Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-25 / 12. szám

s egy fél év vagyis az én miniszterségem alatt, mi sem történt a középiskola emelése iránt. De azzal csak azt bizonyltja a képviselő ur, hogy ő ezen ügy fejlődését nem igen nagy figyelemmel kisérte. Mert ha azt teszi, megemlékezett volna, hogy a 8 osztályú reáltanoda az én személyes művem, hogy az épületekben, az egész felszerelésben, a tanárok minőségében, sőt fizetésében is nagy különbség létezik a mostani s a io év előtti állapot közt Beszélt ellenben leány- vagy női gymnáziumokról, melyek az általa emiitett középiskolai szakosztály által hozattak volna létre, — azok, ugy hiszem Oroszországban léteznek, azokról én nem tudok semmit ; de hogy a női nevelés érdekében mind a mellett, hogy io évig Kovács Albert szerint aludtam, mégis tettem valamit; — ezen érdemet Kovács Albert képviselő nem fogja tőlem elvitathatni. De egy dolgot Kovács Albert képviselő ur eltanult Hermán Ottó képviselő úrtól, ismételvén a mit 1 amaz a budget tárgyalása alkalmával mondott, hogy az én miniszterségemet a kapkodás és experimentáció jellemzi s Kovács képviselő ur után azt már többen is mondták ; mert a parlamenti beszédeknek meg van azon tulajdonsága, mint bizonyos könyveknek, csakhogy a beszédeknél az gyorsabban nyilvánul, hogy egy szerző a másiktól egy nyomtatási hibát, vagy egy hamis adatot leir, mert nem vett magának fáradságot az eredetibe betekinteni, ugy, hogy némely hamis citátumok századokon át cirkulálnak A tanterveket, melyek 1861 óta létrejöttek, Kovács Albert ur ad normám Hermán, nekem tulajdonítja. Neki tudnia kellene, hogy mit tettek a tantervekkel a provizorius kormányok, mit tettek a felekezetek ; tőlem csak egy tanterv datálódik, az, a mely jelenleg is életben van, s melyet én 1879-ben bocsátottam ki és a mely, bar lehetnek hibái, de egészben véve — és ez nem saját véleményem — erről mindenki kénytelen bevallani, — és a külíöldön is el van ismerve, hogy haladast jelez. Kaiser képviselő ur következetlenséget keres a mostani törvényjavaslat és az előbbiek indokolása között, felolvasván előbbi nézeteimet, s összehasonlítván azokat a törvényjavaslat némely intézkedéseivel. Ha a következetességet abban keressük, hogy ignorálva az időt, a tapasztalatokat és a szakemberek véleményeit, mindig ugyanazon formulánál maradunk, — akkor igaza van. Nekem a következetességről más fogalmam van, s a jelen esetben illusztrálom azt a dolog praktikus menetével s azt állitom, hogyha a jelen törvényjavaslat levétetnék a napirendről, s a jövő országgyűlés alatt újra beterjesztetnék, az uj törvényjavaslat a mostanitól sokban eltérne. Mert a miniszter szakemberekkel megbeszélvén a dolgot, azok talán módosításokat javasolnának és ha azt a minisztertanács elébe vinné, hol talán egyes szakaszokban ismét módosítások tétetnének, — hiszen egyes szakaszok módosítása miatt — nem lehet mindjárt kormánykrizist provokálni, a mint tetszenék bizonyos uraknak, a kik szívesen látnák, ha Magyarorazágon minden hónapban más minisztérium volna. Ez bizonyosan nem volna sem a dolgok előnyére, sem nem vezetne az ügyek konszolidálásához, ha nem kell, — a mit inas országokban is látunk — hogy.... Tudom, hogy tetszenék Mezey képviselő urnák is, a ki felszólított, hogy miért nem teszem le a tárcát. Én tudni fogom, mikor tegyem le. Ha a koronanak és a ház többségének nem lesz hozzám bizalma, le fogom tenni. Mezey 's efféle urak nem fognak oly hatalommal birni, hogy engem erre kényszerítsenek. (Zajos nyugtalanság és ingerült felkiáltások a szélsőbaloldalon: Eféle urak ? Ez nem járja 1) Én nem neveztem meg senkit, kivéve azt, a ki engem nem igen udvarias modorban és irányban tegnap aposztrofált. Ha a törvényjavaslat a minisztertanács tárgyalása után a ház elé terjesztetnék, előleges tárgyalás végett a közoktatási bizottsághoz jutott uj tagok lévén beválasztva — majdnem bizonyos, hogy ott módosítások eszközöltetnek — s mire a javaslat a bizottság jelentésével a ház elé kerül — annyi sok retortákon keresztül menve, a mű jobb vagy rosszabb lesz, de mindenesetre sokban fogna eltérni a mostani javaslattól. Az általános vita, melyet tegnap befejeztünk, a részletekre is kiterjeszkedett, annyira, hogy három negyed részben részletes vitának mondható. Beszéltek az érettségi vizsgáról és a tanárok képesítéséről. Ezen dolgokra most nem fogok reflektálni, mert akár tetszik nekem, akár nem, a részletes vitánál ugy is elő fognak fordulni és akkor nemcsak alkalmam, de kötelességem is lesz, azokról nyilatkozni. De miután a különvélemény a középiskola szervezetére vagyis a bifurkációra vonatkozik és annak ellenében az egységes középiskolát követeli és ahhoz a t. ház több tagja tüzetesen szólt, nem kerülhetem én is azt ki, hogy hozzá röviden ne szóljak, mert ismételni nem akarom, a mit mások igen jól elmondottak. Én az egységes középiskola ellen nyilatkoztam első felszólalásomkor és nem volt az üres frázis, midőn mondottam, hogy az élet külön hivatásai a képzés külön nemeit vonják maguk után, hogy a gymnázium s a reáliskola elkülönítése ebben találja indokolását s azt most is hangsúlyozom és az nem frázis, akármit mondjon Hermán képviselő ur. Én azt mondottam, hogy vannak a társadalomban hivatások, foglalkozások, melyeknek abszolút szükségük van a klasszikus nyelvekre és miután a modern nyelvekkel és irodalmakkal a műveltség igen magas fokát el lehet érni és miután vannak hivatások és foglalkozások, melyeknek a klasszikus, értem a régi nyelvekre szükségük nincs ; tehát kell a két irányú nevelés. Nem ismeretlenek a nézetek a humanisztikus s a realisztikus életfelfogásról és a nevelésről, de az okos emberek ezeket most nem helyezik ellentétbe, mert mindkettőnek megvan a maga jogosultsága. A gymnázium sem hagyja ki tantervéből a mathematikát s a természettudományokat, valamint a reáliskola sem hagyja ki tantervéből az általános miveltséghez tartozó tantargyakat. De összezavarni nem kell e két iskolát, mert az összezavarással nem érjük el a célt, sem az egyik, sem a másik irányban. S azért reál-gymnázium oly amfibium, melyet én nem tudok pártolni. A szülők jogait én is tisztelem, de ha a szülők ízlése szerint rendeznők be iskoláinkat, és a szülőkre biznók a tantervet: akkor kimaradna a mathematika is s a latinnyelv is és kapnánk oly tantervet, minőt a guvernantok szoktak a kisasszonyok számára összeállítani, valamit a modern nyelvekből, valamit a természetrajzból és a geográfiából és a történelemből, a természettanból anynyit, a mennyit mathematika nélkül lehet elsajátítani s kapnánk még zongorát és táncot is. Iiy tanterv nem járna megterheltetéssel, de csakis silány elméket és silány kedélyeket lehetne vele nevelni. Mi a gyermekek hajlamait illeti, erre hivatkozni csakis szentimentálitás, mert az emberek jövője iránt de regula nem a hajlamok, hanem a viszonyok döntenek. Hermán képviselő ur kérdésére, hogy a bifurkáció megvan, de tudnunk kellene legalább, hogy micsoda