Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-01-14 / 2. szám

pontnak kell lenni, mely körül szükségkép sorakoznak a többi disciplinák, mert mindannyian rátámaszkodnak, s cserében őt is támogatják mint kerületi ívek a csúcsivet. Öreg hiba a dogmák történelmét a bölcseo o let történelmével azonosítni akarni; ez más szóval annyit tesz, mint egy mederbe szorítni két folyót, melyek talán egy helyen egy forrásból erednek, de eleitől fogva más-más irányban, más-más vidéken vándorolnak. Egyiknek az ágya a vallásos érzelem, és annak különböző nyilvánulása, melyektől a másik erőnek erejével el akart és akar szakadni. Ám a vallásphaenomenologia teljességgel nem menekülhet a dogmák történelmétől: hiszen épen ő annak a magyarázója és megvilágítója. Az egyháztörténelem szintén nem szakadhat el a dogmák történelmétől: hiszen annak mintegy a kérge; s aztán hány, meg hány történelmi tény maradna merő homályban, ha a vallástünemények tudományos ismerete analógiáival rájok fényt nem deritene? Összehasonlítás nélkül nincs ma már tudomány. A mi ker. világunkban történt megfigyeléseket az idegen vallások tanulmányozásával kell ellenőriznünk. Csupán csak ezen az alapon juthatunk tudományos törvényekre, mert máskülönben mit is keresne egy theol. facultáson a judaismus, az islamismus, a buddhismus, brahmanismus, parsismus összehasonlító történelme ? Valóban ezek nem csupán irodalomtörténelmi, se nem philologiai stúdiumok, s a fenntemlitett okokból nem is philosophiaiak. I Iiszen ezt az irodalmat a vallás hozta létre s az táplálta fel és nevelte nagyra. Hogy valaki jól megértse, arra nem elég csupán philolognak lennie. Renan ismeretes mondása szerint a végre, hogy egy vallást tanulmányozzunk, szükség, hogy régenten benne hittünk légyen s többé már ne higyjük; a mi magyarán mondva annyit jelent, hogy valamely nép szent könyveit a vallás phaenomenologia fényénél kell magyarázni, mert az dérit világot a részletekig menő tanulmányokra. A keleti irodalmak (hindu, persa, egyiptomi stb.) lényegükben elannyira vallásosak, hogy a velők mélyen foglalkozó tudós philologokat (Renan, Müller M., Darmesteter) va- 1 lóságos neo-theologusoknak kell tekinteni. Példájokból látjuk, hogy a mai philologia többé nem szoritkozhatik nyelvtanok és szótárak Írására, hanem azon túl menve, be kell minket vezetnie a Jordán és Indus parti hajdankori lakók gondolat és érzelem világába, s a mennyiben e gondolatok és érzelmek egy kiválóan vallásos kor körét alkotják, annyiban a philologia a vallás pheaenomenologiája határára jut. Minden esetre csudálatos jelensége ez az emberi művelődés történelmének. Réges-régen a theologusok voltak az egyetlen philologusok; ám ma oly időket élünk, midőn a philologusok szemünk láttára, fülünk hallatára ujitják meg a theologiát. A múmiának tartott tetszhalottat kiveszik sírboltjából, hogy a tudományos vizsgálódás szabad levegőjén ismét életre ébredjen. Itt tehát beteljesednek Holtzmannak a német theologiai facultásokról ezelőtt néhány évvel (1878-ban) mondott eme szavai: „ha a vallást tudományos kutatás tárgyává tesszük, és a tudomány ellenőrzése alá visszük, azzal csak azt akadályozzuk meg, hogy többé ne járjon vakon a maga útján s fejlődésében ne jusson zabolátlan természeti erők állapotára, midőn féktelensége jelen civilisátionk minden vívmányát kockára teszi." A tudományos, azaz a fentebbi elvek szerint megújhodott theologia a tudományok respublicájában oly helyet íog elfoglalni, melyet az eddigi theologiai facultások doctrinái üresen o o hagytak. Eme theologiának nem a dogmatika lesz többé tengelye, mely eddigelé rá a confessionalis bélyeget nyomta, hanem a vallás phaenomenologia, ez a megfigyelésen alapuló tudomány. Ez lesz az a gócpont, melyből mintegy kisugároznak, s melybe ismét, mint központba, visszasietnek a fentemiitett történelmi disciplinák. A dogmatika a dogmák történelmének egy részévé válik s fonala egész napjainkig lenyúlik. Továbbá a morált, mint a vallástól tudományosan különbözőt a theologiától el kell szakítani s ezzel a régi keret megcsonkúl, de másfelől helyrehozza e hiányt az a körülmény, hogy a vallási tünemények tanulmánya nagyobb figyelmet sürget a philologiára, s a hajdankor történelmének tanulmányozása a vallásos érzelem túlsúlya miatt a figyelmet a civilisatio primitív formáira irányoztatja, és végül a bálványimádás különböző fajainak tanulmányozása, a természeti népek fétis imádása nélkülözhetlenné teszen egy egy fétis gyűjteményt, minélfogva a vallástudománynak épen úgy meglesz majd a maga műgyüjteménye, mint az aestheticának. Ily alapon, ily reformok mellett az a theologia, mely hajdan az ismeretkör fejedelmi birtokosa volt, nem lesz többé a tudományok földnélküli Jánosa; és a vallás, mely a letűnt és meglevő civilisatiok legerőteljesebb kovásza, az emberiség leghatalmasabb fejlődésének kiinduláspontja volt s egyszersmind a modern társadalom legbonyolultabb problémáinak okozója s az egyéni lelkiismeretnek számtalanszor legkérlelhetlenebb megzavarója: nem lesz többé vakoskodó és tapogatódzó empirismus zsákmánya, hanem a vizsgálódó tudomány szavára uj életre kél s uj földet és uj eget kér. Felméri Lajos.