Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-18 / 11. szám

az oktatás eredményeinek biztosítására szükséges; de viszont nem nyul mélyebben bele azon nagyfontosságú kérdésekbe, melyeket ezen javaslat elintézésénél szem előtt kell tartani. Ha e szempontból vizsgáljuk a javaslatot, ugy láthatjuk, hogy az a helyes utat eltalálta. Szóló ezután elmondja nézeteit a törvényjavaslat körül kifejtett vita mindkét irányára. Az egyik a tanügyi, a másik a felekezeti szempont. Ez utóbbira nézve kijelenti, hogy nagy szerencsétlenségnek tartja azon nyilatkozatokat, melyek egyesek részéről tétettek, mert azok igen alkalmasak a felekezetek közt eddig fennálló békét Magyarországon megzavarni. Szóló hosszasabban reflektál Mocsáry és Zay beszédeire, valamint azon ellenvetésekre, melyek a protestáns autonomia szempontjából tétettek s kijelenti, hogy az államnak igenis joga van ahhoz, mit a javallatban magának követel. Miután pedig a javaslat oly kérdéseket, melyek egy törvényjavaslat körében el nem intézhetők, nem ölel fel, miután az az állam számára nem igényel szélesebb jogkört és nagyobb eszközöket, mint amennyire okvetlenül szüksége van, hogy az oktatás terén céljait és feladatait megoldja ; miután a javaslat mindazon intézkedéseket tartalmazza, melyek az oktatás mai kifejlett állapotának megfelelnek, szóló a javaslatot általánosságban elfogadja. Bartha Miklós azt hiszi, hogy alig van ember, a ki közoktatási ügyünket törvény által szabályoztatni nem óhajtaná. Szóló átlátja azt, hogy a középiskolák áilami szervezése, kivált nálunk, hol az állameszme nem vert elég mély gyökeret minden állampolgár szivében, elengedhetlenül szükséges ; átlátja azt, hogy a magyar nyelvnek és irodalomnak a felsőbb gymnáziumokban magyar nyelven való tanítása, ugyanazon tantárgyaknak a kötelező tantárgyak közé leendő felvétele, a tanárvizsgálati nyelvnek meghatározása oly intézkedések, melyek a jelenlegi helyzettel szemben tetemes javuiást jeleznek; azt sem vonja kétségbe, hogy midőn a javaslat gondoskodik arról, hogy a kormány bizonyos intézeteket megfoszthasson a nyilvánossági jogtól, vagy midőn a kormány gondoskodik azon jogáról, hogy a tankönyveket megvizsgáltathassa, szükség esetén elkoboztathassa, oly törekvést arul el, mely valahára véget vetni Ígérkezik azon indokolatlan küzdelemnek, mely eddigelé valóságos melegágya volt a nemzetiségek szédelgő tanainak. De midőn mindezt elismeri, önkényt merül fel a kérdés, hogy vájjon az emiitett előnyöket csupán csak azon nagy áldozatok árán lehet-e elérni, melyeket a középiskolázás ügyétől az előttünk fekvő törvényjayaslat követel ? Szóló azt hiszi, hogy nem. Azért nem, mert az túlságosan centralisztikus, az iskolai autonomiát állami miniszteri önkénynyel akarja felcserélni; az önkényt, a merev centralizációt pedig mindenütt, a felekezeti iskolákban is be akarja vinni. Vádolja a minisztert, hogy kizárólag csak német példák után indul. Bizonyítgatja, hogy az egységes középiskola legkevésbbé sem túlhaladott álláspont, hanem igenis a középtanodai oktatásügy égető napikérdése. Megtámadja azután a jelenlegi oktatási rendszert, mely a hosszú 8 év alatt soha nem fejleszti az egyéni hajlamot, elöli az Önállóságot, felületességre szoktat s eredménye aztán, hogy nem öntudatos emberek kerülnek ki a középiskolából, hanem öntudatlan, szilárd erkölcsök, egyéni bátorság nélküli szereplők, kik elsajátított chablon szerint gondolkoznak, éreznek, tesznek, az élet viharaiban nem tudnak megállani s rálépnek a lejtőre, mely a kabátos proletárok közé vezet. Az oly törvényjavaslatot, mely e rendszert fönntartja, nem fogadhatja el, hanem pártolja Hermán Ottó különvéleményét. Tischler Vince különösen mint német származású tartja kötelességének a törvényjavaslat mellett felszólalni. Erősen hangsúlyozza, hogy a német nemzetiségnek Magyarországon soha sem volt oka panaszkodni nyelvének és nemzetiségének elnyomása miatt. Bizonyítja ezt a felsőmagyarországi németség példája. Ott egyes elszigetelt német községek máig megtudták őrizni nyelvüket és nemzetiségüket. Hogy a német ajkú honpolgárok magyarul tanuljanak, az nekik maguknak érdekökben áll, másfelől pedig az államnak természetes joga és kötelessége minden törvényes eszközzel odahatni, hogy az állami nyelv minél inkább elterjedjen. E szempontoknál fogva pártolja a törvényjavaslatot. Krisztinkovich Ede elvárta volna, hogy a benyújtott törvényjavalat a 48-iki törvények szellemében szerkesztessék, vagyis a közoktatás ügyét a vallástól különválasztotta volna. Az egységes középiskola híve, mert nem láthatja be, mért kellene annak kétfelé osztatni. A nép ma már megköveteli, hogy gyermekei ne az iskola, hanem az élet számára neveltessenek. Óhajtaná tehát, hogy ne a filológiára, hanem a hazai történelemre s az exact tudományokra fektettetnék a fősuly. Vádolja a javaslatot, hogy az azon fekete sereget veszi védelmébe, dédelgeti, melyről elmondatott, hogy mind bárányok befurakodva, csakhamar farkasokká lettek s mint kutyák kidobatva, ismét sasokká alakultak át Kalocsán s egyebütt. A javaslatot, miután ez betetőzése az elvek 1875-iki szegreakasztásának nem fogadja el, hanem a különvéleményhez járul. Wagner József (kanonok) a javaslatot, mely a közoktatás fontos érdekét szem előtt tartva a középtanodai oktatásban mai nap észlelhető ingadozást consolidált állapottal iparkodik fölcserélni, örömmel üdvözli. Egyébiránt csatlakozik Lukács Béla minapi kijelentéséhez az erdélyi kath. gymnáziumokat illetőleg. Fejtegeti, hogy különösen vallás erkölcsi nevelés szempontjából mily hasznos és fontos tényezők éppen a szerzetek által vezetett középtanodák. Cáfolgatja Thalynak a várnai esküszegésről mondott szavait, s annak minapi közbeszólására reflektálva, hogy Magyarország semmivel sem tartozik a római pápáknak, az ellenkezőt állítja s hivatkozik a Vaszary Kolosnak a »Magyar Államban* és »Magyar Koronában* megjelent cikkeire. Thaly Kálmán személyes kérdésben szólal fel és megjegyzi, hogy ő a t

Magyar Állam *-ot és a »Magyar Koroná*-t nem szokta olvasni, mert ezeket az öntudatlanul humorisztikus lapokat senki komolyan nem veszi. A mi pedig Vaszary Kolost illeti, ezen ur történelmi hűségét és működésének irányát eléggé jellemzi az, hogy mint esztergomi tanár nem engedte meg növendékeinek, hogy az ottani honvédsírokat megkoszorúzzák. Ilyen szellemű ember nyilt leveléből szóló históriát nem fog tanulni. Bacon József tiltakozik azon föltevés ellen, mintha a szászok a magyar nemzet iránt ellenszenvvel viseltetnének. Nem tagadja, hogy jelenleg bizonyos ingerültség létezik náluk a magyarok ellen, de ennek oka az, hogy a magyarok mindinkább eltávoznak a nemzetiségi törvénytől és azon garanciáktól, melyeket a nem magyar ajkú nemzetiségeknek nyújtottak. Pártolja Gull határozati javaslatát. BELFÖLD. A lelkészek minősítése. A királyilag szentesitett uj egyházi törvénynek alig van pontja, melynek leendő sikeres keresztülviteléhez