Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-08 / 14. szám

adakozásra gyújt, adományokat a legnagyobb hálás köszönettel fogok elfogadni a lelkészi lakon. Ezzel minden ottani működésem megszűnt — még a paplakra hozott pénz elfogadása is, mit szintén gyengélkedésem miatt nt. Szilády Áron úr volt szives teljesiteni. (Mely szives figyelméért s irántam tanúsított nagybecsű jóindulatáért fogadja e helyen is soha még nem sziinö hálám s köszönetem.) A nt. Szilady úrhoz hozott pénzösszeg 169 frt 72 kr. mihez hozzá adva a sajátjából adott 13 frtot, összesen 182 frt 72 kr. De ezenkívül a gyűjtők is szépen működtek. Különösen pedig egy azok között nagyban kitűnt, buzgó odaadó munkássága, s érdekünkben tett nemes fáradozása miatt, uton útfélen fogva elő németet, zsidót, katholikust, tartva Íróasztaléi, mint hallani, többeknek a hátát is, ez a gyűjtő volt tekintetes Kolosváry István úr. Nemes buzgólkodása eredménye lett 128 frt 70 kr. Mely összegekben hozzá véve az egyház adományát (50 frt) s a presbyterek (29 frt 10 kr.) Thoma Vince (11 frt 60 kr.) Balázs Imre (12 frt 10 kr.) Gondnok (13 frt 10 kr.) Csontó igazgató (20 frt 55 kr.) s Kovács Imre (3 frt) urak ívén begyűlt összeget, az összes Halason ottlétem alatt begyűlt összeg 450 frt 87 kr. Melyért e helyen is fogadják mély köszönetem az érdekünkben buzgón munkálkodó nemes hit- és vérrokonaink. Halasról — Kalocsán, Foktőn és Uszodon át Paksra mentem febr. 21-én, azon szándékkal, hogy ott 22-én, azaz csütörtökön prédikáljak. Prédikáltam is. Prédikálás után pedig azonnal megindultam látogatásokat tenni. Mely látogatásoknak eredménye lett perselypénzzel, s a lelkészi lakra önként behozott összeggel 62 frt 70 kr. Paksról még az nap Duna-Szent-Györgyre mentem, hol már a presbyterium előbb bejáratta érdekünkben a községet s gyűjtött 33 frtot. Február 23-án azért én még prédikaltam s a prédikálás után még önként is hoztak a papi lakra valamit, melylyel a mar gyűjtött összeg 49 frt 51 krra emelkedett. Duna-Szent Györgyről 23-án mentem Faddra, gyűjtendő ott másnap. A gyülekezet buzgó lelkipásztora azonban már odamenetelem előtt gyűjtött 16 frtot és 10 krt, mely összeget mély köszönetem mellett átvéve, másnap Szegszárdra mentem, prédikálandó ott vasarnap. Szegszárdon Borzsák Endre lelkész úr szintén mar jó előre kezdette érdekelni a közönséget érdekünkben szóval és tollal. S nemes működésének eredménye lett másnap, a rossz idő mellett is, igen szép templom-közönség, s a papi lakra hozott 95 frt 99 kr. önkéntes adomány. A szegszárdi gyűjtés azonban ezzel nincs befejezve, mert a lelkipásztor ur mint a múltkor a »Tolnai vidéki lapokban® lattam, azóta is folyton buzgólkodik érdekünkben s nemes munkálkodása eredménye reménylhetőleg még egyszer annyi lesz. Adja az ég ! Szegszárdról még vasárnap este elmentem Őcsénybe, hol 26-án prédikáltam. A lelkipásztor úr s tanitó urak már előre érdekelték a népet. Az első adományt az iskolás fiúk és leányok tették le egyházunk oltárára, egy igazi szép és megható módon. Ugyanis a katedrából lejövet, oda all elém egy kis fiú, tartva ugy 3 frt körül kezében, s egy szép kis beszéd kíséretében adá át a kis összeget, a mi igen jó volt a buzgóság emelésére; azutan egy kis leányka "tartott kezében egy skatulyát pénzzel tele, ő is beszélni akart valamit, de az orgona szava nem engedte szóhoz jutni, igy csak némán adta át, de e néma atadasban is menynyi meghatottság ! Ezután jött a nép a paplakra hozva oda az nap 83 frt 37 krt. összesen. Még hétfőn este Décsre mentem, hol a lelkipásztor úr vizitálni levén, csak a rektor, kurátor és biró urakat talaltam otthon. Ezeknek tudomásuk levén mar jó előre a dologról, nagy örömmel fogadtak s elhatároztuk, hogy tudomása van ugyan a népnek ideérkezésemről, de nagyobb bizonyosság kedvéért holnap reggel még ki is doboltatjak. Nagyon helyes, gondolám, mert dobszóval ugyan verebet nem fogunk, de fogunk a templomba közönséget. Mit a hazatérő lelkipásztor ur is helyeselvén, másnap a dobszó hirdetésre s háromszori harangozásra meg is telt a templom, hozva oda minden asszony legalabb még egy gyermeket is. Prédikáltam. Prédikálás után megindult a nép a paplak felé, hozva oda nemes adományaikat. Hoztak összesen 102 frt 86 krt. De ezenkívül irántam való szives figyelmüknek azáltal is kiváló jelét adták, hogy egy pár, a nemes adomány mellett, egy kis decsi fehéret is hozott a kabátja alatt ebédemhez kóstolóul. Mely szives figyelem igazán jól esett lelkemnek. Decsről még az nap mentem Pilisre. Pilisen nem tudathattam előre oda való érkezésem, mert magan ügyeim miatt majd abba kellett hagynom a gyűjtést, igy hát mint váratlan vendég jelentem meg Pilisen. A nt. lelkész úrral azonnal a község házához mentem, hogy közönséget gyüjthessünk másnap A falú két kisbiraja esdő szózatunkkal még az nap befutotta a községet, jelentve azt is, hogy holnap prédikáció is fog lenni a templomban. Ezen módon szintén igen szép közönség gyűlt számunkra. Mely közönség még az nap hozott 29 frt I krt önként a papi lakra. Még febr. 28-án Alsó-Nyékre mentem. Alsó-Nyéken szinte váratlan ember voltam. Azonban a lelkipásztor, biró s gondnok gondoskodása, de különösen a dobos éles dobja és nagy hangja, a melylyel a következőket hirdette (magam is hallottam nagy gyönyörűségemre :) A nagybecskereki pap megérkezett, holnap reggel 8 órakor prédikációt fog tartani, a kinek tetszik, meghallgathatja drum ! drum ! ! drum ! ! 1 Csakhamar várttá s ismertté lettem Alsó-Nyéken is s másnapra az egész templom megtelt közönséggel, kiknek én prédikáltam. Prédikálás után önként vallalkozó presbyter urak bejárták a községet s gyűjtöttek 43 frtot. Alsó-Nyékről március i-én Kölesdre mentem cs pedig elég későn érve oda a nagy távolság miatt, s mert másnap megint tovább kellett mennem, Kölesden nem csinálhattam egyebet, mint az összegyűlt presbyterium elé terjesztém ügyünket, mely presbyterium elhatározta, hogy egy későbbi alkalommal fog gyűjtést rendezni számunkra. A nt. ág. hitvallású lelkész úr szintén megígérte, hogy testvériségek tényleges megmutatására ő is fog hívei körében e célra gyűjteni. Március 2-an Kajdacsra mentem a nagy kora dacára is folyton munkálkodó, dolgozo paphoz. A baj itt is az volt, hogy odamenetelem alig előzte meg par perccel levelem. Mit csináljunk ? A kurátor azt monda, nem tehetünk semmit ... S az estére megnyugodtunk abban, hogy hem tehetünk semmit. De egyet aluva rea nt. Csuthy úr, ugy gondoha, hogy mégis tenni kellene valamit. A reggeli 4 órakor harangozó harangozót azért behivaita, esdő szózatunkat kezébe adta s megmondta, hogy hordja azt el a házakhoz, s mondja meg, hogy 9 órakor ez a pap fog prédikálni.