Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-05 / 6. szám

tok örök hó fedte orma alatt: egy és ugyanazon Magyarország gyermekei, egy és ugyanazon ág. hitv. ev. egyház tagjai vagyunk. Hétlidzi. Kell-e még több ? Kell-e még több a vallási sérelmekből ? E kérdésre minden békét óhajtó léleknek válasza : Nem kell! már is torkig vagyunk vele ! A protestánsokat zaklató törvénytelen, követelő, s illetéktelenül keresztelő plebánusok ki ki ütik makacs fejőket, s végbe visznek szörnyű tetteket; adatott nekik hatalom, hogy gyötrenének (Jel : 9. 5), még pedig nem öt holnapon, — mint a sáskáknak a pusztításra, — hanem már századokon keresztül. Az ó-budai, soproni, tatai, incédi, kajdacsi, stb. illetéktelen keresztelések száma, a királyi tábla Ítélete, és törvény magyarázata folytán szaporodik »telik a gonoszság mértéke, és mi várjuk sérelmeink orvosoltatásat békességes tűréssel/ íme, a felsőbaranyai ref. egyházmegyébe kebelezett, — s köröskörül kath. falvak által bekerített — magyarmecskei ref. egyházban is, a sumoni, és kisasszonyfiai plebánus urak, — különösen az előbbi mar 1875 óta folytatja az illetéktelen keresztelést ; az utóbbi pedig a mu t évben (mar az én papságom ideje alatt) hajtott végre szintén illetéktelen keresztelést, amit megtudva, utána kutattam, s rájöttem, hogy 1875 óta ez mar az ötödik eset. A sérelmes tényt felfedeztem, elmondtam; de semmit sem nyertem vele. Pereljek ? menjek a törvényszékhez ? onnét felfelé a királyi tábláig, vagy magáig a kultuszminiszterig ? ismét mit nyerek ? semmit! Dehogy semmit; a plebánus urak markukba, (ha szembe nem) nevetnek, mert ha a törvényszék kimondaná is rájok „a bűnöst, hogy a többiek is féljenek* (í. Jim: 5. 20) felebbeznek, tudván, hogy a királyi tábla a törvényt, a régi osztó igazságú törvényt mikép magyarázza; a kultuszminiszter ur pedig ilyen feljajdulasra, jacet supinus, s tovább dormit securus. De nem is a sérelem orvoslásának ez utoni elérhetésének céljából tettem közzé soraimat, mert bár mi ott is kérünk, a hol követelnünk kellene, ez ilyen artatlan uton nem megy, hanem azért, hogy mivel e lap ez évi i-ső számából azt olvastam, hogy a helvét és ágostai hitvallású püspökök, és főgondnokokból álló értekezlet fog összeülni, az ilyen sérelmes esetek felett együttesen tanácskozni*), tehát az előtt is tudva legyenek az itt történt sérelmek is ; és hogy abbeli elhatarozásomat is kijelentsem, hogy: mig a törvénynek, annak a bűnbak 1868: 53 t. c. 12 §-nak a királyi tábla ilyen magyarazatot ád ; és mig ennek palastja alatt a plebánus urak, a vegyesházasságban élő, de prot. egyházhoz tartozó apanak, vagy anyának nemük szerénti *) Ez épen most történik. Szerk. | gyermekeit ily szabadon keresztelgetik; addig én is, a vegyes házasságban élő, s nalam jelentkező kath. apanak, vagy anyának gyermekét szintén megfogom keresztelni. Ha a plebánus urak perelnek, mint fog akkor ítélni a nagyméltóságú királyi tábla? Nagy Imre, magyarmecskei ref. pap. Nyílt levél „a nazarénusok Kisújszálláson" hírre vonatkozólag. Szerkesztő úr! Becses lapja legközelebbi számának »különfélék* rovatában, a nazarénusok terjedéséről Kisújszálláson tétetvén említés : felhiva érzem magamat, részint az igazság, részint az ügy érdekében, hogy a kérdéses tárgyra vonatkozólag, némi felvilágosítást nyújtsak. Legelsőben is Örömmel jelezhetem, hogy Kisújszálláson nazarénus szekta nem volt, és máig sincsen ; sőt a kisújszállási ref. gyülekezet kiváló értelmisége, egyhaza iránti hű ragaszkodasa azon reménynyel kecsegtet, hogy jövőben sem lesz. Tétettek ugyan ez irányban közelebbről kísérletek, de azok sikertelenek maradtak ; elannyira; hogy a próféták kivetett hálójában egyetlenegy halacska sem maradt. Jónak látom mindamellett, — más egyházközségek s lelkésztarsak figyelmeztetése szempontjából, — a felmerült hírt illetőleg a tudomásunkra jutott kísérletekre vonatkozó adatokat s azok irányában követett eljárásunkat köztudomásra hozni a következőkben. Mult évi aug. végén vagy szept. elején Roth Jakab nevű bibliaárus, minden hivatalos bejelentés nélkül elszállásolta magát városunk egyik távolabb eső részén egy szelidségéről s jámbor kegyességéről ismert özvegy asszonynál. Hosszasabb ott tartózkodás folytán kiismervén az asszonynak vallásos, kissé talán rajongó hajiamat : addig beszélt előtte a nazarénusokról, mig az asszony azon óhaját tejezé ki; hogy szeretne ő ilyen felekezetet látni. Ekkor a könyvárus, ki maga kétségtelenül titkos nazarénus és afféle vandorapostol, — megígérte, hogy elhozza ő egyszer a profétat: Kornyát. El is hozta karácsony szombat estve, megígértetvén a nővel, hogy a dolgot lehetőleg titokban tartja, s csak is közelebbről ismert kegyes nőket hivand magához össze. A próféta megérkezett s az asszonyoknál mintegy 15—20 kegyes lélek várta, többnyire özvegy vagy férjtelen nők. Miként folyt le az inscenirozott szertartás, nem tudom, hozzánk csak annyi szivárgott ki később, hogy a jelenvoltak nagyobb része megbotránkozott abban, s a profétára nézve nem a legkedvezőbb véleménynyel oszlott szét, sőt voltak, kik, midőn tudomására jöttek, hogy szent beszédeit pénzigéretekkel is fűszerezi a meg-12*