Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-11 / 10. szám

közoktatási bizottság, az én kezdeményezésem mellett, a felekezeti hatóságok képviselőit és a tanügyi szakférfiak jelesbjeit meghívta. Ezen enquete eredménye volt a t. képviselő urak előtt is ismeretes füzet, melyben az illetők aspirációi és óhajtásai le vannak fektetve. A közoktatási bizottság e nyilatkozatok figyelembe vételével kívánta a törvényjavaslatot tárgyalni, de midőn azon kérdés állíttatott fel: elfogadtatik-e az illető törvényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául ? a dolog váratlan fordulatot vett s a tanulmányi alap kérdésén megbukott a javaslat. Az egyik fél azt mondotta : a törvényjavaslat igen jó s én azt elfogadom, ha biztosítékot nyerek az iránt, hogy a tanulmányi alap kathoiikus alapnak tekintetik; a másik fél azt mondotta: én elfogadom a törvényjavaslatot, ha biztositást kapok, hogy a tanulmanyi alap nem katholikus, hanem állami jellegű. A törvényjavaslat e kérdést érintetlenül hagyván, igy az egyik fél sem akarta elfogadni, és részletes tárgyalás alapjául a bizottságban nem is fogadtatott el. Miután igy a bizottság jelentése nem jutott a t. ház elé, nem maradt egyéb hátra, mint hogy a kérdéses javaslat újra utasíttassák a bizottsághoz, melynek jelen- ; tése a törvényjavaslat uj szövegezésében a t. ház előtt fekszik s napirendre ki van tűzve. Ha most a kormány által benyújtott öt törvényjavaslatot s a közoktatásügyi bizottság három jelentését és azok kíséretében több intézkedésben megváltoztatott törvényjavaslatokat — összesen tehát nyolcat, elemezzük, kiviláglik természetesen : miben különböznek egymástol és miben egyeznek meg. Báró Eötvös József javaslata dialektikai tekintetben lényegesen különbözik a későbbiektől, mert ő megtartotta a tagozást az als felső gymnázium közt s szándékozta behozni a hat éves gymnáziumi tanfolyam után a három évi liceumi kurzust. Közigazgatási tekintetben, különösen a főfelügyelet tekintetében azonban, ezen javaslat nem tér el lényegesen a későbbiektől. A többi javaslatok a körülmények, uj tapasztalatok és a szereplő személyek szerint különböznek egymástól. Igy például az egyikben az érettségi vizsga egészen kivétetik az iskolából s külön bizottságok állíttatnak fel, minden tekintet nélkül az iskola jogi és felekezeti természetére ; az egyikben részletezhetnek a tanár-képzés és képesítés, a másikban az csak általánosságban érintetik — ugy a tanárok száma is hol kisebbre, hol nagyobbra van szabva — egyben azonban valamennyien megegyeznek a tanítás szabadságában. Valamennyi szerint minden felekezet, minden törvényhatóság s község, sőt minden egyes állampolgárnak joga van iskolát fentartani vagy ujat nyitni, oly szabadság, minél nagyobb egyetlen államban se létezik. Az államban azonban minden szabadságnak feltételei és korlátai vannak, tehát a tanítási és iskolai szabadságnak is, mert a nélkül az állam nem felelhetne meg hivatásának. Az évek során beterjesztett törvényjavaslatok közül egyben sincsen nyoma az állami monopuliumra s az iskolai autonomia megszüntetésére irányzott törekvésnek. És én nem kétlem, hogy bármelyiket emelte volna a törvényhozás kellő vita és talán némely módositás után törvényerőre : nem kockáztatott volna semmit, sőt az egyházi autonomia sértetlen fennmaradt volna, de az iskolaügy lendületet nyert volna s a kedélyek meg volnának nyugtatva. Már ha ily előzmények után valaki képes a tapasztalatokból következményeket vonni s azon kényszerhelyzetben van, hogy az ügyet nem ejtheti el, mert egyszer a napirendre hozva, kell, hogy megoldást nyerjen, természetesen kerülni fogja a szirteket, melyeken javaslata hajótörést szenvedett. Én tehát törekedtem, hogy a törvényjavaslatból mindaz kimaradjon, mi annak keresztülvitelét nehezíti, különösen pedig a sokféle részletek, melyek a törvényjavaslatot az iskolafentartók előtt odiozussá tették. Azért a felügyeletnek főleg két momentumban akarok kifejezést adni, mert abban rejlik egy részt a siker konstatálása, más részt a siker lehetősége s föltétele. Mert e törvényjavaslatnak két feladata van : politikai feladata az iygi. XXVI t. c. 5. §-ának precizirozása ; kulturális vagy didaktikai feladata pedig a tanítás emelése s a tanulás sikere. Én tehát az érettségi vizsgára s a tanárképesitésre fektetem a fősúlyt. Az érettségi vizsgánál, — mely a további tanulásnak előfeltétele s a tisztviselők qualifikációjáról szóló törvény szerint qualifikáció is — kell, hogy az állam ellenőrködési jogát gyakorolja, hogy pedig az hatályos legyen s ne maradjon csak a papiroson — csakis azon formában érhető el, a mely a törvényjavaslatban van felállítva. Miután továbbá a tanítás sikere a tanítás minőségétől, ez pedig a tanárok minőségétől van feltételezve, s az állam e törvényjavaslat szerint a tanári képzést mindenkire bizza, s tanárképző intézeteket mindenkinek megenged : a képesítést magának tartja fenn és kezéből ki nem bocsátja. E célból a két egyetemnél tanárképesitő bizottságokat szervez. S ez nem is lehet máskép, mert ma nem léteznek más tudományos testületek, melyekre azt bizni lehetne. A törvényjavaslat s e nézetek ellenzői a közoktatási bizottságban nem várván be a házban való tárgyalást, külön véleményt adtak be, mások pedig más uton léptek fel a törvényjavaslat ellen s kénytelen vagyok már most ellenfeleink nézeteit megbírálni s ez uton azt, mit már előbb mondtam, bővebben kifejteni, A külön vélemény lélektanilag is érdekes okmány, mert két külön világnézet s a két külön korszak felfogásának a vegyüléke A reálisztikus egalizáló irányzat s a felekezeti dac. . . , Nem sértésképes mondom, hanem nem nevezhetem másnak, mint dacnak, mely az állam irányában mindig féltékeny, mintha még ma is az ellenreformációtól lehetne félni : fognak kezet a különvéleményben. Az első iranyzat főleg az egységes középiskolák ban nyer kifejezést, mert a különvélemény irói nem akarják sem a mai gymnáziumot, sem a mai reáliskolát, hanem egy harmadik, egy egységes középiskolát szervezni. En e tekintetben tovább megyek, mint a t. előadó ur, a ki szerint ezen kérdésben még sub judice lis est; és itt azt mondom, ezen kérdés már el is van vetve; az egységes középiskola lehetetlen, mert nem egyeztethető meg a mostani kulturális s közgazdasági élettel. A társadalomban vannak hivatások, melyek előkészítéséhez a klasszikus nyelvek s irodalmak ismerete szükséges s ez irányban nyilatkoznak a leghíresebb természettudósok s orvosok is; másoknak a klasszikus nyelvek nem szükségesek. Kétséget nem szenved, hogy a modern nyelvekkel s irodalmakkal a műveltség igen nagy fokát el lehet érni. Osszevegyiteni a reáliskolát a gymnáziummal már azért sem tanácsos, mert ily vegyítéssel sem az egyik, sem a másik célt elérni nem lehet ; a latin nyelvvel ellátott reáliskola már el is van ítélve. De miután a különvélemény szerzői annyira mennek, hogy javaslatba hozzák a törvényjavaslat visszautasítását oly célból, hogy a középiskola szervezete egy egységes középiskolára fektettessék, igen hasznos lett