Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-25 / 12. szám

terve van a miniszternek az egész közoktatás berendezésére, határozottan azt válaszolom, hogy nekem igen is van tervem a közoktatásra nézve, és nem csak hogy tervem van, de a tervet életbe is léptettem. Mert az elemi iskolák utján azok, a kik nem aspirálnak az egyetemre vagy a műegyetemre és nem mennek a gymnáziumba, mehetnek a polgári iskolákba, a hol igen sokat lehet tanulni és pedig igen praktikus célokra. Léteznek gazdasági iskolák, léteznek kereskedelmi iskolák és ipariskolák és azonkívül, a kinek talentuma és vokációja van a művészetre, annak számára ez irányban is nagyon szép intézetek léteznek, hogy ezen pályára is készülhessenek. Hogy én, t. ház, az összes oktatásügyre nézve nem formuláztam törvényjavaslatot, és nem lépek fel a házban egy kódexszel, ebbeli eljárásomat a tegnap bezáródott vita legjobban igazolja A kódex állna 500, vagy IOOO szakaszból, és merem állítani, hogy letárgyalására öt esztendő volna szükséges. És ha ezt a gyengeséget elkövetném, és benyújtanám a háznak ezt a kódexet, meg vagyok győződve, Hermán Ottó képviselő ur volna az első, ki azt a részletes tárgyalás alapjául nem fogadná el. Már mondtam felszólalásom kezdetén, hogy a vita tanulságos volt, hogy sokat tanultam belőle. Egyet azonban nem tanultam, mert nem volt szükség, hogy megtanuljam, mert ép oly jó tudom, mint bárki e házban, hogy a társadalomban az egyházak és a felekezetek oly organizmusok, melyeknek hiányában az egész társadalom és még inkább az állam tökéletes disszolucióba jönne. Mint organizmusnak, mindenkinek a katholika, a protestáns, a görög egyesült, a görög nemegyesült egyháznak megvan a maga jogköre ; én azt mindig tiszteltem és mindig fentartottam. Tisztelettel viseltettem mindig a reformátusok autonomiája irányában is. Bizonyítja ezt eljárásom a debreceni zsinat irányában, és azon törvény, mely, nem tudom, publicáltatott-e már, vagy legközelebb publicáltatni fog, és mely törvényen az én nevem is ott van. Az állam és a felekezetek egymás iránti viszonyának kérdésére vonatkozólag az általános tárgyalásnál többféle jogi theoriák domborodtak ki. Az erdélyi szász képviselők azt akként formulázták, — engedje meg a t. ház, hogy azt németül olvassam fel ugy, a mint ők azt a külföldre kiildötték: „Nach zweifellosem siebenbiirgischen Verfassungsrecht steht der ungarischen Gesetzgebung kein Recht zu über die Autonomie der siebenbürgischen evangelischen Kirche ; zu diesem schlechthin autonomen Gebiete gehört aber zweifellos das gesammte Schulwesen.* Ezen theoriát a magyar törvényhozás eddigi intézkedései már megcáfolták. Mert törvényt hoztunk a népoktatásról, a magyar nyelv tanításáról, a népiskolai hatóságokról, a tanítók nyugdíjazásáról. Ezzel a törvényhozás bebizonyította, hogy nem ismeri el, hogy az egyházi autonomia annyira összeköttetésben állana az iskolai autonómiával, hogy a magyar törvényhozásnak nem volna joga iskolai ügyekben bármi tekintetben intézkedni. Mennyire tiszteli és kiméli a kormány az erdélyi evangelikus egyház autonómiáját, bizonyítja a kormány eljárása azon csángó magyar egyházközségek irányában is, melyekkel a szász evangelikus egyház szász szupremáciáját érezteti. Lehet, hogy azon panaszok okai most már meg vannak szüntetve, — a mint azt ma Gull képviselő ur állította — de annyi bizonyos, hogy ott folyton panaszok voltak és a mikor én Erdélyben jártam, panaszt tettek nálam. Ebből is kiviláglik, hogy mennyire kíméljük az egyházak autonómiáját, mert ha erős kézzel akartunk volna belenyúlni, ezen panaszok rég orvosolva lettek volna. De midőn mi tiszteljük az egyházi autonómiát, nem ismerhetjük el, hogy az iskolaügy azonos legyen az egyházi ügygyei — illetőleg autonómiával. Az erdélyi törvények közt, melyekre a képviselő urak hivatkoznak, egy sem igazolja azon theoriát, mely a modern alkotmányos joggal mereven ellentétben áll. El fogom olvasni az 1791. erdélyi LIV. törv. cikket, mely ekként szól: »De fundationum ad mentem fundatorum fienda administratione: Sacratissima Sua Majestas singulas religiones securas benigne reddit* — etiam nos »quos piae fundationes ad mentem, ac intentionem fundatorum administrabuntur, et cum fundationibus aliarum religionum non commiscebuntur, salvo circa illas superinspectionis jure Majestati Regiae competente. * Ez csakugyan az iskolákról mit sem mond, — hogy pedig a fundációkat ad mentem fundatoris kezelni kell, azt senki se kontravertálja. Itt van még az LV. t c., mely szól: »de templis, turribus, campanis* és azt mondja, hogy az erdélyi felekezetek »in futurum etiam.... exstruendorum templorum, turrum, campanarum, coquetorium, collegiorum et gymnasiorum usu nunquam turbabuntur." De hát ki akarja turbálni a gymnáziumok használatát ? A második államjogi theoria az, melyet Mocsáry Lajos és b. Prónay Dezső képviselnek. Szerintök az 1791. XXVI. törvénycikk eldöntötte a kérdést, biztosítja az a protestánsok autonómiáját az iskola ügyekben és definiálja a felügyeleti jogot. De e törvény épen ellenkezőt bizonyít. Mert az autonomia biztosítása mellett megállapítja ugyan a felügyeleti jogot, de nem mondja, miként gyakorolható s gyakorlandó. Épen azért, hogy azt precizirozni kell, bebizonyította a zólyomi főispán, br. Prónaynak elődje, egyházi hivatalában, midőn engem felkért, hogy alkossunk törvényt a felügyelet mikénti gyakorlásáról. Mi értendő a ratio educationis és a res litteraria coordinatiója alatt, azt lehet már ma interpretálni, a mint tetszik ; de hogy az érettségi vizsgát s a tanárképesitést akkor senki sem kontemplálta, mert azok oly institúciók, melyek akkor nem léteztek, melyek iránt tehát nem lehetett intézkedni, ép oly bizonyos mint az, hogy az 1791. törvények a vasutakról s a gőzhajózásról sem rendelkeztek, mert azok akkor | nem léteztek. Sajátságos, hogy báró Prónáy Dezső képviselő ur perhorreskálja a törvényjavaslatot, azért is, mert azon iskolai szervezet, melyet a tövényjavaslat akar rendezni, szerinte német chablonok szerint készült. Nem akarok én azon szolidaritásról beszélni, mely a közoktatás terén ma egész Európában létezik, de kérdem a kepviselő urat — vájjon dr Luther Márton, az újkor legnagyobb férfiainak egyike Tót-Prónán Turóczmegyében vagy az ő választó kerületében született-e ? Nem volt-e német s a reformáció, melynek intézményein ő oly fiatal hévvel csüng, nem főleg a németek műve-e ? A mit még meg kell említenem az, hogy én nem irigylem az autonomia barátaitól Hermán Ottó t. képviselő ur védelmét, a ki azt mondta, hogy ő feltétlen autonómiát akar az iskolák tekintetében, de hogy az iskolák tannyelve nem lehet más, mint magyar. Ez sajátságos felfogása az iskolai autonómiának. A harmadik elmélet, mely ez alkalommal lett kifejezve az, melyet Ben de Imre t. képviselő ur elénkbe tárt, de ő maga is csak akadémikus diszszertációnak tekinti annak taglalásába bocsátkozni, azért nekem sem