Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-01 / 13. szám

Protestáns egyházunk a közelebbi évtizedek alatt annyi szenvedett sok viszontagság, annyi kiállott tűzpróba után egészen megifjodott. Egyházunk teljesen ujjá szervezése nem sokára megtörténik. Ennek alapján közigazgatásunk rendezése is bekövetkezik. Fennállhatásunk a biztos kilátásban levő közalap által megnyeri anyagi erős biztosítékait is. Most már ezeknek birtokaban lévén, részint azokba jutandván, főfigyelmünket a szellemiekre kell fordítanunk és emelnünk az erkölcs és vallásos életet-, vallásos élet nélkül nem tartathatnék meg a világ szabadsága, rendje sem. Ott, ahol felütötte fejét az atheismus, avagy csak a vallásos közöny is, ott haldoklófélben van maga a szabadság is. Ezek nyomán, és épen ezért minden áron és minden áldozattal eszközölnünk kell iskoláink felvirágoztatását is, mert elvész a nép, mely tudomány nélkül való. Nyujtsunk egymásnak segédkezet, teljesítsük vállvetve minden kötelességünket és mert irva van. hogy ,nem beszédben áll Istennek országa, hanem a léleknek erejében,« tehát mindenütt tetteinkkel igyekezzünk példát adni, nehogy szemünkre lobbantsák elleneink a latin mondást: »Turpe est doctori quum culpa redarguit ipsum 4 Végiil nem mulaszthatom cl, hogy őszinte örömmel ne üdvözöljem mindnyájunk nevében ezen nemes és szent egyházat egyenként és összesen, mely egyház bennünket vendégszeretően fogadott kebelébe. Sajátszerű játéka az a véletlennek, hogy egyházi törvényeink a mi egyházmegyénk előtt épen itt Verbőcön hirdettetnék ki, a hol a nagy törvénytudó, kiváló magyar államférfiú, a hármas törvénykönyv megalkotója, Verböczy István született s ahol birtokainak egy része volt. A mi törvényjavaslatunk is 3 részből állott: az egyház-alkotmányból, a köznevelést és közoktatást szabályozó részből és az egyháztörvénykezés szervezetéből. E háromból kettő megnyerte a legfelsőbb szentesítést, mig a 3-ik rész szentesítése egyelőre elmaradt. Kívánjuk itt, e helyütt a hármas törvénykönyv alkotójának születés helyén, hogy nyerje meg a 3-ik rész is az ujabban egybehívandó zsinat megállapodásai nyomán felséges urunk, királyunk legmagasb szentesítését és igy váljék a mi hármas törvénykönyvünk is teljessé, protestáns egyházunk javára, édes hazánk dicsőségének, erejének, hatalmának emelésére, biztosítására. Az ülést ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Válasz. (Folytatás és vége.) Teljes szivünkből sajnáljuk Cs. urat, hogy őt e személyektől el nem különíthető polémiában szerepeltetnünk kell, de mivel a bár kis részben reánk bizott egyház jövője feletti aggodalom s az abból folyó kötelességérzetünk az elvek harcára hív bennünket: az egyéni érdekeket háttérbe kell szorítanunk ; nekünk egy cél lebegett szemünk előtt, melynek felmutatására e választás alkalmat nyújtott, egy közérdekű intentioja van emlékiratunk ezen odiosus pontjának: a ref. lelkészi kar jövő képzésének átalakításra váró szükségessége. Itt önigazolásunkra el kell mondanunk e szokatlanul lefolyt választás történetét száraz rövidséggel. 1879. dec. 28 án a gyakorlati lelkészet tanára meghalt, tanszékére helyettesül egy külföldi egyetemeken is járt ifjú lelkészjelöltet alkalmaztak. 1880. april havában megkísértették a rendes tanárválasztást, s a főiskolai tanárkar felhivatott, hogy jelöljön alkalmas egyéneket, az csak egyetlen egy férfiút ajánlhatott egész nyugodtsággal, de nem a helj/ettes tanárt, pedig jói ismerte azt is már, mivel két évig segédtanár is volt; a kijelölt el nem fogadván a felajánlott tanszéket, annak betöltése jövő gyűlésre, 1880. augusztusra kitűzetett; ekkor fel sem vették az ügyet, hanem a helyettesítés tovább folyt. Az intézők jól tudták, hogy a nem is ajánlott helyettes tanár nehezen lesz alkalmazható, megkisérlették, s az 1881. májusi közgyűlést megelőzőleg felsőbb meghagyás folytán szakküldöttség bírálata alá bocsáttatott a helyettes tanar alkalmas volta, és a küldöttség egyhangúlag alkalmatlannak mondd ki) majd az esperesi kar hivatott fel vélemény nyilvánításra, és ezek közül sem ajánlotta senki: és mégis a tanári kar másodszor az illetőt első helyen ajánlotta, s a választás nagy többséggel reá esett. Megjegyzendő, hogy minden tanárt 16 szavazat választ, ebből a debreceni egyház nyolccal, az egyházkerület is nyolccal bir. Hogy minő befolyás változtatta meg a nézeteket, azt megmagyarázni csak az ügyek rendezésével ismeretesek tudják. Mennyire ismerte maga e választást megerősítő testület a megválasztottnak a gyakorlati téren való tájékozatlanságát, nem kell mással igazolni mint az egyházkerület 1881- májusi közgyűlése 85. sz. a. jegyzőkönyvével, mely ekként hangzik : »Indítványoztatott, hogy miután ezen tanszék tanárának a hittanhallgatók gyakorlati kiképzése egyik legfőbb teendője, t. i. olyan lelkipásztorokat nevelni és képezni, a kik ugy népesebb és nagyobb, mint kisebb egyházközségeinkben a valódi lelkipásztor gyakorlati teendőivel ismeretesek, e téren tájékozottak legyenek, tehát a megválasztott ifjú hittanár a mi hazai egyházi viszonyainkkal bővebb megismerkedés céljából, tegyen a különböző vidékeken látogatásokat, a lelkipásztori teendők közvetlen észlelése és megfigyelése végett. Az indítvány közhclyesléssel fogadtatik s elvárja és kötelességévé teszi az egyházkerület megválasztott Cs. L. hittanszaki tanárnak, hogy ilyen látogatásokra, gyakorlati ismeretek szerzése céljából történendő kirándulásokra, ugy a nagy, mint a kisebb szünidők alatt a jelen és legközelebbi években idejét felfogja használni; s főleg egyházkerületünk különböző vidékein széttekint és közvetlen tapasztalatait öregbiti a gyakorlati lelkipásztorkodás terén.4

Tehát szükségét látta nagyon az egyházkerület annak, hogy a provinciákra menjen gyakorlati ismereteket szerezni — melyek nélkül szűkölködött. Mennyiben tett ennek is az illető eleget, nem tudjuk, de arról ha volt is, mint kötelessége lett volna, az egyházkerületi gyűlésnek jelentést senki sem tett. A bírálatot tehát ez esetnél nem a krassóvidéki lelkészi kör, hanem az említett testületek tették meg, és igy elesik a »Sárospataki lapok4

által is hangoztatott jogtalanság vádja ; mi erre az általunk is illetékesebbnek ismert bírálatra hivatkoztunk indítványunk igazolásában. Abban sem találunk egy fiatal emberre semmi sértést, ha más tanszékre áttételét indítványozzuk, ez megtörtént már akárhányszor főiskoláinknál halálozás vagy tanügyi rendezés alkalmával a nélkül, hogy az illetőnek kisebbítésére lett volna, közelben ott van a bölcsészet tanszé-