Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-05 / 6. szám

térőknek, felismerték benne egyenesen az ámitót és csalót. A házi asszony azonban hű maradt, s átment Kornyával Török-Szent-Miklósra, hol már 6 tagból álló gyülekezet volt, s hol a felavatás s talán egyéb is igértetett. Az ott történtek titkát mély homály fedi. Az asszony némelyek allitása szerint áttért, önállitása szerint azonban nem ; de a templomot, az addig mindennapos templomjáró — egészen odahagyta ; allitólag a próféta határozott utasítása folytan: »hogy a papokat és templomot kerülje!4

de Önállitása szerint: , az asszonyoktól való szégyenletében.8 Ez időtajban ismét megjelent egy éjjel Kornya ; mások szerint csak megjelenését várták. így jutott a polgári hatóság tudomására a dolog, mely a lelkészi hivatallal érintkezve, a bibliaárus könyveit lefoglaltatta s később magát (semmi igazolványa nem lévén) a városból kiutasította, s egyszersmind az erélyes polgármester a lelkészi hivatalnak megígérte, hogy Kornyát figyelemmel kisérteti, s mihelyt megjövend, azonnal értesitendi, hogy vele tervszerüleg elbánjon. Ugyanekkor mi lelkészek magunkhoz hivattuk a kérdéses özvegy asszonyt és laktársát, egy férjétől elvalt nőt (ki azonban kevés hajlamot mutatott a nazarénizmushoz), s a bibliából és józan okosságból vett érvekkel, felmutattuk a tévelygést, melynek ösvényére léptek, s óva intettük úgy a magok, mint a gyülekezet érdekében a további lépésektől; szívökre kötvén, hogy ne feledjék az irás eme szavait : „Jaj a botránkozóknak, de jajabb a botránkozóknak4

; — s egyszersmind hallgatóink néhány tagjának kifejezett óhajtására, én a közelebbi vasárnap a tárgyra vonatkozó s ide tisztelettel mellékelt beszédet tartottam.'") Azóta Kornya nem jelentkezett; s ujabban csak két adatot jegyezhetek fel. Egyik, hogy a gyülekezet minden tagja ellenszenvvel s mondhatni szégyen érzettel emlékezik a nazarénus próféta itteni szereplésére ; másik, hogy az úgynevezett nazarénus asszonyok minden nap megjelennek a templomban, s épen úgy buzgólkodnak mint annak előtte. Tiszttársaimnak pedig bátor vagyok becses figyelmökbe ajánlani, hogy oly bibliaárust, kinek a missio társulattól megbizó levele s valamelyik püspöki hivataltól engedélye nincs — községeikben meg ne tűrjenek ; továbbá, hogy az álprófétakra, a községi hatósággal egyetértve figyeljenek ; s azokat — ha ott tartózkodások igazolva nincs — mint csavargókat, illető helyükre toloncoltassák. Kisújszálláson 1882 február 1. Illyés Bálint, ref. lelkész *) A beszéd cime ez: A hamis és igaz próféták. Egyházi be széd. A nazarénusok vándorapostolainak bolyongása és bujtogatása alkalmából irta és elmondotta Kisújszálláson 1882 jan. 22-én Illyés Bálint, ref. lelkész, egyházkerületi jegyző, egyházm. tanácsbiró és zsinati képviselő. Karcagon. 1882. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A vasárnapi iskolák Angliában. (Folytatás.) Mint már említve volt, Raikes kartársaiban követőkre talalt. Közülök Fox Vilmos baptista lelkész érdemel első helyen emlitést. Fox mélyen érdeklődött a szegények nevelése iránt, s azt a vasárnapi iskolák által vélte előmozdítani. E célból saját költségén egy faluban iskolát nyitott, de minthogy abban csak vasárnaponként adhatott oktatást a nagy számmal összegyűlt gyermekeknek, 1785-ben egy Raikeshez intézett levelében azon aggodalmainak adott kifejezést, hogy ily kevés tanítás mellett tán még olvasni sem tanulnak meg a gyermekek. Raikes azt válaszolta, hogy eleinte ő sem sokat vart a vasárnapi iskoláktól, de mar az is nagy nyereség és kezdetnek elég, hogy azokban és azok által szülőkben és gyermekekben vágy ébred a tanulás iránt. Emiitette továbbá, hogy már is vannak oly gyermekek, a kik fizetnek tanítóiknak, csakhogy hétköznap is tanulhassanak valamit, s hogy egy bányász-helységben a gyermekek a vasárnapi iskolában tanultak meg írni, olvasni, hymnusokat énekelni és magokat illedelmesen viselni. Fox Raikes szavaiból új erőt merítve tovább folytatta a munkát és 1785-ben a vasárnapi iskolák terjesztése és támogatása céljából tarsulatott alakított Londonban, a melynek működése folytan még abban az évben 5 iskola alakult London vidékén. A társulat cime : Society for the Establishment and Support of Sunday Schools throughout the Kingdom of Great Britain. E társulat célját nagyon elősegítették a bőkezű aláirások és az a körülmény, hogy a fizetéses tanítókat mindinkább kezdették ingyenesek felvaltani. A Fox által alakított társulat a legszélesebb alapokra volt helyezve, ügyeit egy bizottság vezette a különböző gyülekezetek papjainak felügyelete alatt. Az alapszabályok szerint a város 6 részre osztatott, s mindenik részben legalább egy iskola volt állítandó ; a tanítás ideje reggeli 9 órától 12-ig, ' és a délutáni isteni tisztelet után esti 6 óráig terjedt s a tanitvanyok nagy szabadságot élveztek. E társulat 1803-ban Vasárnapi Iskolai Egyesület (Sunday School Union) nevet vett fel, s tekintélyes anyagi és szellemi erővel rendelkezett. Mint az iskolázást előmozdító leghatalmasabb társulat mindenesetre érdemes arra, hogy vele közelebbről megismerkedjünk. Az Uniót a vasarnapi iskolák tanítói és barátai azon célból alapítottak, hogy ennek segélyével ösztönözzék és bátorítsák egymást a nép vallásos nevelésére, kölcsönös érintkezés által a tanítási módszert javitsák, új vasárnapi iskolákat állítsanak itthon úgy, mint külföldön, és a meglevőket támogassák, továbbá, hogy olcsó, jó könyvekkel, papírral és más szükséges kellékekkel lássák el a vasárnapi iskolákat. Eleinte mindazon tanítók tagjaivá lehettek az Uniónak, a kik