Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-05 / 6. szám

elülő ágait, — az lesz a cserkoszorú természettől nyújtva e sir lelett. Fényes érckoporsójat, a koszorúkkal rakottat, — nemcsak a nagyszamu csalad, hanem a vidékről össze sereglett nép minden osztálya, — Ungmegye tisztikara, élükön a főispán, a megyei járásbíróságok, Ungvár városa tömör sokaságban, az ügyvédi kar, a gör. kath. káptalan képviselői, az ungvári tanári kar képviselői stb. stb. vették körül. Az ungmegyei ref. lelkészi kar mint 21 évtől buzgó gondnokának könnyező szemekkel tűzte koporsójára koszorúját eme felirattal j,az ungi reform, egyházmegye buzgó gondnokának* A s.-pataki főiskolai énekkar, sziveket lágyitó s szemeket könybe borított bus halotti énekkel kezdte meg a gyászszertartást s aztán Homoky Antal helybeli tarnóci lelkész ihletett imát s egyházi beszédet mondott; ennek végeztével ismét megzendült a karének, s ugy állott föl a ház bevont balkon lépcsőjére Orbán József sárospataki tanár, és a megboldogultnak a haza történelmével, egy századon át élt derűs és borús napjai eseményeivel összeszőtt élettörténetét megragadó szép összeállításban ugy adta elő, hogy a neki zúdult téli dermesztő maró szél dacára mindenkinek figyelme lekötve maradt a hosszú előadás utolsó szavaig. Kinyomatását várjuk. Ezután kikísértük a hosszú pályát megfutott kitűnő honpol árt; a szilárd puritán kálvinista gondnokot oda, hol^ a hosszú útnak végpontja van a sírban. Igy tűnt le a századig fénylett ékes csillag Ungmegye egéről: az az élet szikra, mely 1789-ik évben gyúlt ki, 1882-ik év január 28-án vég lobbot vetett. Legyen példája az utódok által követve és ebben örökítve emléke 1 M. D.* * Gyászhírek. Gál Péter alsóbaranya-bácsi ref. segédgondnokot súlyos csapas érte: szeretett leanya, alsó-eörsi és vámosi Gál Irmin, jan. 22-én hosszas és súlyos betegség után Bajan elhunyt — Szintén Bácskában, Bierbrunner Gusztáv ó-kéri ev. lelkész úr jan. 21-én veszté el kedves leánykáját Lujzát. A megszomorodott szülék mély fajdalmat enyhítse az Ur balzsama. * Szerkesztői mondanivaló. Veritasnak : Minthogy az első cikkében foglalt vadakra a hivatalos valaszban az is mondatik, hogy az egész eljárásról majd az illető hatóság előtt is számolni fognak : az ügynek nyilvánosság előtti tovább feszegetése nem volna egyéb mint egyházi életünk ok nélküli kicégérezése, a mit én magamra nem vállalhatok, pedig anonym cikkért én vagyok a felelős. A zólyomi ügyben sem helyeslem a viszonválaszt; de ott az illető alairta a nevét, tehát ő felel magáért. Szerk. NECROLOGOK. Egy, működése terén csendben, de áldásosán működő fiatal lelkész, néhai Zsilinszky Mihály emlékét akarom néhány szóval megörökíteni s sirjára baráti kegyelet jeléül ezen immortel koszorút tenni le. Sokkal tiszteletreméltóbb képet hagyott a megboldogult tisztitársai — s híveinek szivében, sem hogy róla nagyobb közönség előtt is röviden meg ne emlékezzünk s rövid, de áldásteljes működését néhány vonással ne ecseteljük Született B.-Csabán 1847. március 21. tisztességes földmivelő szülőktől. A gymnasiumi alsó 4 osztályt Csabán, a felgymnasiumot Szarvason végzé. Ugyanitt kezdé theologiai tanulmányait, folytatta Pozsonyban s 1869-ben bevégzé Jénaban, hol 1 évet töltött. Külföldi körútja után hazájaba visszatérvén Dr. Szeberényi Gusztáv superintendens úr káplánja lett, 2 évi s 2 hónapi segédkedése után a tótkomlósi népes egyház papjává választatott. Itt nyilt meg előtte a tér, hol tevékenységét teljes mértékben érvényesitheté. Elődjének nt. Horváth Sámuel nyugalomra vonult főesperesnek nyomdokait követve s Csermák K. tiszttársával karöltve az egyhaznak úgy valláserkölcsi, mint anyagi javán, felvirágzásán, 7 évig s 11 hónapig híven, teljes odaadással fáradott. S a könny, mely hívei ezreinek szeméből sírjára lepergett, eléggé jellemzi azon szeretetet és hálát, melyet a fiatal, hű munkása az Istennek kiérdemelt magának. 1876 máj. 2-án házasságra lépett, nőül vévén a község érdemes jegyzőjének Csörföly Lajosnak kedves leányát Bertát. Az ég megáldá e frigyet 2 gyermekkel, Mihály s Bertaval. 5 évi s 7 hónapi boldog házassága u án élte 34-ik évében m. évi nov. 29-én rövid, de kinos szenvedés után megszűnt élni. Nevezett hó 30-án 12 tiszttársa s hiveínek ezrei altal kisértetett örök nyugalomra. Tehát nyugalomra hivatott el az, ki nem kiálta még fel Illyéssel : »Elég immár az én életem ; most ó uram vedd el az én lelkemet,* s kinek — tekintve az ő erős idegzetét, vas egészségét, örökké mosolygó vidám arcat — még félszázadot jósult az ember. S ime a megtestesült egészség rövid 3 heti — hülés okozta — betegség után rommá lett s az erős férfiú sirba hanyatlott alá, hogy halhatatlan lelke elvegye az örökélet koronáját. „Megnémulunk és meg nem nyitjuk a mi szánkat, mert Te cselekedted azt.* Legyen áldott emlékezete, béke poraira ! Cz. M. Az Ur szöllőjének ismét egy szép reményekre jogosított ifjú munkása dőlt ki soraink közül. Tóth József, a ref. segédlelkészek egyik legtehetségesebbike nincs többé ! Egyházi életünk terén, ifjúsága s betegeskedése miatt, szélesebb körben hírt, nevet még nem szerze magának, de közelebbi ismerői s barátai sokat reméltek a tehetséges, hivatásán szívvel-lélekkel csüngő, komoly fiatal embertől. A halál szele kifeslése előtt megfagyasztá a remény bimbót. Tóth József született 1854 ben Nagy-Kőrösön, hol gymnáziumi tanulmányait is végezte kitűnő eredmény*