Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-01 / 13. szám

presbyterium hirdesse ki a pályázatot épen oly módon, mint a tanár- vagy tanitó-választásoknál. Az egyházkormányzó testület bírálja meg a pályázók okmányait és a kiválasztott legjelesebb bizonyitványú és szónoki képességű 3 vagy 4 egyént tűzze ki a választásra. Ha a pályázatok az espereshez adatnak be, az egyház nem bir tudomással a bizonyítványok tartalmáról, hanem csak azon két vagy három egyén, ki a kijelölő bizottságba választatott. A választási ténynél őrködjék az egyházvidéki kormányzótestület kiküldött hivatalos egyéne által, nehogy szabályellenesség történjék. A törvényesen végbement választás terjesztessék megerősítés végett, mint eddig volt, az egyházvidék espereséhez. Az egyháznak saját érdeke, szellemi élete igényli, hogy a választás minél jelesebb és képzettebb egyénre essék. Régibb egyházi rendeletek utasították a középtanodákkal biró egyházakat, hogy klasszikus ismeretű férfiakat válasszanak lelkészekül. Emlitém fenntebb, hogy a lelkészi főtulajdonokhoz tartozik a szónoki képesség, az előadási hathatósság, a választásnál tehát ez is mérlegelendő. Kérdés, hogy és mi módon ? Rövid feleletem, ha a választó nép meghallgatja a választandó szónoki beszédét sajat templomában. Mikép észközöltessék ez ? Az egyház azokat, kiket jelesebb bizonyítványaiknál fogva választásra kitűzött, hívja meg próbaszónoklattartásra saját templomában. Csak e módon tudhatja meg a nép, hogy a hang elégséges-e templomába és előadása megragadó-e. Hogy pedig legkevesebb idő se lehessen korteskedésre, a szónok a próbapapolás elvégezte után azonnal távozzék az egyházból, s miütán a kiválasztottak meghallgatása megtörtént, ejtessék meg azonnal a választás. Az egyházak a lapok szerint 4 osztályra vannak osztva tekintettel a jövedelemre. Ehez van viszonyítva a lelkész választhatósaga a minősítés szerint. Nézetem e téren eltér a lapokban közlött minősítési fokozattól. A 4-ik osztályba pályázhatók, és megválaszthatok az azon osztálybeli lelkészek, képesített tanárok, segédlelkészek. A harmadik osztályba pályázhatók és megválaszthatok az azon osztálybeli lelkészek, tanárok és a 4-ik osztálybeliek. A második és első osztályba pályázhatók és megválaszthatok a 3-ik osztálybeliek, ugyszinte a második és első osztálybeliek. Mert ugyan azon osztályban levő egyházak között is van, sokszor pedig nagy különbség. Ha a 3-ik osztálybeliek választhatók nemcsak a második, hanem az első osztályba is, ez által ifjabb erők is jutnak be a felsőbb osztályokba, és a nagy népes egyházak is nyernek erőteljes, tapasztalt férfiakat lelkészeikül. Ez eljárási mód ösztön lenne, ugy gondo lom, ifjú lelkészeinknek a magok mívelése, s tökéletesítésére, a szellemi munkásság és a tudományokban való fokozatos haladásra. Célravezetőbb e részben kevés, pontosan körülirt, s félre nem magyarázható szabaly, mint sok, gyakran kicsinységig menő paragrafus. Feltártam egyszerűen nézetemet a fő pontokban, nem bocsátkoztam a részletezésekbe, látom, a lapokban megjelent cikkek ezeket lehető terjedelemben targyalják. Most még van idő ez igen fontos tárgy tisztázására, szóljanak hozzá, vitassák többen, végre előáll a legjobb és legcélravezetőbb. Jó szándék, használni akarás vezette tollamat, részemre nincs már semmi előny, mert életem végalkonyán állok, melyhez már közelebb a sír. Keszi Hajdú Lajos, lelkésztanár. Még mindig a minősítés. E becses lap majd mindenik száma, néha egy, néha több cikkben is tárgyalja mostanaban az egyházak osztályozása s papok minősítésének kérdését. Hozzászóltak egyesek, nyilatkoztak már egydiázmegyék is itt-amott. Mindenik nyilatkozatban nem kis mértéke van jelezve az aggodalomnak, hogy a lelkészminősités a gyakorlatban a kívánt üdvös eredmény helyett nem fogja-e a legnagyobb kárt okozni, a viszály magvát hinteni el a lelkészi karban s az egyház békéjét felforgatni? Legyen szabad, igénytelen nézetem elmondásával, parányi részben legalább hozzájárulnom a kérdés szellőztetéséhez. Mit várunk e törvénytől ? Két nagy horderejű cél elérését: első, hogy az érdem és jóravalóság előmenetele, méltánylása törvény által a lehetőségig biztosítva legyen ; hogy igazi papi charakterrel ékeskedő, tehetséges és munkás egyének előtt utat ne szegjen sem a csengő-bongó üresség, sem a polgári és politikai választásoknál már — fájdalom — nagyon átalánossá lett financiális kapacitáció. A második cél, mi ebből önként foly s még nagyobb horderejű : e törvény remélt hatása a lelkész-képezdék ifjúságára. Hadd tudja az az ifjú már ott a theologiai intézetben, a mit mi és az előttünk kikerült nemzedék elméletben, ha tudtunk is, de a minek az életben sokszor az ellenkezőjét láttuk, — hogy ezután csakugyan igaz lesz : ki mint vet, ugy arat .... Talán majd több komolysággal, több tanulmánynyal nagyobb szorgalmat, erősebb kitartást egyesit a theologus ifjú .... Távol legyen, hogy a jelenlegi lelkészi kart csak a legkisebb mértékben is becsmérelni merném; de lehetetlen nem tudnom, hogy hejh 1 . . . . beh sok fiatal könynyelműséget táplált, hizlalt, dédelgetett az a tudat, hogy a jó parochiát úgysem az exegesis meg a dogmatikából kiállott szép censura, mint inkább mar — ne bolygassuk miféle — adományok szerzik 1 . . . Talán a jövendő évtizedek papságát egészben, átalánosságban, magasabb színvonalára emelendi e törvény hatása a tudománynak és kötelességszeretetnek .... En istenem 1 ha ez igy lesz : dicsőség ennek a zsinatnak e törvény megalkotásáért. Minden alkotasai között ez a legnagyobb. Nagyobb a domestikanál; nagyobb az öt különféleségnek minden specialitásokkal egyetemben egy rámába hozásánál. Ez