Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-03-11 / 10. szám
Ettől való tartózkodásom egyenesen azt parancsolta volna, hogy nézzek túl, a lelkészek qualifikatioja tárgyában , Sutor* által »Nánás és S/.oboszló* közt felidézett vitán s mondjam azt Nánásnak: 'egyen a te hited szerint! Azon gondolat azonban, hogy e becses lapok olvasói nem mindnyájan olvassák a »Debreceni prot. lapot« s igy talán nem ismerik ugy a „Nánás* által a „minősítés* kérdésében adott javaslatot, mint ismerik például a szoboszlóit, melyet Sutor töredékesen közlött: arra indított, hogy hozzászóljak e dologhoz az igen tisztelt szerkesztőség engedelmével e kecses lapokban is. Az alsószabolcs-hajdukerületi egyházmegyének a már 23-ára Hadházra hirdetett közgyűlése egyik tárgyául volt kitűzve a lelkészek qualificatioja feletti tanácskozás; mely hogy könnyebb legyen: az esperes felszólította »Nánást® adna arra nézve javaslatot, mely alapul szolgáljon a tárgyalásnál. „Nánás* előrebocsátva, hogy mily borzasztó lenne, ha a már működésben levő lelkipásztorok, kik között a püspök is csak ,primus inter pares* osztályba soroztatnának ; előre bocsátva, hogy ez osztályba sorozás nagy munkájára önhittség nélkül senki nem vállalkozhatnék s előrebocsátva, hogy az osztályba sorozás lealázná a lelkészt önmaga, családja, gyülekezete előtt s felköltené az egymás elleni irigykedést: kimondja, hogy az osztályba sorozás felesleges; »minősitni« csak azt kell, ki mozdulni akar s ezen minősítést a Gelei-féle kánon 22. §. értelmében végzi a senior cum praecipuis suis confratribus. Az az, a pályázni akaró lelkész, esetről-esetre s mindig azon allomással szemben „minősíttetnék, a melyet el akar foglalni. A »minősítéssel mondatnék ki az esperes és társai által, hogy az aspiráns an eo loco dignus sit. Arra nézve, hogy azután az esperes cum praecipuis suis confratribus minő elvek szerint bírálná el az aspiranst r véleményt „Nánas* nem ad; hogy milyen allomással szemben, mily alapképzettségű egyén kérheti a minősítést: arról „Nánás* hallgat; egyszóval tág tért nyit arra, hogy az esperes, cum praecipuis suis confratribus ne tudja tájékozni magát s ne legyen védve sem azok ellen, kik illetéktelenül zaklatják minősítésért, sem azok ellen, kikben a bizottság nem birta felfedezni a „méltóságot4 , de akik annál inkább érzik : ,tudják magukról4 , hogy ők méltók lettek volna ugyan, de az esperes, cum praecipuis suis confratribus, most a sógora, majd a leendő vő stb. stb. miatt nem adta ki a , minősítést.4 Voltunk többen és nem egyedül Szoboszló volt az, mely a lelkészválasztási törvény ide vonatkozó §§-aira nézve »Nánás* javaslatát nem tartotta elégségesnek. Az eszmecsere az egyházmegyén azzal végződött, hogy bizottság neveztetett ki, mely a gyűlésen felmerült nézetek tekintetbe vételével adjon véleményes javaslatot a lelkészek qualifikacioja tárgyában. Es ime itt jön bele a dologba Szoboszló, miután az egyházmegye 5 tagu bizottságából három épen Szoboszlón lakik. Maradjunk meg hát a mellett, hogy az a javaslat, melyet Sutor (hogy jutott Sutor hozzá : azt sejtem ; hogy ki ő: ma már bizonyosan tudom) e lapok február 18-iki számaban közöl: Szoboszlóé. A bizottság, mely készítette, azon elvből indult ki, hogy a zsinati törvények ide vonatkozó §§-ai csak ugy léptethetők az egyház jövőjét illetőleg megnyugvást keltően életbe,> ha a lelkészek pályázhatás-kérdése helyesen körülirott szabályzattal állapittatik meg. Meg volt győződve a felől, hogy ahol a lelkészek érdeke : ott van s keresendő az egyházak érdeke ; meg volt győződve a felől, hogy magát a törvényt az hozta létre, hogy tapasztalat szerint nem illetékesek jutottak oly egyházakba, melyek a legkitűnőbb erőket igényelték volna; meg volt győződve a felől, hogy az eddigi rendszer mellett szó sem volt, nem is lehetett a szerzett érdem méltánylásáról ; a fa, a hova ledőlt: ott maradt : meg volt győződve a íelől, hogy a törvény az által, hogy az egyházakat, a lelkészi jövedelem szerint 4 osztályba rendelé soroztatni, kimondta azt, miszerint megállapitni kivánja: minő képzettséggel kell birnia a lelkésznek, ki egyik, vagy másik egyházba pályázni akar s tekintettel a 186-ik ij-ra, mely a rendes lelkésznek hivataloskodás ideje alatt szerzett érdemeit méltányolni rendeli : kimondta azt is, hogy egyik vagy másik lelkészi állomásra nagyobb igényt tarthatnak azok, kik már magukat hivatott lelkészeknek lenni megismertették,jmint azok kik még a működést úgyszólván meg sem kezdették. Meg volt győződve a bizottság a felől, hogy a pályázhatást bizonyos korlátok közé kell szorítani, hogy eleje vétessék annak, hogy méltatlanok is pályázhassanak; meg kell mutatni az irányt, ki kell jelölni a határt, melyen belől a jelölő bizottság : a senior, cum praecipuis suis confratribus (Nánás szerint is: a ma már befolyó világi elemmel együtt) eljárhasson, megvédve minden, akár felülről (esperes, püspök, egyházmegye stb.), akár alulról (választó egyház) jöhető nyomás ellen, megvédve az önkénykedés, nepotismus vádjának még csak gyanujatól is azok részéről, kik a gyanúsításra oly készek lennének. Meg volt a bizottság győződve a felől, hogy a lelkészt, hivatala betöltésére, egyfelől az iskola, mely az alapképzettséget adá, másfelől az élet képesití, mely a tapasztalatot nyujtá s tért nyitott a tevékenységre s ugy az, mint emez méltánylandó a jelölésnél: meg volt győződve afeiől, hogy mig sokakban az iskola sem birta kifejteni az activ erőt: addig sokan, kik az iskolában kitűnők voltak, tehetetlenül vergődnek s úgyszólván gyámoltalanoknak tűnnek fel az élet nagy problémáival szemben ; meg volt győződve afelől, hogy más képzettség, modor, szónokiság kívántatik Debrecenben és Pesten, mint akár Kakucson, akár Szalmadon s egészen más igényeket köt a lelkipásztorhoz egy megyei székhelyivel biró városi egyház, mint egy egyszerű s csak elemi képzettségű tagokkal biró vidéki kis egyház. Mindez — mondom — a bizottság előtt lebegett, mikor a szabályzatot készítette s indokolni törekedett. De hogy mindezeket ama szabályzat szűk keretébe be nem szorithatá, beszoritnia lehetetlen is volt: azt beláthatja, aki a dolog felől elfogulatlanul Ítélni tud. Általában mind az, mit »Nánás( < cikkében a tárgyra nézve felhoz : a jelölőbizottság dolga. — A pályázhatas feltételeit, azt t. i. hogy ki, hova aspirálhat : megállapíthatja a szabályzat; hogy aztán a pályázók közül a legkitűnőbbet jelöli-e vagy tekintetbe veszi a bizottság a képzettség mellett a modort, szónokiságot, hangterjedelmet stb,, az egészen s egyenesen az ő tapintatától függ. Mi hisszük, hogy a jelölőbizottság mindig tekinteti tel lesz a választó egyház igényeire, anélkül, hogy tútenné magát a szabályzaton; és tekintettel lesz a pályázók érdemére s képességeire anélkül, hogy ez által az egyházat tönkre tenné. Készséggel elismerjük, hogy „Nánás* érdeme az, hogy letértünk a személyi qualifikatió eszméjéről s nem tartjuk szükségesnek, hogy a pályázni nem akarók is kell nem kell: minősíttessenek. Nánástól sem várunk mást, csak azt, hogy ismerje el, miszerint javaslata, eset-
