Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-11 / 10. szám

magyar állam oltalma alatt és kebelében tehetik, a mely alatt eddig tették ; és épen azért nemcsak megfoghatatlan hazafiúi hiba, de megfoghatatlan rövidlátás, midőn ezen állam épületét döngetik benn és hivnak szövetségeseket, kik döngessék kívülről. Azt mondá egyik képviselő ur közülök, hogy a kultuszminiszter ur kifejezte, hogy ő óhajtja a szászokat megtartani, de talán öntudatlanul is a románok malmára hajtja a vizet. Hát tisztelt képviselőház, én is óhajtom a szászokat megtartani, nem a romának iránti gyűlölségből, ép ugy mint a kultusminiszter ur nem ; de higyjék el a képviselő urak. hogyha az eljárást, a melyet követnek, folytatni fogják, utoljára önkénytelenül eszébe fog jutni minden magyar embernek, hogy a magyar államnak a románoktól Erdélyben szenvedni legtöbb oka mindig akkor volt, midőn azon népfaj, kellő felvilágosítás hiányában, a szászok vezetése alatt volt. És ezzel tisztelt ház ez időszerint végeztem ez urakkal. Hasonlag természetes az is t. képviselőház, hogyha valaki, mint tegnap Thaly Kálmán t. képviselő ur maga megmondja, hogy miután a tárgyilagos okokat más előtte már elmondot'a, melyekért a törvényjavaslatot el nem fogadja, tart egy beszédet, mely nem áll egyébből, mint személyeskedésből miniszterek, országgyűlési pártok és mindenki irányában, aki történetesen eszébe jut. O vele hosszasabban polemizálni nem fogok, hanem csak egyre figyelmeztetem. Amidőn ő ugyanis azt mondja, hogy nem lehet az egyetemeken felállítandó bízottságra bízni a tanárjelöltek képesítését, mert akkor a história szabad tanítása el fog nyomatni államellenes, aulikus történelem fog előadatni; nem a kormányt sérti, de megsérti Magyarország egyetemeit. Áttér most hasonlóan lehető rövidséggel Mocsáry képviselő ur beszédjére. Azt a kérdést, hogy miért maradt fenn a protestantizmus, későbbre hagyja. Mindenekelőtt megkíván jegyezni egyet. A képviselő ur alőadja, hogy a protestáns hitfelekezet, és a protestáns tanügy siámi ikrek; egyiket nem lehet bántani a nélkül, hogy a másik is tönkre ne menjen. Hogy az egyház jólétével, bármelyikével, összefügg az, hogy tanintézetei is legyenek, azt nem tagadja ; de hogy mégis a tisztán egyházi dolgok és tanügyi dolgok között, minden államban e világon különbséget kel! tenni s a tanügyi dolgokra az államnak több befolyást kell adni, azt kétségbe vonni nem lehet. A képviselő űr előadván a linci békekötés és az 1790— 91-iki törvény létrejöttének történetét, azt mondja, hogy akkor 1790-ben, a protestánsok kaptak jogot a szegénység fejében. Azt mondja másik szemrehányásban a miniszter urnák, hogy jogukat el akarja venni és nem ad nekik pénzt; adjon hát pénzt, ha jogot nem ad. Hová vezet ez, t. képviselőház ? vagy oly jelentékenyek ezen törvényjavaslatnak korlátai, hogy veszélyeztetik az önkormányzatot s akkor — ő legalább — nincs az a pénz, melyért odaadná; vagy ha valaki pénzért odaadja, akkor nem őszintén helyez arra oly nagy súlyt. Egyik a kettő közül, t. képviselőház. S ő azt tartja, hogy mit e törvényjavaslat kiván, — amelynek modalitásait talán a 1 észleteknél lehet változtatni, de lényegét feladni, nézete szerint nem szalad — nem olyas valami, a mi a protestantizmus Önkormányzatát veszélyeztetné. Sajnálja, hogy kénytelen e törvényjavaslatnál felekezeti dolgokról beszélni. De kötelessége, miután ez szóba került. Hát t. képviselőház, mit kiván ez a törvényjavaslat ? Megtiltja-e a felekezeteknek, hogy iskolákat állítsanakN em. Megtiltja-e, hogy tanáraikat maguk válaszszák ? Nem Vesz még csak diszciplináris hatalmat is a felekezeti intézetek tanáraival szemben ? Nem. Mit csinál hát ? Oly vakmerő a magyar állam, hogy azt a jogot akarja magának vindikálni, hogy saját emberei által meggyőződhessék, hogy e hazaban levő minden tanintézet megfelel-e azon niveaunak, melyen egy középiskolának állania kell. Ez az, amit kiván és ennek következésekép kívánja azt, hogy olyanokat, akiket arra képeseknek nem tart, bárhol neveltettek légyen is, ne legyen kénytelen saját magasabb állami tanintézeteire felvenni és ne legyen kénytelen a hivatalnoki minősitéssel felruházni. És t. képviselőház, ha Mocsáry t. képviselő ur azt mondja: a protestáns iskolákban sohasem kellett, nem is fog kelleni félni államellenes tanoktól; ha azt mondja: a protestáns iskolák jobbak voltak és jobbak ma is, mint minden többi, hát vájjon van-e ok akkor félni attól, hogy a magyar állam meggyőződjék róla, hogy jobbak, vagy legalább olyanok, mint a többiek? Bujkálni, rejtegetődzni az alkotmányos magyar kormány szemei elől, csak annak van oka, a ki érzi magában, hogy egyik vagy másik irányban hibás. Lükő Géza: A felügyeleti jogot nem tagadja senki! Tisza Kálmán miniszterelnök ! Ne játszunk a szavakkai. Azt mondja egy t. képviselőtársam, hogy a felügyeleti jogot nem tagadja senki. De ha az a felügyeleti jog csak papiroson van, de nem adatik meg a mód, hogy gyakoroltassák, akkor az nem felügyeleti jog. Thaly Kálmán ; Statisztika utján. Tisza Kálmán miniszterelnök: Ez egyszerűen anynyit tesz, mint a kormányt quasi felelősséggel terhelni, de nem adni meg a módokat arra, hogy azon felelősséget viselhesse. Csanády Sándor: Nem igy beszélt 1860-ban. Tisza Kálmán miniszterelnök: Igaz nem igy beszéltem a Bach rendszerrel szemben. És ha jönne, de nem fog jönni, mert nem fog sikerülni önöknek oly zavart előidézni : mert még egyszer oly forma rendszer csak ugy jöhetne, ha önöknek sikerülni fogna az országban oly zavarokat előidézni, melyeknek az a következménye lenne; de ha jönne, ismét fogná ellenezni. Mert a maga részerői mindig tud különbséget tenni, még ha esetleg a személyeket nem szereti is, az alkotmányos, törvényes magyar kormány és a fegyveres erővel uralkodó abszolutizmus kormánya közt. De t. ház Mocsáry képviselő ur abban is téved, midőn még az 1844-iki helyzetet is összehasonlításba hozza a mai helyzettel. 1844 óta is tetemes haladásokat tettünk. (Többen a szélsőbalon : M'ben ?) A ki nem tudja tanulja meg ; vannak törvények, könyvek, hírlapok. Felnőttek oktatására nem vállalkoztam. És vájjon még 1844-ben is képzelhetett-e valaki magyar törvényhozást, melynek alsóházának három elnöke mind protestáns. Vájjon képzelhetett-e akkor valaki oly főkormányhatóságot, melyben — meglehet, hogy az egyének nem érnek semmit — de mindenesetre három protestáns van ? Nem sokkal az előtt törvényt kellett hozni, hogy egy pár hivatalnok protestáns legyen. Ami a képviselő ur beszédének azt a részét illeti, szerinte az egyik ok az, hogy a magyar protesstantizmus sohasem követte még el azt, a mit ma a képviselő ur elkövetett, hogy az ország más felekezeteivel szemben exkluzív vagy kitűnő hazafiságot vindikált volna magának. Mert bizony, ha ezt tevé vala, sem az 1790—91-ki törvény meg nem alakul, sem a Thun-féle gyászos időket mind a felekezetekre, mind a országra nézve oly nagy sikerrel ki nem álltuk volna. Nem kell tehát soha semmi viszonyok közt felekezeti privilégiumot követelni, nem főleg abban, mi minden tisztességes magyar em-