Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-11 / 10. szám

ről-esetre az elfoglalandó positióval szemben akarván minősitni: ugyan egy egyént annyiszor venne minősítés alá, ahányszor pályázni akar s a miénk mellett már, a legvastagabb, személyi minősítést sürgeti anélkül, hogy megjelölné a határt, a módot, melyen belől az a minősítés eszközöltetnék. Mi elmondtuk ezt a mikéntet s bár nem vagyunk oly elfogultak, hogy azt higyjük, hogy ez megmenti egyházunkat az elmerüléstől ; de nem vagyunk annyira fekete vérüek sem, hogy azt higyjük, hogy azért, mert az egyházmegye a szoboszlói s nem a nanási javaslatot fogadá el: elvész az egyház ! Sok okot tudnék felsorolni, melyek „Nánás« szervezetünk ellenében kifejezett aggodalmait . . . eloszlat nák. De majd megteszi ezt a gyakorlat. Megmutatja az egyszersmind azt is, hogy az általa javaslott mód nem csak, hogy fél munka volt, de azt is, hogy nekünk volt igazunk, midőn állítottuk, hogy mig a nánási javaslat csak általánosságban mozog: addig a szoboszlói azt is igyekezett megmondani: hogy bizonyos irányban miként lesz a jelölés keresztülviendő. E szerint az esperes ád bizonyítványt, de meg van határozva, hogy miről ? Ez oly tényleges do'.og mi mellett hatalmával, a rábízott jogkörben vissza nem élhet. Megteheti, hogy valakit melegebben, mást hidegebben ajánl; de nem az ő bizonylata „minősít®, mert a minősítés már szabályozva van. Megteheti, hogy az érdemet elhallgatja, de nem zárhatja el az utat a pályázó elől, mert nem ő adja a jogot, vagy »minősítést« a pálya zásra; és nem zárhatja el az utat a pályázó elől még akkor sem, ha valami hibát el nem hallgat, mert a jelölés nem egyedül tőle, hanem a vegyes bizottságtól függ. A nánási javaslat a visszaéléseket nem zárja ki, mert feltétlenül teszi le a bizottság kezébe az aspiráns helyzetét, feltétlenül a bizottságra bízza annak kimondását : N N. az n.n.-i lelkészi állomásra méltó-e, vagy méltatlan ! A nánási javaslat elfogadása esetén a minősítő bizottságnak folyton tartó gyűléseket kellene tartani. Mert bár igaz, mit „Nánás* mond, hogy változás csak tavaszszal történik, de nem áll, hogy választás is csak tavaszszal történik. A törvény világosan megszabja az időt a választásra nézve, midőn 196. §-ában kimondja, hogy a választásnak a lelkész halála (vagy változása után) 2—3 hónap alatt meg kell történni, s 4 hónapra már csak az esperes különös engedelmével halasztható. Igy állván a dolog, az egyházmegyék tavaszszal tartatni szokott gyűlésén nem volna eszközölhető egyetlen olyan állomásra sem a minősítés, mely még csak a gyűlés után jön üresedésbe s melyre nézve valaki még csak nem is gondolhatá, hogy magát előre minősítse. Vagy permanens gyűléseket kellene tehát a bizottságnak tartani, vagy nem lenne keresztül vihető, mit a javaslat ajánlott, hogy az aspiráns az elfoglalni szándékolt állomással szemben minősíttessék, vagy kijátszatnék a törvény, mely minden állomást 2 — 3 hónap alatt betöltetni rendel A nánási javaslat szerint, az épen most felhozott indokok alapján, talán a legérdemessebbek lennének elzárva minden pályázhatástól. Mennyien lehetnek a tényleg működésben levő lelkipásztorok közt olyanok, kiknek nem lévén szándékuk mozdulni : nem minősíttetnék magukat a bizottság terminusán. De sőt nem minősíttetnék magukat mindaddig, mig valamely egyház tekintélyes és befolyásos elöljárói által pályázatra egyenes felhívást nem nyertek. Talán elmenne az illető oda, hova felszóliták ; talán >nagyobb munkatér, — magának a gyülekezetnek állása, — "agy szellemi vagy anyagi erővel rendelkezvén : jobban megfelelne ambitiojának*. Hja! de a bizottság már befejezte ülését. Elmúlt a tavasz, el a gyűlés ; a felhívó egyház nem várhat, mert már a pályázat ki van hirdetve. Mit fog ily körülmények közt tenni az egyház, mit az aspiráns ? A kényszerűség amazt emberétől, emezt munkaterétől fosztaná meg, ha oly férfiak állanak az ügyek élén, kik a törvény szigorú végrehajtását megkívánják a nagyoktól épen ugy, mint a kicsinyektől. Es hogy »Nánás* saját érveivel is hozzájáruljunk a dologhoz : ugyan hogy minősítse az alsószabolcsi traktus a baranyai, vagy a baranyai traktus talán az udvarhelyi vagy máramarosi egyház valamelyikébe, melyet nem ismer s igy igényeit megitélni sem tudja? A meghirdetett pályázatból, melyben, ha az egyházak osztályozása egyházszei te keresztül vitetett: csak az lesz megjelölve, hogy hanyadik osztályú egyház ? a fizetés levél pedig nem ! 1 De hát a pályázatból, még ha a fizetéslevél közöltetett is, hogy fogja kiolvashatni, hogy egy alig 3—400 lélekkel biró kis egyháznak oly hatalmas compossessoratusa van, mely értelmiség tekintetében vetekszik sokszor egy-egy megyei központtal stb. De ta!án elég is lesz ennyi. Aki a Sutor által közlött javaslatot olvasá : ugy, mint maga Sutor, kinek talán legelső sorban lehetett volna oka, mint igen sokra méltónak s szép reményekre jogosító »aspirans*-nak azt elmondani, mit Ónodi atyánkfia a „Részben rólunk, egészen nélkülünk* c. cikkben elmondott, mondom, ugy mint Sutor, kinek ,,jövő"-jét a mi javaslatunk szintén erős korlátok közé szoritá: megnyugtatónak találandja a mi felfogásunkat. Megnyugtatónak már azért is, mert ide-elő legalább két") javaslat jutott már nyilvánosságra e tárgyban, mely egy húrokat penget, egy alapelvből indul ki, s egy módozat szerint óhajtja megközelitni a célt. A Dávidházi János uré a debreceni egyházmegyé bői és a szoboszlói az alsószabolcsi egyházmegyéből. Már a7 maga némileg a szoboszlói javaslat mellett szól, hogy a két traktus eképen találkozik. Igaz, hogy a debreceniek közlése után »Nánás* talán kétkedik is a szoboszlói eredetiségén ; de legyen szabad erre nézve csak annyit elmondanom, hogy midőn alulirt, a SZODOSZIÓÍ javaslatot közöltem Dávidházival : már akkor a mi bizottságunk határozott is felette s midőn a debreceni javaslat a Debreceni prot. lapban megjelent: én azon napon vettem Dávidházitól a következő pár sort : Örömömre szolgál, hogy e munkálat (a szoboszlói) azon vázlatos munkával, melyet én készítettem egyházmegyénk hasonrendeltetésü bizottsága tanácskozása a'apjául, mely az által szintén elfogadtatott csekély eltéréssel, csaknem egy ; lapelvvel, de mindenesetre egy kiindulási ponttal bir ... . közlöm tehát én is veled ismertetésül munkálatunk idevonatkozó részét, s azt hiszem, te is észreveszed, hogy a két munkálat, ha nem is testvérek, de bizonyosan sógorok. Nemcsak magam, de általában kik a dolog iránt elfogulatlanul érdeklődtek: örültünk azon, hogy a két javaslat alapjára nézve megegyez. A különbséget sem neheztelték, hogy t. i. mig a debreceni az osztályokba pályázhatás feltételeit irja körül : addig a szoboszlói előbb az egyénekhez méri az osztályokat s azután magyarázza ki az osztályokba pályázhatást az egyénekkel ; Nánást kivéve, mindenki el is fogadá azt olyanul, mely az egyházak érdekeit az által, hogy meghatározza: melyikbe milyen egyén pályázhat, feltétlenül védve, he*) Már három, mert alapjában a békésbánáti is egyezik a miénkkel !