Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-18 / 11. szám

osztályban 50 tanulónál több jelentkezik, párhuzamos osztály állítandó föl. A kegyesrendiek 24 gymnáziumában van körülbelül 16, leginkább első és második osztály, hol 70 — 75 tanuló van. Ha most párhuzamos osztályok felállítására kényszeríttetnének, úgy legkevesebb 16 osztályt kellene berendezniük, vagyis két teljes 8 osztályú főgymnáziumot, amit anyagi helyzetük nem enged meg. O attól fél továbbá, hogy a 60. §. értelmében a tanitórendek hivatáshű fennállhatása kérdésessé válhatik. O nem akad fenn azon, hogy az állam 4 évet szab meg a tanárképesitésre az egyetemen. De ha az állam 4 évi egyetemi kurzust kíván a szerzetes tanárjelöltektől is, kik az érettségi után 4 6 évet töltenek a szerzeti tanárképezdén és theologián, ez intézkedés a mily vexatorius és nyomasztó, ép oly fölösleges és alig kivihető. De fölösleges is e szigor. Hisz a szerzetes rendek nem akarják tanárjelöltjeiket kivonni az állami vizsgálat alól, kik ha megfelelni nem képesek, a vizsgáló bizottság hatalmában áll őket visszautasítani. Azért kéri e §. későbbi értelmezését. Különben elfogadja a javaslatot tárgyalás alapjául Zay Adolf azt hiszi, hogy az eddigi vita meggyőzhette a kormányt, hogy az elébe tűzött feladat sokkal nehezebb, mint képzelte. Nehéz feladat is Magyarország jelen viszonyai közt a középiskolaügy országos rendezéséhez fogni, mert három nagy akadály gördül elébe : a tanügyi helyzet jelen hullámzása, az iskolák tulajdonának és vezetésének kérdése, s azonfelül az az el nem tagadható tény, hogy Magyarország polyglott állam. — A tanügy terén a nézetek a középiskolai szervezet kérdése iránt vitásak. Csaknem minden lényeges kérdés kontroversz, mert a középiskola hivatása iránt nincs befejezve a tudományos vita. A számtalan vitás kérdések közül legvitásabb az, hogy az úgynevezett á'talános műveltség a leendő tanároknál miből álljon. Csaknem minden egyes tanrendszerben máskép vannak felsorolva és más szempontokból vannak fölfogva az általános műveltség kellékei. Ha igy a közoktatás szempontjából még nincs befejezve a jelenlegi tudományos helyzet, ha még mindig nagyon vitás, mely terv után kellene épiteni, ha e szerint igen sok óvatosság és még több szakszerű gondozás lett volna szükséges aira, hogy a kérdés ezen részét helyesen intézze el a törvényjavaslat, talán még sokkal kényesebb a helyzet magukkal az iskolákkal, illetőleg az iskola fenntartóival szemben. Köztudomású tény az, hogy a közművelődési és különösen a középiskolai ügy Magyarországon ugy fejlődött, hogy nem az állam volt az iskolák alapitója és fenntartója, hanem legnagyobb részt a felekezetek. A statisztikai adatokból méltóztatik tudni, hogy azon 179 középiskola közt, a mely jelenleg fennáll az országban, az állam nem alapított csak 26-ot, azon kivül 16 községi iskola, 3 magániskola, tehát 135 középiskolát a felekezetek alapítottak és tartanak fenn. Tehát nem a saját terén akar épiteni az állam az előttünk fekvő terv szerint, hanem mások tulajdonán. Hosszasan foglalkozik ezután az egyes szónokok beszédeivel és azt vitatja, hogy Poroszország Elszász-Lotharingiában a franciákkal és Posenben a lengyelekkel szemben a tannyelv tekintetében sokkal szabadelvűbben jár el, mint Magyarország a németekkel szemben. Sőt Muszkaország is szabadelvűbben jár el Curland és Lievland németjeivel szemben, mert ott három állami intézet mellett a rendek 12 intézetet tartanak fenn német tannyelvvel ; az érettségi vizsga, sőt a tanárképesités is német. Azért kéri a minisztert, legyen szabadelvűbb, mint a muszka kormány. Hermán azon nyilatkozatára, miszerint a szász képviselőket nem tekinti az ország képviselőinek, hanem a Schulverein ágenseinek, megjegyzi, hogy ő viszont azt mondhatná Hermanról, hogy ő nem magyarországi képviselő, hanem Kossuthnak, ő felsége legnagyobb ellenségének ágense, vagy hogy vannak Hermannak szocialisztikus velleitásai és van hajlama ezen doktrínákat az elmélet teréről levinni az utca porába. De szóló senkit sem akar gyanúsítani, még Hermant sem. Berzeviczy azon vádjával szemben, hogy a szászok helyeslik azon tüntetéseket és hírlapi cikkeket, melyek sértik a magyar nemzet becsületét, — szóló megjegyzi, hogy nekik nem áll hatalmukban meggátolni, hogy a külföldi sajtó Ítéletet mondjon azon törvényhozási és kormányzati tényekről, melyek köztudomásra jutnak és szóló sajnálja leginkább, ha ez az Ítélet nem kedvező. Arról pedig ismét nem tehetnek a szászok, ha akad tulbuzgó barátjuk, aki a kelleténél sötétebben látja a dolgokat. De ha azt követeli Berzeviczy, hogy a szászok utasítsák vissza azokat, kik védelmökre kelnek, akkor nagyon sokat követel tőlük. Hoffmannal szemben kijelenti, hogy a szászok nem ellenségei a magyar irodalomnak és a magyar kulturának. De arról nem tehetnek, hogy a magyar remekírók száma nagyon csekély, és hogy a magyar kultura még mindig nem érte el a mai kor kulturigényeit, és; egymagában még nem képes kielégíteni igényeiket. Örülni fognak, ha a magyarok is szert tehetnek világirodalomra és világkultúrára, de addig ők a magyar irodalmat és kulturát csak abban a mértékben ápoljak, mely arányban áll a világirodalommal és világkulturaval; azonban mindenesetre közelebb fog állni szivükhöz a magyar nyelv és kultura, mint más idegen nemzeteké. A nyelv nem tehet különbséget a hazafiság dolgában. Ezt Kossuth is kimondta egyik levelében. Azt igérik, hogy hazafiság dolgában nem akarnak hátra maradni a magyarok mögött, de emellett védeni akarják saját nyelvöket és saját kulturájukat. És ha a miniszter olyan törvényjavaslatot nyújtana be, mely ezt biztosítaná, szóló nem ellenezné, hogy a középiskolák ügye törvényhozásilag rendeztessék; ezt a törvényjavaslatot azonban nem fogadja el, hanem csatlakozik Gull határozati javaslatához. Utána személyes kérdésben szólt Berzeviczy, helyreigazítva félreértett és félremagyarázott szavait. Ugyancsak személves kérdésben szólalt föl Dobránszky Péter és Hermán Ottó is, ki fölhozza, hogy Zay és Gull voltak az elsők, kik a képviselőházban helyeselték és védelmezték a Schulverein agitációit. Visszautasítja és rágalmaknak jelenti ki Zay azon szavait, melyekkel őt szocialisztikus izgatással vádolta. Kijelenti, hogy igenis ágense nem Kossuth Lajos személyének, hanem eszméinek, azon eszméknek, melyek parancsolják neki, hogy visszautasítsa azon perfidiát, mely űzetik akkor, midőn Kossuth nevét és szavait is belevonja Zay hazaellenes állításai bizonyításába. Most Tisza Kálmán szólalt fel, köszönetet mond ván Zaynak, hogy alkalmat nyújtott arra, hogy a magyar géniusz türelmes voltáról a ház bizonyságot tehetett, mert nincs a világon parlament, mely olyan beszédet, mint a minő Zayé volt, olyan nyugalommal és türelemmel hallgatott volna végig, mint az ő beszédét a magyar parlament. Ha Zay a muszka szabadelviiséget nagyobbnak tartja a hazainál, legyen neki gusztusa szerint : nyitva vannak az ország határai, mehet oda. Áttért aztán a Schulverein izgatásaira s azon meggyőződését jelenté ki, hogy sokkal nagyobb a nagy