Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-25 / 12. szám

meg az egész világban Ezért a keresztyén egyháznak soha nincs pihenése, ez egy ecclesia militans. Elete első háromszáz évében küzdött létjogáért, küzdött a zsidóság, majd az őt balálra kereső római imperátorok ellen. Háromszáz év múlva győzött, de azért nem pihenhetett; kellett folytatnia a küzdelmet, hogy meghódítsa, hogy átidomítsa az államot, s egyszersmind, hogy meghódítsa, szolgálatába kényszerítse az ó világ klaszikus tudományos műveltségét. Ezt a munkáját még be sem végezhette, mikor már uj barbár népek lépnek fel a világ színpadára, letaposva nagy részét a keresztyénség eddigi hajtásainak, s kikkel ennélfogva újból kelle kezdeni a térítés nagy munkáját. Ez is sikerült, de azért pihenő idő 18 száz év alatt nem volt soha; sőt minél jobban fejlődik, erősödik Krisztus egyháza, annál tágasabb a működési tér, s annál lázasabb a tevékenység. Van-é a keresztyénségen kivül vallásfelekzet, mely oly munkásságot fejtene ki vallásos tanainak s erkölcsi törvényeinek egyrészt önnön hívei között való meggyökereztetésén, másrészt a legtávolabb országok lakói közt való beplántálásán ? Van-é, mely oly kitartó szívóssággal munkálódnék az álladalmi és társadalmi életnek önnön elvei szerint való átidomitásán ? Midőn a Jézus megnyílt koporsója felett ülő angyal hírül adá az oda siető tanítványoknak az Ur feltámadását, ekkor egyszersmind erőt s bátorságot adott Krisztus minden igazi tanítványának a munkára, küzdelemre, de viszont a keresztyénség, a midőn a szó nemes értelmében harcoló egyházzá lőn, akkor biztosította a maga számára a vezérszerepet az emberiség fejlesztésében, s biztosította az évezredekkel való dacolási képességét. Két ezer éven keresztül erős hányattatásokon ment keresztül az emberiség; népek enyésztek el, népek tűntek fel, kormányformák változtak, új intézmények keletkeztek, uj eszmék születtek ; de a keresztyénség uralmát nem ingatták meg. S jöhetnek ujabb évezredek, az emberi intézmények mehetnek ujabb átalakulásokon keresztül; de az a keresztyénség, mely az emberiség életét annyira megnemesitette és nemesiti, mely Jézust igyekszik állandóul önmagában feltámasztani, melyben az Isten emberré s az ember Isten fiává lőn, vagyis> a mely által az ég szülöttei: a szabadság, testvériség, az emberi méltóság eszméi a földre aláhozattak, a felebaráti szeretet, a legnemesb értelemben vett humanismus ezer különbféle alakban megvalósíttatik, melynek hatása alatt viszont az ember magát felmagasztosulva istenfiuságban érezi, az a keresztyénség csak erősbödhetik, csak tisztulhat, de nem enyészhetik el. Ez a tudat s a húsvéti diadalünnephez kötött gondolatok talán bátorítólag, buzditólag hatnak reánk magyar protestánsokra is. A sok küzdelem s helyzetünknek hosszú időn keresztül csüggesztő volta elfárasztottak bennünket s erőnket elzsibbasztották ; és ami erélyt átöröklénk is apáinktól, azt is jórészt csak egyházunk külsejének tatarozására, egyházalkotmányunk s államjogi helyzetünk fejlesztésére s biztosítására fordítottuk, mig a valódi keresztyénség fejlesztésében, a munkás szeretet gyakorlásában, a testvéries s humánus kötelességek teljesítésében elmaradánk külföldi hitrokonainktól. De talán átléptük már egy uj kor küszöbét, magyar protestáns egyházunk is s főként a legújabb tünetek azt látszanak bizonyítani, hogy azok, kik magukat kiválóan az úr szőlleje munkásaiként kívánják tekinteni, megértették a kor intő szavát, s az a régi buzgóság, erély s kitartás, mely bámulatot keltő sikerrel védelmezte egykor az egyházat, feléled ismét a lelkekben, és hasonló eredménynyel fog működni a vallásos hit élesztésében, az élő keresztyénség megvalósításában, Jézus húsvéti diadala hasson az ő híveire biztatólag s buzditólag! s. ISKOLAÜGY. A középiskola ügye az országgyűlésen. 15-én HofTgráfF János (szász) a vitát azzal nyitja meg, hogy egy hosszú beszédet olvas fel, melyben pártolja Gull határozati javaslatát. Michl Jakab (kanonok) ha azt látná, hogy az állam Danton, Robespierre elve szerint, melyet I. Napoleon is vallott, az iskolát egészen magáénak deklarálja, ő is küzdene az állami omnipotencia ellen, mint azt protestáns részről látja. De ha előítélet és hitféltékenység nélkül vizsgáljuk a törvényjavaslatot, be kell vallani, hogy az sokkal függetlenebb rendelkezést ad a protestánsoknak, mint a katholikusoknak. Es ők mégis egynek kivételével, elfogadják azt, és pedig minden álcázott támadás nélkül a protestáns testvérek és honfitársak ellen. Ő abban a reményben fogadja el a javaslatot, hogy az állam és egyház közt függő kérdések nemsokára méltányos és törvényes elintézést nyernek. Elfogadja azért, mert az iskola nem társulat, hanem intéz-