Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-18 / 11. szám

tárra számitanunk vakmerőség lenne, mert fel van ugyan állítva a 12 osztály, 400 ezer ref. család után csak 50 krajcár közép számba vett domestikai évi járadékkal is 200 ezer forint jönne be, de miként fog ez évenkint bevétetni ? Azt mondá gróf Lónyai a konventen >nem vagyunk mi egyházilag sem szegények." Bizony nem ismeri népünket, a ki igy szól, nem ismeri egyházaink anyagi viszonyait, a ki ilyet mer állítani. Vajha a mi tudomásunk és meggyőződésünk csalódnék ! Jöjjön bár azonban évenkint, mind a felvett öszszeg a domestikai pénztárba: sok fájó sebünk, sok gyámolitást igénylő szegénységünk és nyomorunk várja a támogatást, segélyezést. Tudjuk, hogy nagy népességű egyházainkban — a hol pedig mindenesetre anyagilag is jobb helyzetben vannak a hívek, — nagyon csekély az egyházi adó, különösen feltűnik ez, ha összehasonlítjuk azokat a kis egyházakból álló egyházmegyékkel, p. o. a máramaros-ugocsai egyházmegyében van 16,217 lélek, a böszörményi egyházban magában 16,772, amott szolgál 25 rendes, 5 segédlelkész, 32 tanitó, emitt van 2 rendes 1 segédlelkész, 17 tanitó. Vagy Békésen van 19.551 lélek, tehát szinte annyi, mint a nagybanyai egyházmegyében, és van amott 2 rendes, 1 segédlelkész, 17 tanitó, emitt 41 rendes, 6 segédlelkész, 52 tanitó. Nagyon természetes, hogy bármily szegényesen legyenek is a nevezett egyházmegyében ellátva a belhivatalnokok, mégis a népre aránylag legalább hatszorta több adó esik, mint ama városokban. Nézetünk szerint az egyházi felsőbb hatóságoknak oda kellene működni, hogy a nagynépességű egyházakat nagyobb áldozathozatalra l birva, a szükséges lelkészi és tanitói állomásokat minél előbb alapítanák meg, — ha egyszerre a kívánt számban nem történhetnék is: de az idő lassanként kifejtené a kellő mennyiséget. Ugy is lehetne a kérdésen segíteni, — ha a lelkész urak az egyház érdekéért hajlandók lennének saját hasznukat áldozatul hozni, — hogy a nagy jövedelmű lelkészi állomások fizetése tisztességes mennyiségben megosztatnék több lelkészek között, vagy legalább határozatilag, sőt törvényileg köteleztetnének az illető lelkészek vagy egyházak egy vagy több segédet tartani. Az ily állomások megürűlése alkalmával aztán az egyház és egyházmegye együttesen rendeznék be a többfelé szakítandó állomásokat, s a nagyobb számban alkalmazott lelkészek méltányosan felosztanák magok között a lelkigondozás teendőit ugy, hogy mindenik minden időben el lenne ugyan foglalva hivatalos teendőivel, de túl nem lenne terhelve. Nem könnyű kérdés ez, átlátjuk, de ha magyar reformált egyházunkat épségben megtartani, kül- és belellenségtől megoltalmazni, a tévelygéstől megmenteni akarjuk, ha a terjedő hitetlenséget az itt-ott mutatkozó szakadást meggátolni óhajtjuk: rendezettebb erkölcsi vallásos nevelésre és tanításra, nagyobb mérvű lelkigondozásra, a szükséges áldozatok meghozatalára, és bölcs kormányzásra van szükség. Ezekre törekedni a nép, a haza és reformált egyházunk érdekében szent kötelességünk ! A Jcrassó-vidéki lelkészi kör. ISKOLAÜGY. A középiskola ügye az országgyűlésen. 9-én első szónok Lessko István (kath. leik.) a magyar államiság és nemzeti kultura érdekében pártolja a javaslatot; egyúttal azonban sürgeti a »suum cuique4 alapelv alkalmazását a katholikusok irányában is. Thaly ellen, kit felekezeti türelmetlenséggel vádol, fölhozza, hogy a Hunyadiak kora, a mohácsi vész, nem egy történelmi adatot szolgáltathatott volna neki, hogy az a katholikusok csalhatatlan pápája pénzzel és fegyverrel kelt védelmére Magyarországnak. Erre Thaly K. személyes kérdésben szólal fel. Azt, hogy intolerans-e, megtudhatná a képviselő ur a Rakovszkynak adott válaszából, melyben hangsúlyozta, hogy soha sem bántott törvényesen bevett felekezetet. Lessko vádját tehát, mint ha felekezetileg elfogult vagy intoleráns volna, egyszerűen visszalöki. A pápákra nézve kijelenti, hogy nem akarja fejtegetni, mit köszönhet nekik Magyarország, de annyit mondhat, hogy nekik köszönheti a várnai veszedelmet és esküszegést. Prónay Dezső b. kijelenti, hogy a javaslatot fe lekezeti, didaktikai, paedagogiai, általános tanügyi és végre nemzeti szempontból szándékozik megbírálni, A közoktatási bizottság jelentésébe foglalt statisztikai adatok részletező kiegészítésül fölhozza, hogy az országban létező 179 középiskola közül az állami költségvetést terheli mindössze 8 gymnázium és 20 reáliskola. A tanulmányi alapból fönntartatik 33, a szerzetesek által 34, tehát összesen 67 középiskolának van katholikus jellege. Protestáns középtanoda van összesen, a szászok 10 gymnáz.iumát nem számítva, 53 s mig az állami költségvetésben a gymnáziumokra föl van véve mindössze 143,000, a reáliskolákra 430,000 frt, ezzel szemben az ev. egyház, a legszegényebb egyház 296,000 frtot fordít gymnáziumaira, tehát többet kétszer annyinál, 21*