Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-11 / 10. szám

ber kebelének tulajdona: a hazafiság. A másik ok az, hogy a magyar protestáns egyház minden időben teljesítette a haza iránt minden kötelességét és a magyar állam érdekével saját érdekét ellentétbe sohasem helyezte. O azon nézetből indul ki, hogy valamint a magyar protestáns egyház mindig a magyar állam érdekében működölt a múltban, ugy viszont e magyar protestáns egyház is csak a magyar állam oltalma alatt fejlődhetett a múltban, fog fejlődhetni a jövőben és épen azért kicsinyes féltékenykedés nem indokolhatja, hogy megtagadtassák az, a mihez minden államnak e világon joga van, megtagadtassák csak a magyar államtól, a melynek mig joga épugy van, mint a többinek, szüksége talán nagyobb van, mint másnak. A forma iránt lehet szó a részleteknél, de a lényeget feladni, meggyőződése szerint, nem szabad. Ajánlja a törvényjavaslatot elfogadásra. Bende Imre : A törvényjavaslatban sok oly intézkedés van, melyek a mai kor kívánalmainak megfelelnek, de több olyan is, melyek sértik a katholikus autonómiát. Mindazon által őt a javaslat katholikus szempontból is kielégíti általanosságban, miután ő előtte egy magasabb érdek : a magyar állam érdeke lebeg. 8-án az ülés idejének felét személyes kérdések és félreértések helyreigazítása vette igénybe. Mocsáry Lajos tiltakozik Tisza Kálmán vádjai ellen, mintha ő a protestántismusnak az ország más felekezeteivel szemben exclusiv vagy kitűnő hazafiságot vindikált volna. A miniszterelnök az ő szavait rosszul értette. Külömben örül neki, hogy bűne nélkül fölháborodást keltve, tapasztalhatta, mikép Magyarország fiai mennyire érzékenyek hazafiúi reputációjukra. Thaly Kálmán Rakovszkyval szemben utasítja vissza a vádat, mintha ő szűkkeblű felekezeti szempontból indulna ki s mintha egyenesen izgatna más felekezetek ellen. E tekintetben hivatkozik könyveire s egész működésére. Rakovszky István válasza után ismét Thaly K. szólalt föl, kijelentve, hogy igenis abban igaza van, hogy azt mondta, mikép a törvényjavaslatban a kath. főpapság álcázott támadását látja a protestánsok ellen. Ezt látja most is ; lehet, hogy téved, de reá a javaslat ezt a benyomást tette. Következvén a napirend, Helfy Ignác tanügyi szempontból foglalkozik a javaslattal kimutatva hiányait e tekintetben. Eszme nincs, szerinte — e javaslatban. Azt is lehet belőle kivenni, hogy a miniszter tulajdonképen egységes középiskolákat akar, mert az, hogy a reáliskolában franciául tanítanak és a gymnasíumban nem, még nem elegendő arra, hogy oly nagy különböztetést tegyünk, hogy e miatt külön, önálló aparatussal ellátott külön intézeteket állítsunk föl. Szóló nem helyesli, hogy a gymnasíumban nem tanítják a francia nyelvet, mert a jogásznak, orvosnak, tanárnak arra sokkal nagyobb szüksége van, mint a gépésznek, mérnöknek, iparosnak vagy üzletvezetőnek, ki a reáliskolából vagy műegyetemből kikerül. A német nyeiv tanítását is helyesli, bár annak irodalmát tanítani nem tartja helyesnek a középiskolákban. A görög és latin nyelvek tanítását szükségesnek tartja. — A tanfelügyelői intézménytől semmi eredmény sem várható. Ez csak egy neme lesz a postának az iskola és a minisztérium között, azért az erre forditandó összegek teljesen kidobott pénz lesz. A y. §-ban foglalt intézkedéseket a magyar államnyelv sikeres tanítására nem tartja elegendőnek s a részleteknél kívánni fogja, hogy a nem magyar tannyelvű intézetekben az V. osztálytól kezdve Magyarország történelme is magyarul taníttassák. De nem fogadhatja el a javaslatot politikai szempontból sem, mert az túlságosan centralisztikus. A centralizáció húzódik azon végig az első §-tól az utolsóig. Nem fogadja el a protestáns autonomia tekintetéből, még pedig nem felekezeti, hanem tisztán magyar állami szempontból és végre nem fogadja el nemzetiségi szempontból, mert azon intézkedések, melyek e törvényjavaslatban ez irányban tartalmaztatnak, részint egészen feleslegesek, részint pedig nagyon is kevesek. Csodálkozik, hogy a katholikus képviselők közül senki sem szólalt fel a protestáns autonomia védelmére. Elfogadja Hermán különvéleményét. Berzevicy Albert Főleg a szászok ellen fordul beszédében. 1 la valaki a hazán belül törvényes eszközökkel küzd a kormány vagy a létező politikai rendszer ellen, az ellen nincs kifogása, de aki azt helyesli, hogy a külföldön jogtalanul gyaláztassák, kompromittáltassék az egész magyar nemzet, hogy külföldi segély kikérése által kétségbe vonassák e nemzet önrendelkezési joga, a hazája iránti legszentebb kötelességeit tapodja lábbal. Hosszasan fejtegeti, hogy a javaslat nem szándékozik és nem is fogja a centralizációt és a kormány befolyását növelni. Miután az sem a felekezetekre, sem a nemzetiségekre nem sérelmes, elfogadja a részletes tárgyalás alapjául. WolfT Károly személyes kérdésben szólalván föl, kijelenti, hogy leckét a hazafiságból senkitől sem fogad el. O máskép fogja föl a hazafiságot, mint sok képviselőtársa, pl. Csanády is máskép fogja föl azt, mint Tisza K. Ami hirlapirói működését illeti, nem tehet róla, ha külföldön, Berlinben, az ő lapját olvassák s nem a Nemzetet vagy festi Naplót. A fölhozott vádakat — úgy mond — nem cáfolták meg, csak frázisokat hangoztattak ellene, ő pedig a meggyőző érvek hatalma előtt kész meghajolni, de frázisok és fenyegetések előtt nem. Kaiser János (szász). Altalános figyelmetlenség között hosszasan bírálgatja és hibáztatja a törvényjavaslatot felekezeti, különösen pedig szász szempontból, egész beszédje alatt nem tudva egyetlen ujabb, figyelemre méltó érvet sem fölhozni. Végül kijelentette, hogy azért, mert a szászok megtámadják e javaslatot, miután sérti a protestáns autonomiát s a nem magyar ajkú honpolgárokra nézve az anyanyelv használatát nagyon szűk körre szoritja, őket hazafiatlansággal, hazaárulással vádolni nem jogosult, mert ők is tudják, hogy e földön kell élníök-halniok. Elfogadja Gull határozati javaslatát. BELFÖLD. A qualifikácioról. (Felelet »Nánás<-nak) Mar bizonyos, hogy nem volt helytelen dolog, a lelkész-választási törvények 186 stb. §§-ai felett megindított eszmecsere. A sok külömböző s alapjában teljesen eltérő vélemény legalább azt mutatja, hogy vidékenként s egyénenként ugyancsak hányják-vetik a kérdést; hivatottak és hívatlanok foglalkoznak a tárgygyal, minek óhajtott végeredménye végre is meglesz, miután ezen eszmecserék által forr s tisztul az anyag s a végintézkedésre hivatott kerületek munkája megkönnyittetik. A sajnos csak az lenne, ha maga a kérdés személyes kérdéssé rántatnék alá s a személyeskedő viták terére sodortatnék.