Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-18 / 11. szám

erőik harmonikusan kiképeztessenek, hogy megtanulják a tanulás módszerét, mert enélkiil nem sajátíthatják el a magasabb ismereteket. Áttérve a felekezeti és autonomikus kifogásokra, kijelenti, hogy jöhet idő, midőn szükséges lesz a tanodák vezetését egészen az államnak venni kezébe, de ez az idő ma még nincs itt, azért joguk van a felekezeteknek e szempontból is bírálni e javaslatot. Féltékenységüket, autonomikus sérelmek miatti följajdulásaikat azonban indokoltaknak éppenséggel nem tartja. A törvényjavaslatot elfogadja általánosságban. Ugrón Gábor: Először is a Tisza Kálmán miniszterelnök által a függetlenségi párttal szemben emelt vád ellen kel ki. A miniszterelnök azt mondta, hogy nem hiszi, mikép legyen még egyszer Bach rendszer, de ha lenne, az csak ugy következhetnék be, ha a függetlenségi pártnak sikerülne az országban zavarokat előidézni. Szerinte ez insinuáció a koronás király ellen, mert fölteszi róla Magyarország miniszterelnöke, hogy ha zavarok következnének be, a zavarokat a koronás király nem alkotmányos, nem törvényes állapotokkal, hanem reakcióval, elnyomással akarná fölcserélni. A koronás király ellen emelt e vádat visszautasítja s azzal vigasztalja magát, hogy aki ezt mondta, annak már csak hatalma van, de tekintélye az országban nincs. Beszéde folyamában elitéli a mostani egész középoktatási rendszert, mert az ósdi, telve van copffal; nem nevel, hanem csak tanit, hiányzik belőle a nemzeti, a szabad szellem. Mikor panaszkodnak, hogy az egyetemre készületlen ifjak érkeznek, ugy akarnak segíteni, hogy szaporítják a tantárgyakat s elérik, hogy a tanulók tudnak mindenből valamit, de semmiből eleget, e mellett kiölik belőlük a kitartó munkásság iránti hajlamot, hozzászoktatják a felületességhez. A mi középoktatási rendszerünk olyan, mintha a tanulók csak a tudományok iránti rajongásból s nem hogy jövőben majd éle töket föntarthassák, sietnének a középtanodák falai közé. A nevelés, a tanitás és az élet gyakorlati követelményei között nincs meg az összhang, a szerves összefügés, ennek következése aztán, hogy szaporodik a diplomás proletárok serege, a legveszélyesebb elem. Egységes középtanodát óhajt, de csak az 5. osztályig, azontúl bifurcatióval. Hosszasan fejtegeti még középoktatási rendszerünk hiányait, melyeken a törvényjavaslat legkevésbbé sem segít s azért azt nem fogadhatja el a részletes tárgyalás alapjául. Ivánka Imre elfogadja a törvényjavaslatot, mert reméli, hogy aggodalmait a ház bölcsesége a részletes tárgyalásnál el fogja oszlatni. És épen azért, mert neki is vannak aggodalmai, érti, ha a szászok, kik nem genetikus magyarok, megtámadják a javaslatot, mely által nemcsak vallásukat, de nemzetiségüket is megtámadva látják. Azért nem tartja méltányosnak Orbán Balázs azon nyilatkozatát, hogy nem bánná, ha őket másokkal kicserélnék. Annál kevésbé helyeselheti Prónay Dezső br. azon kijelentését, mely őket tüzzel-vassal való kiirtással fenyegeti. Prónay képviselő ur azonban beszédében nemcsak a szászokat támadta meg, hanem szükségesnek látta családi tradíciók nyomán a 20 év előtt történt patentális dolgokat is szellőztetni. A t. képviselő ur ama családi tradíciókból tudhatná és mostani állásánál fogva tudni talán köteles is, hogy miként történtek akkor a dolgok — és ha nem tudná — az ő szólásmódját használva, — 110 hát megmondom én. Sürgettük az egyetemes gyűlés összehívását. Az első gyűlést, mely megtartatott, Dessewfty Ottó, akkor a nógrádmegyei esperesség világi felügyelője hivta össze. Később Prónay Gábor b. lakásán tartatott egy nagy érte-I kezlet, melynek határozmányai oly annyira ellentétben voltak hazafias meggyőződésével azon igen sok protestánsnak, kik közül többen jelenleg is itt ülnek a házban, hogy a konferenciából indignációval távoztunk és sokan, nevezetesen Szontagh Pál, Podmaniczky Frigyes, Dacsó Pál és mások, azzal távoztak, hogy sem hogy ilyen határozatokhoz hozzá járulnának, inkább készek helvét hitvallásra áttérni. Ekkor én voltam az, a ki figyelmeztettem azon veszélyre, mely abból támadna, ha azon magyar kisebbség az ágostai egyházból kiválnék, minek következtében az ágostai egyház Magyarországon megszűnnék magyar lenni. Még azon napon Sembery lakásán ujabb konferenciát tartottunk, összeszedtük magunkat és másnap a nyilvános gyűlésen olyan határozatokat hoztunk, a melyek az egész nemzet helyeslésével találkoztak. Ha ez igy van, — pedig igy van —, kérdem a t. képviselő urat, mi jogosította fel őt arra, hogy hitfelei közül azon képviselőket, a kik ezen törvényjavaslatot pártolják, azzal vádolja, hogy a húsos fazékokat állják körül ? Méltóztassék elhinni t. képviselő ur és a családi tradíció következtében, az ágostai egyház felügyelője, hogy én re-pektálom a többség szavazatát, de szerintem a három nap előtt tartott beszédével a magyarhoni, de nemcsak magyarhoni, de az egész ágostai egyházba oly üszköt vetett, a melynek lángja messzebb fog terjedni, mint maga gondolná. Végül ismétli, hogy a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadja. Wenrich Vilmos (szász) a törvényjavaslatot sérelmesnek találja a nemzetiségi törvényekre, mert a szerinte is teljesen helyes állami felügyeleti, ellenőrzési jogot korlátlan rendelkezési joggal akarja fölcserélni. Kérdi, mi lenne a sajtószabadságból, ha e törvényjavaslat intézkedései arra is alkalmaztatnának. Visszaállana a cenzúra. Ő pedig a tanszabadságot is tartja oly fontosnak, mint a sajtószabadságot. Reméli, hogy a feíhozottakat nem fogja a ház hazafiatlansága kifolyásának tekinteni, a mit nagyon sajnálna, mert érdemetlen volna erre. Nem fo gadja el a javaslatot, hanem pártolja Prónay Dezső b. hat. javaslatát. Prónay Dezső b. személyes kérdésben, szavai félremagyarázása miatt szólalván föl, Ivánkával szemben kijelenti, hogy egyes kikapott passzusok után nem lehet ítéletet mondani. Ismételve tiltakozik az ellen, hogy a házban másnak, mint képviselőnek tekintessék. Azért, hogy valaki más hatáskörrel is bír a társadalomban, annak lehetnek ő reá, mint egyénre következményei, ez róhat reá bizonyos kötelezettségeket Hogy miként felel meg azoknak, azért tartozik számot adni ama másik körben, nem itt. Én kész leszek Ivánka képviselő urnák az egyetemes gyűlésen, ha hozzám kérdést intéz, válaszszal szolgálni, de itt nem tartozom számolni sem Ivánka képviselő urnák, sem senkinek, hogy mint protestáns miként vélekedem. Mi mint képviselők állunk egymással szemben s mint ilyenek vitatkozunk itt. 13-án Hérics Antal (kath. leik.) szólott legelőször. Ő elfogadja a törvényjavaslatot, bár a részletekre nézve több észrevétele van. Igy különösen óhajtaná, hogy a hit- és erkölcstannak hetenkint legalább két-két órát szentelne a törvényjavaslat 9. §-a. Áttérve a szerzetes rendek vezetése alatt álló gymnáziumokra, igen jól esett hallania, hogy a szélsőbal részéről Prónay Gábor és Gruber János képviselő urak elismeréssel emlékeztek meg a jezsuiták és bencések érdemeiről. Az államnak el kell kerülni mindent, a mi e tanitórendekre elviselhetetlen terheket róna. Pedig ilyíorma teher rejlik a 17. § ban, mely azt rendeli, hogy ott, ahol egy-egy