdekével ellentétbe hozza, és nem is az, a ki a protestantismus érdekének és jogainak címe alatt ugy állítja oda a dolgot, mint ha a magyar állam és a magyar állam közművelődése a protestantismus jogaival vagy érdekével ellenkeznék. Nem/szükséges és nem is vétetik el a protestánsoktól iskoláikra vonatkozólag egyike sem jogaiknak, nem vétetik el sem a tanárok szabad választása, sem a tanintézetek felállítása, sem egyike, sem másika ezen jogoknak. Mi kívántatik? Az, hogy a magyar állam nyerjen meggyőződést, hogy minden intézetében ugy a közművelődési, mint az állami érdekeknek elégtétetik. Ez oly minimum, melynél kevesebbel egy állam, mely élni akar, be nem érheti. Az april 10-én tartott ülésben is még mindig a 22-ik §. felett folyt a küzdelem, felhozván ezen §. ellen Orbán B., hogy a minisztert a tanári karoknak feltétlen urának teszi, s azokat a kormány átkos politikájának uszályhordozójává teszi, a mint ezt az allami iskolák tanárainál tapasztaljuk, kik az ily helota szolgálatra rá vannak kényszerítve; ezen kivül a prot. iskolák fennmaradhatását is veszélyezteti ezen javaslat. Kovács Alb. azon esetre, ha akár az eredeti szöveg, akár Zsilinszky módositványa fogadtatik el, több társával együtt a 24-ik §-hoz a következő határ, javaslatot nyújtja be: „a szóbeli érettségi vizsgálat tárgyai a gymnásiumban a magyar nyelv és irodalmanak története, a latinnyelv, mennyiségtan és történelem; a reáliskolában : a magyar nyelv és irodalmának története, németnyelv, mennyiségtan és természettan.* Trefort elfogadja Zsilinszky módositványát; Kovács A. azon észrevételére, hogy ha ő az érettségi vizs gákon az ellenőrzés kisebb mértékével megelégedett volna, akkor ezen keserű vitákat el lehetett volna kerülni, megjegyzi, hogy az illusio. Sokat tanácskozott ő a felekezeti érdekek specifikus képviselőível, s lehető csekély mértékre akarta redukálni a felügyeletet, mégis anathemát mondottak felette. Az érettségi vizsgálatnál szerinte is nem szükséges kiterjeszkedni minden tárgyra, de hogy melyekre? az nagyon fontos didaktikai kérdés. Ezért, minthogy az érettségi vizsgálatokra nézve kiadandó utasítást tanférfiak s pedig a felekezeti iskolai hatóságok meghallgatásával fogják készíteni, és azok ezen javaslatot komoly figyelemre méltatandják, fel kéri Kovácsot javaslata visszavételére ; ki azután zárbeszédében vissza is vonta. Hermán 0. Ha a kormány az eredeti javaslatot