Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-18 / 11. szám

mint az állam. Ezekből önkényt következik, hogy nálunk a középoktatás ügye szoros kapcsolatban áll a felekezetek ügyével, azért kell a javaslatot felekezeti szempontból is birálni. De akár felekezeti szempontból, akár általános didaktikai, paedagogiai szempontból, akár végre speciális magyar nemzeti szempontból bírálja azt, mégis csak egy eredményre jut, hogy t. i. a javaslat rossz és elvetendő. Ezután polemizál Tiszával és Berzevicyvek A miniszterelnök azt mondá — úgymond — hogy azokat, kik e törvény életbeléptetése által zavarokat jósoltak meg, ha e zavarok nem fognak bekövetkezni, a közvélemény álpróíétáknak fogja tekinteni. Az álprófétákat nagyon jól ismerheti a miniszterelnök s a ki üvegházban lakik, az ne dobálózzék kővel. Berzevicyvel szemben megjegyzi, hogy saját különleges viszonyainkat nem szabad európai chablonok szerint megítélni. A mi a régi és uj szabadelvüség közti különbséget illeti, a liberális szóval ugy van, hogy félne attól, ha a szabadelvű párthoz tartozónak tekintetnék. Meg van győződve, hogy ha változtak is a viszonyok, az ország függetlenségének kivívására szolgáló eszköz nem rozsdás kard, mely a muzeumba, hanem oly kard, mely a nemzet markába való. Arra, a mit Berzevicy a szászok szövetségére mondott, megjegyzi, hogy szóló és a párt, melyhez tartozik, nem tekinti a szászokat szövetségeseknek, hanem legfölebb fogadatlan prókátoroknak, s hogy azoknak mi a bére, azt megmondja a magyar példabeszéd. Erre ismét a miniszterelnök beszédére tért át, ki Mocsáryval szemben megjegyzé. hogy ha pénzt akar valaki elfogadni jogért, ez nem becsüli a jogot; Prónay erre kijelenti, hogy nagy a különbség valaminek áruba bocsátása és oly eljárás között, minő például a kisajátítás, hol valamit közérdekből elvesznek, de adnak érte pénzt. De ahol jogot vesznek el és nem adnak érte semmit, azt, hogy mi néven kell nevezni, Ítélje meg a ház. Azután paedagogiai tekintetekből is elit éli a törvényjavaslatot, mely a közoktatási miniszter részéről, ki folyton experimentalgat, csak egy ujabb experimentáció és tekintettel arra, hogy a magyarság érdekében, Erdélyben még néhány nem kir. kath., hanem kir. protestáns középtanoda felállítása szükséges, a következő határozati javaslatot nyújtja be: A képviselőház utasítja a vallás- és közoktatásügyi minisztert, tegye tanulmány tárgyává, hogy az ország erdélyi részeiben hol volna legcélszerűbb még két, esetleg három állami középtanodának felállítása; egyszersmind utasítja arra is, hogy mar az 1884-ik évi költségvetésbe iktassa be az intézetek felállítására szükséges összeget. Beadjak : Prónay Dezső b., Kiss Albert, Thaly Kálmán, Prónay Gábor b., Lükő Géza, Siskovics Tamás, Máriássy Aladár, Suszterics Ignác, Hermann Ottó, Sembery István, Bartha Miklós, Incze József, Szentiványi Árpád. Csiky Kálmán beszéde elején polemizál a kisebbségi vélemény és Hermán O. fejtegetései ellen. Azután áttérvén a prot. felekezeti szempontból fölhozott indokokra, elismeri, sőt dicsekvéssel vallja, hogy a prot. egyház autonomiája mind a nemzet nevelése körül, az önsegély elvének és az önerejéből való megélni tudás érzetének ébrentartása altal, mind különösen a közoktatásügy terén örök érdemeket vívott ki. Ez autonom jogainkat nem is akarja senki érinteni; de >azt hiszi, hogy ha az újabb idők követelményeivel szemben még e jogok külső formáihoz is mereven ragaszkodunk: akkor nem fog igazat adni e protestánsoknak se a közvélemény, se az idő. Az idők változását abban ismeri föl, hogy ma már az állam egész hatalmával kilépett a közoktatás terére, s aztán, hogy a közoktatás menetét éber gonddal akarja ellenőrizni. Az 1790/1 26. tcikkben kifejezett suprema inspectio elvét az államhatalom most részletesen ki akarja fejteni, megállapítván azon ellenőrzés módozatait, melyet a középiskolai tanítás fölött gyakorolni jogosítva érzi magát. A protestánsoknak nincs okuk az ellenőrzés gyakorlatától idegenkedniük Középiskoláik nagyobb része minden tekintetben diadalmasan állhatja ki a versenyt a közvetlen állami felügyelet alatt állókkal; a fogyatékos tanintézetek jobb karba helyezésére talán e törvény és az ez által életbe lépendő ellenőrzés jótékony és fölsegítő hatással lesz; az életre nem képes tanintézetek közöl némelyektől talán ugyan ez a törvény elveszi a fönnállás föltételeit; de az ily tanintézetekért, melyek a többi prot. iskolákra is csak rossz fényt vetnek, nem is kár. Mocsáry ellenében, ki azt mondá, hogy az autonomia oly madár, melyet ha egyszer fészkéről elriasztanak, nem tér oda többé vissza, hogy tojásait kiköltse, megjegyzi, hogy az autonomia madarát valóban ellenséges kezek sokszor elriasztották már fészkéről, úgy hogy elszállt az Patakról N. Enyedre, Debrecenből N. Váradra, és mégis újra visszatért. A protestantismus nem is hagyhatja a maga tanügyét veszni, bármi áldozatok árán is; nem hagyta a Thun-rendszer idejében; sőt akkor helyezte gymnáziumait igazán jó karba. A protestáns autonomia inkább oly pálma, mely nő a teher alatt; nőtt még az oly teher alatt is, melyet ellenséges kormány parancsolt rá ; annyival inkább nőni fog az oly teher alatt, melyet a magyar allam iránti kötelesség és a hazafiasság érzelme rak reá. Végül foglalkozik a szászok érveivel, s a törvényjavaslatot elfogadja a részletes targyalás alapjául. Prónay Gábor báró a 40-es évek kora óta máig rohamos hanyatlást konstatál a lelkekben és jellemekben. Vége a régi ideális felfogásnak s ezt a változott oktatási rendszernek tudja be. A kettős rendszer a középiskoláknál idő előtt pályaválasztásra kényszeríti a növendékeket. O az egyesitett középiskolát pártolja, hol egyaránt művelik a humánus és reális tárgyakat. A javaslat nem áll ez alapon s azért nem fogadja el részletes tárgyalás alapjaul. Áttérve a jelenlegi felekezeti iskolakra kijelenti, hogy ezek állanak oly magas szinvonalon, mint azok, melyek állami feliigye'et alatt vannak. Nem elég, hogy ifjainkat dresszirozzák a katonaságnal, még az iskolában is dresszirozni akarja az allam. Nem fogadja el a javaslatot. Göndöcs Benedek a különvélemény alapeszméjét, az egységes középiskolát elfogadja. Bizonyítja a kétféle középiskola fölöslegességét s az egységes középiskola célszerűségét, miután mindkettőnek egy a célja: a magasabb tudományokra való előkészítés. Óhajtaná tehát a reálgymnaziumok behozatalát, minők pl. Poroszországban már virágzanak. A középiskolákban elégnek tartja a latin nyelvnek tanítását, a görög nyelvnek csak rendkiviili tantárgygyá tétele mellett. Mert minek azon ezer tanuló kedvéért, kiknek szükségük van a görög nyelvre, 30—40 ezeret azzal minden haszon nélkül gyötörni ? Fordítsuk ez időt az ábrázoló mértan, geológia, geográfia tanítására s kész a reálgymnázium. Az egyház a vallás és tiszta erkölcsnek az édesanyja, az iskola pedig a leánya, valamint minden jó anya maga óhajtja nevelni és megőrizni leányát, úgyszintén az összes hitfelekezetek egyházai magok egyedül óhajtják a vallás és tiszta erkölcs nevelését vezetni — ez az oka, hogy a felekezetek, mint