Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-18 / 7. szám

képpen mi nem értünk. De ezen idézet egyszersmind, azt hiszem, feleslegessé teszi minden további boncolgatását ezen értekezésecskének, és egyszersmind meggyőzendi ezen kis könyvtár tisztelt szerkesztőjét is a felől, j hogy nem kis vigyázatlanságot követett el, a midőn ily gyarló értekezést ebbe felvett, s hozzá oly fordítótól, a kinek ilyesmire teljességgel nincs hivatása. E felől az idézett passusok is eléggé meggyőzhették az olvasót, de illustrálhatnám még gazdagon. P. o. a protest. bibliának megragadó szépségéről, bámulatos nyelvéről nyilvánított nézeteit Newmannak igy tolmácsolja: „Ott él az a fülekben, mint zene, melyet feledni nem lehet; mint harangszó, melyet a megtért el nem mellőzhet (?); boldogság szavai (mik ezek ?) gyakran inkább dolgoknak, mint szavaknak látszanak.* Pár sorral alább : »Nincs protestáns ez országban, kinek szellemi életirata ne a bibliában lenne.* Itt az olvasó valahogy ne biográfiára gondoljon ám, hanem ad formám „élet ital* lett ,életirat.* De van a képnek másik oldala is, akarom mondani, van ezen füzetben egy másik értekezés is. Közönséges, józan nézet a bibliáról. Ez azután elejétől végig értelmes okos munka. Ugy a hitrokonokra, mint egyebekre nézve élvezetes és tanulságos. Midőn ezt elolvastuk, még inkább boszankodtunk a fentebbi badarságok miatt, boszankodtunk a szerkesztőre is, hogy ilyen két ellentétes munkának és pláne egy füzetben való kiadására hogy gondolhatott. Az unitáriusok dogmatikus nézetét tolmácsolja ez is, az az csakis ez, de milyen szép ebben látni és érezni a józan felvilágosodásnak s a mély, komoly vallásos kedélynek összhangzatos nyilatkozatait. Mennyire más színben van itt a biblia feltüntetve. „Nem hogy elvetnők mi a bibliát, hanem becsüljük ép ugy, mint más keresztyének ; olvassuk mint hitünk szabályozóját, az Istentől nekünk adott világosság mellett megérteni próbáljuk, hogy mi a biblia, és mit tanit. A vizsgálódás és kutatás korában élünk, midőn mindenki tudni vágyik: mi a ker. vallás, mi a biblia!* S feleletül adja a többek között : Isten az ő akaratát és igazsá- ' gát kijelentette a törvényadók, próféták, különösen Jézus által; ezeknek élete s tanításai „kijelentések« voltak, s ezeket tartalmazza a biblia. Másutt ekként szól : „Igy vezette Isten az emberiséget fokonkint ama teljes kijelentésig, mely az Idvezitő által történt, ki Isten igéjét nemcsak törékeny nyelven, hanem cselekedeteivel s egész élete által is hirdette. . . És igy az egész biblián át megtaláljuk egyfelől az isteni kijelentés bizonyságait, másfelől az emberi tökélytelenséget, feledékenységet. A vallás isteni, s az ige Isten igéje, de a szavak az emberek szavai. . . Az a szellem, mely amaz idők embereit egykor mozgatta, ma is megtanítja az embereket az igazság megérzésére és felfogására. Isten kijelentései nem szólanak a hideg holt szívhez. A lélek, melynek nincs vallásos érzése és komolysága, nem hatolhat be a biblia mély kijelentéseibe. Minél komolyabban és mélyebben olvassuk, annál többet mond ; és midőn a vallásos élet erősbülése közben szerető szívvel olvassuk, Isten után tapogatódzva ; az igazság teljes világát deríti fel lelkünkben. * „Ez a mi nézetünk a bibliáról, de azért a más nézeten levőket se vetjük meg; de óhajtjuk, hogy olvassuk azt mindnyájan saját világosságunk mellett, erősen vágyva megtanulni az igazságokat, melyekre tanit. Fogadjuk el vezetőnk gyanánt.* Az ilyen beszédből már nemcsak megismerjük unitárius atyánkfiait, de meg is szeretjük őket, sőt azt kérdezzük, hogy a bibliára s ihlettségre vonatkozó nézeteket illetőleg voltaképpen mi is választ el bennünket modern protestánsokat tőlük ? S hogy valóban ezen utóbbi értekezés tolmácsolja legalább a hazai unitáriusok vallásos nézeteit, hivatkozom egy közelebb megjelent unitárius egyházi beszédre is, melyet Németh István alsó-siménfalvai lelkész tartott beköszönése alkalmával, melyben a kristologiai tanra vonatkozólag ki van ugyan fejezve a specificus unitárius tan, úgy említtetvén ezen beszédben is Krisztus, mint aki fenséges tanai és isteni eszméi által isteni méltóságra emelkedett; de másrészt a bibliát illetőleg egészen a fentebhi szellemben nyilatkozik, így szólván a többek között: »En, ki külömben is irtódzom az emberi rendszerek tételeitől, egyetlen dogmának csak a bibliát, vezérnek kizárólag a józan vallásos érzelmet ismerem el.* Ne is rontsuk le a tekintélyét ennek a régi szent könyvnek. Ez képezi a világ 18 száz éves civilizációjának alapját, és ez képezendi a következendő századok és évezredek folytán is. Igen is kutassuk annak valódi értelmét, igyekezzünk a benne rejlő örök igazságokat minél tisztábban felismerni ; de őrizkedjünk azt, nem tu dom, miféle értelmetlen jelképnek tekintve, a profán könyvek színvonalára alásülyeszteni. Istennek lehellete van abban oly mértékben, aminőben az semmi más könyvben nem található fel. Eltérhetünk egymástól a biblia egyes helyeinek magyarázásában, egyes tantételek kifejtésében ; de legyünk egyek népünknek s társadalmunknak a biblia szellemében való nevelésében. Farkas József. A Petz-féle „Confirmandenbüchlein" 2-dik kiadása. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap« 1882-ik évi 11-ik számának 349. számú hasábján néhai Petz Gyula, volt m.-berényi ág. hitv. ev. németajkú lelkész nekrológjában fel van említve, hogy a boldogult „Confirmandenbücht lein* cimű könyvecskéjét utolsó idejében javított kiadás ban sajtó alá rendezte, miben azonban bekövetkezethalála meggátotá. A boldogult szándékát most veje, Moczkovcsák Ján. Tiv. zólyomi főesperes úr valósitá meg és a „Confirmandenbüchlein* második kiadását eszközlé. A ki e jeles könyvecske első kiadását már ismeri, csakis ürömmel üdvözölheti annak második kiadását is, mert ebben némely a szöveg megmagyarázására irányuló bővítésnek, valamint egyes feleletekhez toldott szentírási mondatoknak kivételével, a szövegben vajmi kevés változtatás történt, a mi bizonyosan nagy előny,