Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-25 / 12. szám

a közoktatási minisztérium hivatalos kimutatásaiból merité. Vannak intézetek, melyeknél egyetlen okieves tanár sincs alkalmazva s melyeknél az okleveles tanárok száma a többihez képest nem áll arányban. Szónok ezután Prónay Dezső báróval polemizál. Ez azt mondta, hogy az állam annal kevesbé léphet fel követelőleg a felekezetek irányában, mert ezek az iskolák fenntartá sában a nagyobb terhet viselik. Ez ellen már Giümvald megfelelt, — de szónok hozzá teheti, hogy a felekezeti iskolák növendékeinek kilenc tizede az államszolgálat számára képezi ki később magát s csak egy csekély százalék marad fenn az egyház szolgálatára. Hivatkozik Bluntschlira, ki párhuzamot vonva az ujabb és középkori iskolák közt, konstatálja, hogy ujabb időben a tudomány emancipáltatik a felekezetek hatósága alól s a felügyeletet az állam ragadja magahoz. Szónok ezután védi a kormányt azon vád ellen, mintha erőszakosan magyarositni akarna s kárhoztatólag szól a Schulverein üzelmeiről. Végül a házra appellál s kéri, biztosítsa a magyar allamnak az ezt megillető felügyeleti jogokat a közoktatási téren s fogadja el a törvényjavaslatot. Mocsary Lajos személyes kérdésben felszólalva figyelmezteti az előadót, hogy a hiányos szervezetű felekezeti iskolák közt felemiitett egy olyat is, mely azelőtt Gönczy Pál vezetése alatt állt, s melyből Molnár Aladár, Thaly Kálmán, Csiky Kálmán és Kovács Albert kerültek ki: ez a helybeli ref. kollégium. Ilyen az előadó okoskodása. Ugyancsak személyes kérdésben szólalnak fel: Kiss Albert és Turgonyi Lajos. Hermán Ottó elvárta volna a közoktatási minisztertől, hogy a lefolyt beható vita után a zárbeszédek előtt jelezze álláspontját. Miután azonban nem lehet tudni mily álláspontot foglal el a kormány, minő ellenvetéseket tud felhozni az ellenvélemények iránt, miután a miniszter a cinizmusnak egy bizonyos nemével most is oda utal csak, hogy érzi, mikép a többség vele lesz, szóló kénytelen egész ridegséggel a saját álláspontja mellett megmaradni. Szóló ezután azok beszédeire reflektál, kik állami szempont ból védelmezték a javaslatot. Grünwaldnak megjegyzi, hogy rendszere hiányos, mert nem onnan indul ki, a honnan kiindulni kellene. Gríinwaid minden nyilatkozványaiban a centrális hatalmat akarja behozni, tehát kiindulási pontja maga a korona. És ha a koronából akarja logice kifejteni e rendszert, akkor követelje, hogy a koronás király nevezze ki a minisztereket, a miniszterek a parlamentet, a parlament a tisztviselőket s igy elérheti azután azt, mit minden despota elért, hogy a központban kiadott parancs a gépezet segélyével minden pontban érezhető volt, de hogy egyszersmind meg volt akasztva a társadalom szabad mozgása, az erők szabad kifejlődése. Ennek következménye minden társadalomban nem lehetett más, mint hogy a centralisztikus és kinevezési rendszer szétrobbantatok s a társadalom ismét saját erői, tehetségei, hajlamai szerint fejlődött Berzeviczy szintén ez irány felé gravitál. Szóló szereti ugyan, ha a ház fiatal tagjai oly önérzettel hirdetik eszméiket, s ha bennük az ósdi liberalizmust látják. De hát mit nevez Berzeviczy liberalizmusnak ? Az állam befolyását? De hát hol van az az állam ? Szóló ilyet jelenleg nem lát, hanem látja a bécsi központnak néhány végrehajtóit. Az önök állama nem számol, nem tranzigál emberekkel, intézményekkel, hanem alkotmányos lepel alatt csak abszolutizmusra törekszik. A nemzetiségi szempont legélesebben a szász képviselőknél nyilatkozott. Wolfról elismeri szóló, hogy csakugyan ő követte a legnyíltabb politikát, mert a magyar törvényhozás kellő közepében hívta a szabaditót. Bausznern és Zay már máskép beszéltek. Ók jó hazafiaknak vallják magukat, de a németségből lealkudni nem akarnak. A harmadik rész, mint Steinacker, egész lelkesedéssel viseltetik a magyar nemzet iránt. Ez utóbbinak, ki még kultuszminiszternek is hajlandó megtenni szólót, csak annyit mond, hogy ezt ne kívánják a szászok, mert neki egy olyan tulajdonsága van, melylyel túltesz még a miniszterelnökön is. O ugyanis siket ember, s ha egyszer a miniszteri székbe jutna, miatta ugyan hirdethetnék a szászok nevetséges eszméiket, ő azokat meg nem hallja. Szóló ezután Polittal, Pulszkyval, Hoffmannal hosszasabban polemizál s arra a következtetésre jut, hogy a törvényjavaslat csak arra való, mikép a sérelmeket felköltse, annak didaktikai része abszolúte meg nem áll, mert egységes középiskola mindenütt kvalifikál, miután tehát a javaslat hivatásának meg nem felel, újból a különvéleményt ajánlja elfogadasra. Gull József hosszabb beszédben polemizál azon szónokokkal, kik a szászokat megtámadtak Tagadja, mintha a szászok hálátlanok volnának a magyar állam iránt. Aki elfogulatlan bírálja meg Magyarország és Erdély történetét, az nem állithatja, hogy a szászok adósok maradtak volna a magyaroknak. Szamos okmányok vannak a levéltárakban, melyek az ellenkezőt bizonyítják, s hogy ez a jövőben is így legyen, kössék le a magyarok őket azzal, hogy a törvényjavaslatot elvetik. Trefort Ágoston : A vita, melyet tegnap szerencsésen befejeztünk, reám nézve tanulságosabb lehetett mint másokra, mert tanultam belőle személyemre, hajlamaimra és hatásköröm szervezetére s hatalmára nézve oly dolgokat, melyekről nekem azelőtt sejtelmem sem volt De azokat nem fogom releválni, mert nem akarom, hogy e vita a komolyság jellegét elveszítse. Hiszen szinte azt kellett hallanom, hogy én az ifjúságot a kávéházba utasítom. Csakis Kovács Albert s Kaiser képviselő urak némely állításait akarom érinteni. Mellékesen megemlítem, hogy Hermán Ottó t. képviselő ur szokott modorával és ismeretes urbanitásával felszólított engem, hogy miért nem nyilatkozom én ezen vita alatt. Felszólalása igazolt volna, ha én egyáltalában nem nyilatkoztam volna. De igenis én felállítottam a kérdést, kifejtettem nézeteimet és megvallom, bár az egész idő alatt itt voltam és nagy figyelemmel követtem a beszédeket, engem senki meg nem cáfolt és én előbbi nézeteimnél maradok. Hermán képviselő ur az én előadásomat igen eszmeszegénynek, üresnek találta. Ezt én viszonozhatom. Én az ő előadását épen ilyennek tartom ! De azt találom, hogy mig az enyim nem volt méreggel szaturálva, és nem keltem ki személye ellen : ő személyem ellen kelt ki és felszólalása épével volt szaturálva. Ha ő engem cynikusnak nevez, arról ítéljen a világ ; részemről azt merem állítani, hogy én őt komoly embernek nem tartom. Kovács Albert képviselő ur szerint nálam, azaz a minisztériumban létezik egy középiskolai osztály, mely mindent tesz, mindent ront a miniszter tudta s hozzájárulása nélkül. Kovács képviselő ur tehát azt hiszi, hogy nálunk ugy lehet miniszterkedni, mint Angliában, hogy a miniszter jóformán csak a parlamentben képviseli a resszortot, de nem adminisztrál. Nálunk a miniszternek adminisztrálni is kell. De midőn e félékről értekezik Kovács Albert képviselő ur, elfelejti, hogy a miniszternek egy igen üdvös közege van, a közoktatási tanács, melynek igénybevételével az organikus munkák létesíttetnek a minisztériumban. Kovács Albert képviselő ur véleménye szerint 10