Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-18 / 11. szám

német nemzetnek politikai belátása és bölcsesége és azon tisztelete, melylyel más államok belügyei rendezése iránti jogát respektálja, semhogy azon lármából, melyet a szászok külföldön csapnak, egyéb következnék, mint, hogy a szászok maguknak csinálnak e hazában ellenségeket. Azt mondják a képviselő urak, hogy nem tőlük erednek azok az ellenünk izgató tudósítások a külföldi lapokban. Szóló nem tudja, ki irja és mit irnak ; de a midőn a külföldi lapok rendszerint azzal kezdik e magyarellenes közleményeket: »Aus Siebenbiirgen wird uns geschritben*, — akkor szóló nem hiheti, hogy azokat magyar ember irja, kell tehát, hogy szászok irják. És ebben nem zavarja meg szólót Zay mai beszéde sem, mert az ismét nem eredményezhet egyebet, mint hogy per longum et latum elküldve oda, hova célzott, anyagot nyújtson arra, hogy mondani lehessen, miszerint már a képviselőházban is kénytelenek panaszra fakadni a magyar abszolutizmus, a magyar elnyomás ellen. Az a beszéd egy-két pontjában ugyan közeledést mutat az azon részről elhangzott többi beszédekkel szemben ; de másfelől részint egyenes vád a magyar állam ellen, részint kegyes, leereszkedő gúnyolódás a magyar kulturával szemben. Az a beszéd arra van számítva, hogy a mig a méltányosság színét veszi föl, annál nagyobb hitelt találjon azon részeiben, melyek homlokegyenest ellenkeznek a tényekkel. Ha a magyar kultura még annyira hátra van is, hogy csak oly leereszkedő jóindulattal lehet róla beszélni, mint Zay tette, és a német oly magasan áll, — a mint szóló elismeri, hogy áll, — ugyan minő alapon félhet Zay attól, hogy ezt a magasabb kulturát elnyomja az az alacsonyabb fokú kultura, csak azért, mert magyarul tanulnak ? A magyar kultura, bár nem áll olyan magas fokon, soha sem félt a német nyelvtől, iskoláinkban mindig tanították a német nyelvet. Nem kell tehát ugy oda állítani a dolgokat, a mint azok nincsenek. Ha egyszer a magyar nemzet azon meggyőződésre jutna, hogy a szászok közül nemcsak egyesek, hanem az egész intelligencia átaiánosságban azt tartaná feladatának, hogy megtagadjon mindent a magyar államtól, mire annak szüksége van : akkor nem lesz az a hatalom, mely képes lesz az ő, eddig sértetlenül megóvott nemzetiségöket továbbra is megvédeni. Felhozzák a magyar adminisztráció rosszaságát és korrupcióról beszélnek. Emlékezzenek vissza, József császár idejétől az alkotmány visszaállításáig minő vélemény uralkodott a szász uemzeti egyetem adminisztrációjáról ugy a kormánykörökben, mint azonkívül, különbség nélkül és akkor nem fogják merni a magyar adminisztrációt ily váddal illetni. Ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. 14-én a sorrendben első szónok, Lánczy Gyula azon meggyőződését nyilvánítja, hogy a jelenlegi körülmények között a meglevőt kell a törvényhozásnak fenntartania és lényeges tanügyi reformokat nem eszközölhet. Nem is alkothat egyebet, mint par excellence szervezeti rendszabályokat. Kora ifjúságától fogva az volt a religiója, hogy a magyar nemzet a létért való harcban fel legyen fegyverezve a győzelmes helytállás leghatékonyabb fegyvereivel. Ennek vél áldozni, midőn e törvényjavaslathoz járul s annak elfogadását ajánlja. Kiss Albert nem akar felekezeti harcot felidézni, sern felekezeti érzékenységet sérteni. A magyar ref. egyházat nem lehet vádolni a magyar nemzeti kultura elleni törekvéssel. Ne ott keressük azt, hanem nézzük meg elébb, milyen a miniszter ur vezetése alatt álló skolákban a kultura. Azt hiszi, hogy nem a reformált skolákat fogja az ítélet sújtani. Hogy pedig necsak állítson, hanem bizonyítson is, a miniszter ur kezelése alatti középiskoláknak egy tankönyvéből csak néhány tételt fog felolvasni, s az ítéletet a t. ház bölcseségére bízza. íme, t. ház minő irányban vezettetett a nemzeti kultura, s mikép taníttatott a nemzeti érzület, a nemzeti pietás fenntartására és ápolására legalkalmasabb tantárgy, a történelem? Ezen 1865-ben, tehát nem a Bach-korszakban megjelent tankönyvben. Bocskay Istvánra vonatkozólag betüről-bettire ez áll a 13. §-ban: „Bármennyire bizonyítottak azok Rudolf jóakaratát is, hogy a nemzetnek elnyomása az ő akaratán kívül történt, fellázadt ellene4

. Nem megy a felekezeti színezetre, azt elhallgatja, hanem felolvassa, hogy Bocskayt, mint egyént ekként jellemezve mutatja be : „Bocskaynak pedig eléggé aljas pénzvágyát jellemzi az, hogy elfogott egyéneket nem átallott százezrenkint áruba bocsátani a töröknek.4 De menjünk tovább. A 20. §-ban Bethlen hadjáratát irva le, Bethlennek, mint egyénnek jellemzésére vonatkozólag ezt találjuk ott: „Bethlen az annyiszor megkötött esküvel erősített békét többé már meg nem szeghette, mert ujabb támadási készületei közben 1629. novemberben meghalt4

— tehát csak azért nem szeghette meg esküjét, mert meghalt — „de Magyarországnak nyugalmát és boldogságát hosszú időre aláásta.4 Szolgálok — mondja — még egygyel, bár többel is szolgálhatnék. Mikor Rákóczi Ferencet, a nemzeti kegyeletnek egyik legméltóbb férfiát mutatja be a tanulóknak, hogy mutatja be ? Ugy, mint egy gyenge ingatag embert, kit más vezet. Azt mondja: „kivált Bercsényi Miklós gr. izgatásai következtében, mint ki a lázadásban legtevékenyebb részt vett stb. stb., határozta el magát élére állani a lázadásnak. Pedig 1 eopoldnak, népének boldogítása volt egyedüli célja és félszázadon át tartott uralkodása hazánk történetében a legdicsőségesebb lapokat foglalja magában.4

»Azon csapásokért pedig, melyek hazánkra nehezedtek, a felkelések nagyravágyó vezéreit illeti a felelősség.4 O bírálatot ezekre nem mond, a miniszter felügyeletete alatti iskolákban taníttattak ezek, nem pedig a protestáns felekezeti iskolákban. Saját egyháza iránti buzgalomtól és a magyar kultura jövője iránti szeretettől áthatva, sem fogadhatja el a javaslatot. De nem fogadhatja el azért sem, mert a protestáns iskolákban való suprema inspectiónak oly módoni gyakorlása, mint az a javaslatban elő van irva, sem a történelemmel, sem az alaptörvényekkel, sem a százados gyakorlattal meg nem egyez. Szóló ezután hosszasan bizonyítja, hogy a javaslat minden részleteiben centralizál. Nagyon sajnálja, hogy Magyarország miniszterelnöki székén jelenleg oly férfiút tisztelünk, ki maga is protestáns s kire a magyar református egyház egy tekintélyes része még most is bizalommal tekint, ki azonban egyházának elvitázhatlan jogait összerombolja. A törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadja el, hanem a kisebbségi véleményt pártolja. Horánszky Nándor : A középtanodai oktatási törvény megalkotása nem tartozott a könnyű feladatok közé sehol, kétszeresen nehéz az nálunk; mert mig más országban e kérdést kizárólag az oktatás tekintete dominálja, addig nálunk az államfenntartó erőnek megőrzése és fejlesztése, a rendezett és rendezetlen felekezeti viszonyok, a törvényen alapuló, de definiálatlan jogkörök mindmegannyi tekintetek, melyeket figyelemre kell méltatni. Azért a ház akkor cselekszik leghelyesebben, ha e célt tartva szem előtt, egyoldalú álláspontra nem helyezkedik, hanem megadja az államnak mindazt, a mi