Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-18 / 7. szám

Közvetlen akkor lesz a minősítés, ha abba minden érdekelt befoly. S ez akkor lesz, ha minden lelkész — önmagán kiviil — egyházmegyebeli tiszttársait, titkos, az espereshez beadandó szavazatával, a ker. minősítési szabályok alapján osztályozza. Független akkor lesz a minősítés, ha a kerület, titkos szavazattal választ 2 világi, 2 egyházi tapasztalatokkal telt egyént, kik is a püspök elnöklete alatt az egyházmegyei papság szavazatát (i sz.) osztályozza, felülvizsgálja és belátása szerént corrigálja az egyházmegyékből minden egyes lelkész felől bekért adatokból. Igazságos akkor lesz a minősítés, ha a kerületi bizottság kiigazítása az egyházmegyék által — consistoriumban (?) — felolvastatván, észrevételekkel kisértetik s ezen észrevételek a püspökhöz felküldetnek, és azon észrevételek a közgyűlés elé terjesztetnek. Serkentő lesz a minősítés, ha a közgyűlés — a kerületi — az egyházmegyék észrevételeit, a ker. bizottság észrevételeit, meg a lelkészi kar minősítő munkáját in pleno felveszi, és az osztályt végleg megállapítja. Ezek az én szerény nézeteim. Jók-e ? Nem tudom. De egyet tudok, s ez az, hogy az elhamarkodás sok viszálynak lenne megalapítója. Késsünk, sort tartsunk, fokozatosan menjünk, hogy a közvéleménynek legyen elég ideje a gyermeket — itt a leik. minősítést — saját fürdőjében megfüröszteni. Szekeres Mihály, ref. lelkész. A XLII. zsoltár. E becses lap m. évi 40. számában egy a gömöri e. megyéből közölt cikk s illetőleg nt. Szentpétery Sámuel urnák abban íoglalt énekbirálata a 42. zsoltárra irányozva figyelmemet, elhataroztam magamban, hogy ennek kijavitasával én is megpróbálkozom. Hogy e szándékomat csak némi sikerrel is valósithassam, mindenek előtt a bibliai szöveg szellemével kellett megismerkednem, a mit ugy tettem, hogy tudva már a szerző kilétét, ismerve életviszonyait átalában : különösen annak a mű Írásakor volt környülállásait, a mű szereztetése helyét, idejét vettem szemügyre, a mi a II. Sám. XV—XIX. fejezetei s a bibliai zsoltárszöveg egybevetése folytán nem is járt nagy nehézséggel. Ezek szerint ugy találtam, hogy e zsoltárt Dávid király akkor irta, midőn Mahanáim mellett Éfraim erdejénél Absolon pártos seregét levervén, ellenségitől már megszabadult. Most már biztonságban lévén, dalba önti lelke vágyát, hogy mihamarabb láthassa kedves városát, s magasztalhassa az általa ott készített sz. sátorban az ő istenét, kihez ugy kívánkozik, mint a szomjúhozó szarvas a folyóvizekre. Megemlékezik egyszersmind bujdosása, szégyene s nyomoruságairól, a Sémei s mások szidalma s gúnyjairól, mikkel illettetett, Jeruzsálemből futva, menekülve a Jordán felé, a mikor könyhullatás volt éjjel-nappal kenyere. S midőn ezekről emlékezik, megkeseredik lelkében, elgondolva boldog mult napjait, melyekben mint szeretett, tisztelt király, népével együtt ment fel a Jehova sz. sátorához, vivén magával az örvendező sokaságot. S e visszaemlékezés most annyival inkább bántja, mert még mindig távol helyről kell istenéről emlékeznie ; még mindig nem tudja egészen felejteni kiallott szenvedéseit, s még mindig hallani véli a gúnyszót: hol vagyon a te istened ? Mig végre reménye feléledvén, biztatja lelkét: várjad az istent, mert én még hálákat adok ő néki. Közelebb jőve, sz. Dávid a Jordánon túl, a Gád földén, Mahanáim városban (mely a kis Hermonnak is mondatni szokott, Gileád bérce mellett feküdt,) vagy legalább annak vidékén irta a zsoltárt s akkor irta, mikor már eljutott hozzá a tettét megbánt Izrael szava : Mit késtek a királynak visszahozásában ? midőn már visszatérőben lehettek, jó hirrel, a Judához küldött követek s talán már közelegtek is a hódolatban egymást megelőzni kívánó, őt haza vinni akaró Juda- s Izraelbeli küldöttségek ; szóval akkor, midőn már nyugodtan emlékezhetett vissza a mult fájdalmaira s reménynyel nézhetett a jövő szebb napok elé. Ezek szerintem azon történeti, helyi s idői körülmények, melyek a 42. zsoltárra kellő világot vetnek s megértetik velünk azon lelki állapotot, hangulatot, mely ezen mintegy végig ömlik s melyeket az átdolgozásnál figyelembe kell vennünk, ha ennek szellemét hiven viszszaadni akarjuk. E körülményeket szem előtt tartva kezdettem én is ez énekszöveg kijavításához, átvéve amennyire lehetett, a bibliai kifejezéseket s kerülve Szenei Molnár A. szokott hibáját, a ki igen szeret részletezni ott is, hol az aestheticai szempont inkább átalánositást kívánna. Próbadolgozatom ím ez volna : 1. Mint a szép hives patakra A szarvas kivánkozik. Lelkem ugy óhajt uramra, És hozzá fohászkodik. Tehozzád én istenem! Szomjúhozik én lelkem ; Vájjon szined eleibe Mikor jutok élő isten? 2. Bujdosásom napjaiban, Ellenimtől űzetve: O mily súlyos, ó mily nagy volt Búsult szivem keserve ! Midőn hallám a gunyszót : Hol istened, boszúlód ? Éjjel, nappal . . . ó szüntelen Könyhullatás volt kenyerem. 3. Mikor erről emlékezem, Most is vérzik még szivem, Elgondolva mily boldog volt Nem régen is életem ; Midőn együtt mentem fel, Hu szerető népemmel, Szép örömdalt énekelve, Istenem lakó helyére. 4. En istenem ! azért oly bús, Oly szomorú én lelkem, Hogy még most is távol helyről Kell rólad emlékeznem. De majd üt nemsokára Boldogságom órája; Eljő a nap, hogy elődbe Háladással borulok le. 5. O istenem ! beh sok próbán Általvittél engemet ; Beh sok keserv, baj hullámi Zúgtak át fejem felett. Uram ! hozzád könyörgvén O mily sokszor kérdezem : Elfelejtve miért vagyok ? Gyászruhában miért járok. 6. O én lelkem, mért csüggedsz el, Mért kesergesz ennyire ? Bi/.zál, reménylj istenedben, Kiben örvendek végre; Ki nékem szemlátomást, Nyújt kedves szabadulást, S nyilván megmutatja nékem, Hogy csak ő az én istenem. Balassa Lajos, ref. lelkész. KÖNYVISME RTETÉS. Unitárius kis könyvtár. Szerkeszti Derzsi Károly budapesti unitárius lelkész. IV. Tartalom: A biblia. Waltér s V. Frank után. Közönséges, józan nézet a bibliáról, llerford Brooke után. Ara 5 kr. Budapest 1883. Ezen kis füzeteknek a célja — mint a szerkesztő mondja, egyfelől az, hogy némi szellemi élvezetet nyújtsanak a budapesti unitárius egyházközséghez tartozó vidéki s így az isteni tiszteletet nem igen látogatható hitrokonoknak ; másfelől, hogy külföldi jeles írók nyomán megismertesse a hazai olvasó közönséggel a gyakran félreértett unitárius ker. vallásos eszméket és hitelveket. Va-