Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-25 / 12. szám

mény, amelyre szükséges, hogy különösen a magyar államnak, ami nemzetiségi viszonyainknál fogva mérsékelt ugyan, de határozott befolyása legyen. Elfogadja, mint hű fia egyházának, a mely érdekeit mindig tudta azonosítani az államéival és ő ezért nem is vindikál egyházának privilégiumot a honszeretetre. Németh Albert, mint katholikus ember szólal fel s az itt nyilvánult felekezeti ellentétek kiegyenlítésére szükségesnek tart egy-két megjegyzést tenni. Mint tényt hozza fel, hogy Eger városában az egri érsek és káptalan íöldes urasága idejében protestáns embernek házat bírni nem volt szabad, és ott a protestáns embert oly ritkaságnak tartották, hogy midőn b. Podmaniczky János, szóló atyjának egy jó barátjával, Bernát Andrással a szőlőkben sétálni ment és ott egy vizetvivő kis leánytól vizet kért, kinek Bernát azt mondá, hogy az, a kivel sétál, nem pápista, hanem protestáns ember, erre a kis leány a helyett, hogy vizet adott volna, annyira megijedt, hogy földhöz vágta a vizeskorsót és elfutott. Viszont azonban Bartakovics egri érsek a kommasszáció alkalmával a protestáns lelkészeknek is annyi földet hasittatott ki, mint a katholikusoknak és a protestáns templomokat és iskolákat bőkeziileg dotálta. Azon kifakadások, melyek protestánsok részéről történtek, régi sebeknek sajgásai s szóló azt szeretné, ha a kölcsönösen nyilvánult szenvedély most már elnémulna a parlament méltóságának érdekében. Áttérve a törvényjavaslatra, különösen a görög nyelv tanítása ellen kel ki, és beszédét azzal végzi, hogy a törvényjavaslatot nem fogadja el, hanem pártolja Hermán Ottó különvéleményét és Prónay Dezső határozati javaslatát. Rossival István a törvényjavaslat mellett szólal fel, és szemben azon kifakadásokkal, melyek a kath. papi vagyonra vonatkozólag hallhatók voltak, megjegyzi, hogy a kik igy beszélnek, azok a kommunizmus állaspontjára helyezkednek. Győry Elek magáévá teszi Hoitsy Pál nézeteit, majd az egységes középiskola védelmére kel. Elfogadja az elvet, hogy a magyar állameszme kifejezést nyerjen a középtanodai oktatásban, de e nagy elv nem indokolja a javaslat centralisztikus intézkedéseit. Határozottan elitéli a törvényjavaslat által a kormány javára biztosítani szándékolt túlságos felügyeleti jogot, biztosok kiküldését, mely intézmény még céltalan is volna. Ha a haza érdeke kívánná, hogy a felekezetek lemondjanak némely jogaikról, nem volna kifogása ellene, de a kormányi önkény növelése kedveért ezt nem fogják tenni. Ujolag is kijelenti, hogy a protestánsok autonómiájukat nem felekezeti érdekből védelmezik, hanem a haza, a szabadság érdekeinek szempontjából, az állami, a miniszteri önkény ellen. A különvéleményhez s Prónay Dezső hat. javaslatához járul. Nagy István elfogadja a törvényjavaslatot általánossagban, de tanügyi tekintetben többféle észrevételei vannak a részletekre nézve. Óhajtotta volna, hogy a törvény megalkotása előtt az alapok és alapítványok jogi természetének kérdése megoldassék ; azutan védelmére kel az oktatással foglalkozó szerzetes rendeknek és kijelenti, hogy ha a törvényjavaslatnak ezekre vonatkozó szakaszai nem módosíttatnak, a harmadszori felolvasásnál ellene fog szavazni. Bausznern Guidó (szász) büszka reá, hogy német és inkább agyon üttetné magát, semhogy lemondjon németségéről. De ha németségeért élni-halni kész, kész ő és minden szász életet, vagyont, mindent föláldozni a magyar hazáért is, mert nekik is szól a költő szava, hogy: itt élned, halnod kell ; mert ők is azt óhajtják, hogy azon Magyarország, melyben a magyar elemé a politikai fonhatóság, fölvirágozzék. Ha vannak némelyek, — úgymond — kiket a vita heve a kellő határon túlragadt, ez mindenütt, minden kérdésnél elő szokott fordulni. Kijelentve, hogy a javaslatot nem fogadhatja el. arra kéri a házat, hogy ha a javaslat általánosságban elfogadtatik is, a részleteknél hagyják ki azon részeket, melyek a szászokat nemzetiségök megőrzésében gátolják. Beniczky Gyula röviden kijelenti, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja, de végleges megszavazását attól teszi függővé, mennyiben fognak a részletes tárgyalásnál aggodalmai eloszlattatni. Polit Mihály (szerb) azt tartja, hogy a törvényjavaslatban nem helyes kultúrpolitika nyilvánul, mert a törvényjavaslat a nem magyarajku nemzetiségeket erőszakosan akarja magyarosítani, holott ezt csak a magyar kultura fejlesztésével lehetne elérni. Ezért nem bir hódítani például az orosz nyelv Lengyelországban, ellenben rendkívül hódit Ázsiában, és ezért hódit a francia nyelv Elzász-Lotharingiában. A felekezetek autonomiajának csorbítása a magyarság érdeke ellen is van. Szóló figyelmeztet arra, hogy Magyarország nem teljesen független s az Ausztriával való kapocs folytan ki van téve az eshetőségeknek. Nem szabad az állam kezébe annyi hatalmat s oly eszközöket adni, melyeket a körülmények a magyarság ellen fordíthatnak; nem kell lerombolni az autonomia bástyáit. Polemizál Grünwald Bélával s azt mondja, hogy valamint van Magyarországnak ezredéves múltja a nélkül, hogy meg is kisérlette volna a kulturai egység létesítését, ezentúl is fennállhat e nélkül, hanem épen a Grünwald óhajtotta magyarosítás kockáztathatja Magyarország jövőjét. Végül pedig kijelenti, hogy nem fogadja el a javaslatot. Az utolsó szónok Szabó Kálmán volt a függ. pártról, ki az egységes középiskola mellett nyilatkozott, de nem érthet egyet Hoitsyval, hogy a természettudományok mellett a filológia, s általában a humán tárgyak egészen háttérbe szoríttassanak. Uhajtja, hogy akkép egyesittessék a reáliskola és gymnázium, hogy a kedély is képeztessék s a középiskola ne szolgáltassák ki a merev realizmusnak. 16-án Csanády Sándor megbotránkozik azon, hogy e javaslat beterjesztetett, melyen a Tisza Kálmán miniszterelnök urnák romboló, nemzetellenes, jezsuita szelleme vonul keresztül. E javaslat arról győzte meg őt, hogy Tisza Kálmán nemcsak a politikában, de az egyházi téren is hitehagyott, s a miniszterelnök működése minden téren átokcsapásként nehezedik az országra valláskülönbség nélkül. Dacára a békekötéseken alapuló, királyi eskükkel szentesitett és százados gyakorlat által megerősitett törvényeknek, e javaslat csak azért fosztja meg a felekezeteket önkormányzati jogaiktól, hogy a kormány s Tisza Kálmán ur befolyást gyakorolhasson az iskolai ügyek vezetőire, hogy sorakoztassa őket a nemzetgyilkos politikájához, eszközül használva bűnös törekvéseihez. Hivatkozik aztán a pátens elleni küzdelmekre, s igy végzi beszédét: Ugyanazon Tisza Kálmán, aki mindaddig, mig politikai hitelveinek árán be nem fészkelte magát a miniszterelnöki székbe, mindaddig az ideig kész volt a protestantizmus érdekében minden áldozat hozatalára, veszélyeztette még személyes szabadságát is ; ugyanazon Tisza Kálmán most szentségtelen kezekkel akarja megsemmisíteni minden hitfelekezetnek, még a protestánsoknak is, egyházi iskolai önkormányzati jogait. Erős hitemen alapuló meggyőződésem, mondá, hogy Tisza