Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-03-18 / 11. szám
több oldalról szóltak volna, mint a lelkészek minősítéséről szóló 186-ik §. S valóban ez oly fontos, hogy e pont szerencsés megoldása leend próba-köve a különben nagyon konplikált lelkészválasztási törvénynek. Azért habár eddig többen s elég szakértelemmel szóltak is már e tárgyhoz, nem lesz céltalan, ha minél több oldalról vitatjuk meg azt. Nézetem szerint nem szükséges, s az egyházi törvény sem kívánja, hogy a mínősités személyenként előre megállapittassék; mert ez részint elkeseredést, részint pedig gyűlölséget szülne a lelkészek között, a mi nem lehetett célja az egyházi törvényeknek. Miért is minősítenénk előre oly egyént talán 3-ad. vagy 4-ed osztályú egyházba, a kit az egyházi törvények a 2-ik osztályú egyházban értek; vagy miért keserítenénk el valakit 3-ik vagy 4-ik osztályba való minősítéssel, holott ő neki ugy sincs szándéka mozdulni előbbeni helyéről? Ha mar bele kell ízlelnünk ebbe a keserű almába, tegyük meg a minősítést, de ne személyenként, hanem általánosságban. Vagyis, ne azt mondjuk, hogy ez vagy amaz egyén pályázhatik 2-ik vagy i-ső osztályú egyházba, X. Y. pedig 4-ik vagy 3-ikba ; hanem mondjuk ki általánosságban, hogy minő képzettségű, erkölcsi magaviseletű s hány szolgálati évet töltött lelkész vagy s.-lelkész pályázhatik 1-ső, 2-ik stb. osztályú egyházba, a miről a megkívántató okmányokat az illető pályázni akarónak kötelessége megszerezni. Akkor azután nem lesz szükség, hogy akár az egyházmegye, akár a jelölő-bizottság minősítse az illető pályázókat, mert a bemutatott okmányok már minősítették. A ki nem lesz képes olyan okmányok beszerzésére vagy előmutatására, melyek őt az i-ső vagy 2-dik osztályú egyházba pályázni képessé tennék, az bizonyára nem is íog pályázni azon osztályú lelkészi allomásra. E szerint tehát a pályázati képesség következőleg lenne megállapítható. Első osztályú egyházba pályázhatnak kitűnően képesített, kifogástalan erkölcsi magaviseletű s valamely egyházban (vagy egyházakban) legalább 5 évet teljes sikerrel töltött rendes lelkészek, kik híveikkel úgy, mint egyházi felsőbbjeikkel békében, egyetértésben éltek s fegyelmi eljárás alatt nem voltak. Második osztályú egyházba pályázhatnak jól képesített, vagy kielégítő képesítés mellett hivatalukban odaadó buzgalmat tanúsított, kifogástalan erkölcsi magaviseletű s valamely egyházban legalább 3 évet sikerrel töltött rendes és kitűnően képesített, feddhetlen erkölcsű s legalább 5 évig szolgált segédlelkészek. Harmadik osztályú egyházba pályázhatnak kielégítően képesített rendes — és jól képesített feddhetlen erkölcsű s legalább 2 évet szolgált segédlelkészek. Negyedik osztályú egyházba pályázhatik minden, hivatalától felfüggesztve nem levő rendes — és kielégítően képesített segédlelkész. Igy ha valaki valamely osztályú egyházba pályázni óhajt s azon osztályra képesítő okmányait az illető egyházi hatóságtól beszerezhette, azok alapján már minősítve is van. Ugy hiszem ez eljárás legjobban megfelel mind a méltányosságnak, mind a törvény céljának és szellemének. Gózon Gyula, ref. lelkész. A barsi ref. papi-értekezletből. A küszöbön levő nagy átalakulás szükségessé teszi országszerte az e. megyék s kerületek rendkivüli gyűlésezéseit. Az eszmék legelső sorban a papi-értekezleteken jönnek szőnyegre, innen a megvitatott s megállapított elvek az e. megyék rostája alá bocsáttatnak s végül a kerületre terjesztetnek föl, hogy ott az e. megyék különböző véleményeiből egységes szabályrendelet alkottassák. Ez indokból értekezleti elnökünk f. hó 8-dikara összehívott bennünket saját lakhelyére, hol legelső sorban az egyházi törvények lelkészek minősítése s egyházak osztályozásáról szóló szakaszai vétettek targyalás alá, egyik lelkésztársunk által benyújtott javaslat alapjan. Noha ösnieretes volt már előttünk a lapok utján közzétett felsőszabolcs-hajdukerületi értekezlet s a békésbánáti e. m. e nemű javaslata, valamint a tiszáninneni e.-kerületre felterjesztendő munkálat is ; mindamellett mi a saját kebelünkben született javaslatot fogadtuk el csekély módosítással, főleg azon okon; mert a szabolcshajdukerületi javaslat egyedül a fakultálási osztályzatot vévén alapul, nem felel meg a zsinat által hangsúlyozott ama kívánalomnak, melyszerint „a lelkészi pályán szerzett érdem, az egyházak gondozásában elért kitűnő siker és a huzamosb időn at híven teljesített szolgalat részesüljön méltánylásban;* — a tiszamelléki javaslat pedig, mert a zsinaton is elfoglalt álláspontjahoz híven — a szabad papválasztás felé gravital, nagy kedvezményben részesítvén javaslatával a segédlelkészeket; végre a békésbánati, mely legközelébb járt a mi nézeteinkhez, szintén mellőztetett, mert nagy súlyt helyez a külországi akadémiák látogatására s szintén nagy előnyben részesiti az ifjú nemzedéket, megengedvén, hogy s.-lelkészek, ha külföldi akadémián voltak, az i-ső osztályú papi állomásokra is pályázhassanak ; dc leginkább azért, mert a minősítés meghatározását a 3 tagu bizottságra bizza, melyet értekezletünk nem óhajt, nagyobb biztositékát látván a részrehajlatlanságnak abban, ha a lelkészikar önmagát qualifikálja titkos szavazat utján. De álljon itt maga a javaslat. 1. Minden felavatott rendes lelkész pályázhat valamely megürült lelkészi állomásra, ha arra minősítve van. 2. A lelkészek minősítését maga az e. m. lelkészi kar eszközli titkos szavazattal, melynek eredményét a törvény által rendelt bizottság állapítja meg. 3. Első osztályulag minősítettül az oly rendes lelkész tekintendő, ki legalább 6 évig feddhetlenül s kitelhető hűséggel szolgálván, a gyakorlati vagy elméleti (irodalmi) téren elismerésre méltó módon működött. 22 *