Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-01 / 13. szám

és betanítása, mintha a kézművest megtanítanák elméletileg arra, hogy micsoda műszereket kell használnia, azon műszereknek micsoda anyagból kell készülni, hogy jók legyenek, melyik műszerrel micsoda részét végezheti munkájának, s mikor megtanult mindent, akkor azt mondják : menj, dolgozzál az életnek, s kézbe vévén a műszert, a miről mindent tanult, nem tudja azt használni, nem tud vele dolgozni, hanem ha az életnek akar munkálkodni, egészen kezdje elől a tanulás gyakorlati oldalát. Talán gyenge védelmül fel lehetne hozni, hogy épen a gyakorlati képesség elsajátítására való a segédlelkészi foglalkozás. De ez nem áll, eklatáns bizonyíték volt erre a fenntebbi temetési példa, aztán tudjuk, hogy egy év alatt valaki rendes lelkészszé lehet, az élet gondja, az idő rövidsége nem ad elegendő alkalmat a tett észlelések helyes feldolgozására; főként nem lehet pedig azért e tekintetben a segédlelkészi foglalkozásra fektetni a fősúlyt, mert ha hosszas ideig szolgál is valaki, de csak egyes egyháznak életével ismerkedik meg, pedig egyházaink viszonyai nagyon külömbozők és igy hiányos tapasztalatokat szerezhet, s meglehet, épen ez leend veszedelme, mert az itt szerzett tapasztalatokat, ha más viszonyok között levő egyházban alkalmazni akarja, ott azok nem bizonyulnak célszerűeknek, s vagy romlást idéz elő, vagy magát ellentétbe helyezi népével, a miből ismét csak káros következmények származhatnak. Altalános míveltség, tájékozottság, s a mint az idézett jegyzőkönyvben van, kicsiny és nagyobb egyházainknak beléletét alaposan felfogó lelkipásztori gondoskodás szükséges mindnyájunknak. Hát még hivatalos állásunknak azon oldala, miszerint több felekezetekkel, nemzetiségekkel összevegyülve kell egyházunkat őrizni, védni, erősíteni, esetleg terjeszteni, a gyakorlati képzésnek mennyi kívánalmait idézi fel ? Ha az iskola kellőleg elő nem készit bennünket a kül társadalomban, küzdelmekben annyira gazdag, anyagi s erkölcsi jutalomban legtöbbször szűkölködő lelkészi pályára, a képességet nagyon drágán, sokszor egy elvesztett élet árán szerezhetjük meg. Ha magyar reformált egyházunkat meg akarjuk tartani, ha mi lelkészek, — a mi múlhatatlan létfeltétel — a kor színvonalán akarunk állani, és ha — tapasztalatunk szerint — a milyen a lelkész, olyan az egyháza is, jelszavunk legyen : reformáljuk az iskolai nevelést és különösen a lelkészképzést ! Legyen a jövő lelkészi kara már ifjúságában ugy vezetve, hogy mind a kor és társadalom kívánalmainak meg tudjon felelni, mind az egyházi élet szellemi és anyagi kormányzására kellő ismeretekkel felruházva lépjen ki az iskolából, hogy igy a gyakorlati élet terén sikeresen tudja érvényesíteni tanulmányait, ne ingadozzék, ne tapogatózzék az, kinek másokat, sokakat kell támogatni, hanem biztos tudattal fogja fel helyzetét és tudja végezni kötelességeit. Theologus ifjainkat igy nevelni s oktatni pedig csak a gyakorlati lelkészet mezejével teljesen ismerős szaktanár lesz képes. Ez volt célja felszólalásunknak és emlékiratunk fenntebbiekre vonatkozó pontjának; sajnáljuk, hogy ez némi egyéni sérelemmel történhetett meg, de egyházunk közügye sokkal drágább előttünk, semmint egyéni tekintetekért elhallgassuk a meggyőződés érzetének nyilatkozatra ösztönző szavait. Meglehet, fájó sebeket ejtett némelyeknél felszólalásunk, azonban ismételten kinyilatkoztatjuk, hogy sem szándékunk, sem törekvésünk nem volt egyéneket sérteni, — de vannak betegségek, melyeknek gyógyításánál sebeket kell nyitni az orvosnak, hogy biztosabban hasson szereivel. Mennyiben van igazunk, Ítéljék meg, a kik elfogulatlanul ismerik az ügyek vitelét, a lelkészi kar helyzetét. Ha véleményünkben, ítéletünkben csalódnánk, emberi dolog esnék meg rajtunk, hanem a cél iránti jóakarat és egyházunk szeretetének hiányával senki sem vádolhatja aggodalmainkat. A Krassóvidéki lelkészi kór. A krassó-vidéki lelkészi kör emlékiratában fölvetett nagy jelentőségű kérdések megvitatására lapunkban szívesen nyitottunk tért. Sajnáljuk azonban, hogy e kérdések kapcsában oly személyi természetű ügyek is merültek föl, melyek alkalmasak arra, hogy az illető egyén jogos önérzetét fájdalmasan érintsék; sajnáljuk ezt annyival inkább, mert az érintett ifjú tanar, Cs. L. ur tudományos műveltsége és az irodalom terén kifejtett munkálkodása iránt mi is teljes elismeréssel viseltetünk. Épen azért kinyilatkoztatjuk, hogy amennyiben e cikknek személyi vonatkozású adatai netalan hibás értesüléseken alapulnak : nem fogjuk elzárni hasabjainkat az igazság helyreállítását célzó helyesebb informatiók előtt. Szerk. Néhány szó a lelkészválasztás és minősítés kérdésében. A lelkészválasztás pályázat utján zsinatilag meg van állapítva. Most már ez törvény, kötelező erejű. Vitatandó kérdés a lelkészek minősítése, mire nézve, hadd mondjam el én is röviden nézetemet. Lelkésznek e három tulajdonjelleggel kell szerintem birni : illő tudományos képzettség, feddhetlen erkölcs, és szónoki képességgel. Ez utolsó tulajdon figyelembe vételét még nem észleltem a felmerült kérdés vitatásában. Nagy hiány a lelkészben, ha szép képzettsége, és nemes jelleme mellett nem bir átható hanggal, zengzetes előadási modorral. Főleg népes egyházakban, hol nagy épület a templom, eredménytelen a lelkész prédikálása, ha szava megértés nélkül hangzik el a tágas űrben. A prédikálás célja a tanítás, a tanítás hallás által lesz eredményes. Lehet tehát szabályszerűen, ékesen kidolgozott mű az egyházi beszéd, de hatálytalan, ha a szónok hangja gyenge, erőtlen, legkisebb kellemmel sem biró. Pályázatnál már e három sarkpont vehető irány, s mérvadóul. Minthogy az összes gyülekezeti tagoké a választási jog és képesség : csak akkor tehet helyes, céljainak, vágyainak megfelelő választást, ha bizonyos abban, hogy e három főtulajdon meg van a választandó lelkészben. A szellemi képességet, tudományos képzettséget az iskolai és gyakorlottságróli bizonyítványok igazolják, az erkölcsöt a segédnél főnöke és esperes bizonyítványai mutatják ki. Hát a szónoki képességről ki adhat bizonyítványt ? nem más, mint a nép, mely meghallgatja választandó lelkésze szónoki előadását. Mi a pályázat módozatát illeti, nézetem ez. Minthogy az összes nép az egyházalapitó, s egyházat fenntartó egyetem, az általa választott képviseleti testület, 26