Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-05 / 6. szám

Liptó megyéből. „Es ne szabjátok magatokat e világhoz*. Pál apostol ama fenséges szavait idézi Janovka J. ur . . . „Korouhevna Sionu* szláv nyelvű egyházi lap f. évi első számában a „liptói esperességből* cim alatt közzé tett közleményében, a melyben megemlítvén, hogy mily szép számban tisztelgett a liptói ev. esperesség Nm. Idb. Szentiványi Márton dunáninneni ág. h. ev. egyházkerületi felügyelő urnái, elég részletesen szól Baltik Frigyes esperes magyar nyelven tartott üdvözlő beszédéről, nem különben a nevezett kerület felügyelője ugyancsak magyar nyelven előadott válaszáról, sőt felhozza, hogy midőn az üdvözölt a tisztelgő küldöttség körében megjelent, „éljen* kiáltással fogadtatott, — hogy az „éljen* újra felhangzott, a mint a tisztelgő küldöttség köréből távozott s közleményét ily merengéssel fejezi be: „szétoszlottunk békességben, sokat gondolkoztunk az egyházi autonómiáról s itt önkénytelenül gondoltunk Hodzsa vértanura, a megsemmisített ev. egyházi szláv iskolákra, a pilai dragonádára . . . . s fajdalom fogta el szivünket. Sok, nagyon sok oka van erre a mostani életben ev. szláv egyházunknak.* Erintettem cikkező tennebbi közleményét mindenesetre hallgatással mellőzném, ha az apostol szavait nem idézné, — ha hazánk nyelve iránti ellenszenve e ritkítva nyomtatott betűkből »madarskou reci* oly annyira ki nem rína, ha az „éljen«-en való megütközését oly akaratlanul el nem árulná s ha közleményét idéztem merengéssel nem koronázná s nem irna ugy, mintha az egész esperességí küldöttséget képviselné s a küldöttség valamennyi tagja a cilckezővel egyet értene. Ismerve azonban a szóban levő küldöttségnek majdnem minden egyes tagját: bensőleg vagyok unszolva igénytelen szavamat az igazság érdekében fölemelni. A liptói ev. esperességről, illetőleg küldöttségéről allithatta volna cikkező : hogy mellőzte az apostol óvó intését; ha Pal apostol idézett szavai hirdetésekor nyelvi különbségre gondol, avagy ha az esperességí küldöttség hízelgő szavakkal közeledik a dunáninneni ev. kerület felügyelőjéhez. Ámde az apostol — mint azt szavainak minden olvasója tudja — nyelvi különbségre nem gondol, s az esperességí küldöttség tisztelgése alkalmaval neveztem apostol e szavait igyekezett valósítani : adjátok meg azért mindeneknek a mivel tartoztok kinek tisztességgel, tisztességet; — s hogy az üdvözlő esperes nem különben az üdvözölt magyar nyelven adták elő szívok érzelmeit, nem valami természetszerű s az ev. egyházhoz illő dolog-e ? azon tagadhatlan igazság tekintetbe vétele mellett: hogy az üdvözlés magyar hazánk szent földjén történt, s ho gy az üdvözlő küldöttség minden egyes tagja szeretett magyar hazánk saját gyermeke. A küldöttségben való résztvevésre s a megtörtént éljenzésre senki sem volt kényszerítve, — megjelent s éljen-t kiáltott csak az, a ki akart, — de ha a cikkező s talan nehanyt arsai megütköztek a hazánk nyelvén tartott üdvözleten, — az adott válaszon s a hallott éljenen : miért nem vonultak vissza ? miért nem követtek el „Slava* kialtással kisebbszerü leleplezést s illemszabály átlépést inkább az üdvözlők, körülbelül 30 tagból álló küldöttsége körében, mintsem oly közlemény közre bocsátása által, mely ezer és ezer — mert hát ők 5C0,000-re tesdk a tót ev.-sok számát honunkban — ev. előtt felderíti s nyilván valóvá teszi, hogy a liptói ev. esperesség képzelhető cikkezője s néhány a tisztelgésben szintén részt vett társai csakugyan azok, a kik tettleg mellőzik az apostol ama fenséges szavait : B

ne szabjátok magatokat e világhoz.* Igaz hogy a tisztelgésre kijelölt megyei teremből külsőleg békességben oszlott szét a küldöttség, — de hogy a benső béke angyala, cikkező s társai köréből kiűzetett — már nem tudom mily nézetek által — kitűnik fennebbi cikkéből s merengéséből. Allapotat a liptói ev. esperesség küldöttségének legnagyobb része nem irigy i, — de sajnos, hogy cikkében ugy beszél, mintha vele az egész küldöttség egyet értene s merengését aláírná. Mert tagadhatlan, hogy a liptói ev. esperesség küldöttsége tisztelgett, sok magasztos igazságokat hallott s éljen-t kiáltott, — de ne feledje a cikkező, hogy a küldöttség tagjai között nem egy volt, a ki az autonómiát nem csak névleg ismeri, hanem a ki ev. egyházunk e kincséért a múltban férfiasan küzdött, a ki mainapsag is valódi protestáns elszantsaggal lép ki mint kipróbált harcos a küzdtérre, ha veszély fenyegetné, — nem egy tagja, a ki boldogult Hodzsara nem ugy gondol, mint az autonomia avagy ev. egyhazunk „vértanujára,* de — a mint azt megdönthetlen tények igazoljak — mint az autonomia félre vezetett megtamadójára s alaaknazójara s a verb.-sz.-miklósi egyház elvakított szétdulojara; nem egy tagja, a ki nem ellensége a tót iskolanak, de a ki mint a magyar haza szülöttje s s a magyar nemzet édes gyermeke megkivanja, hogy ez iskolák legyenek magyarországi tót iskolák, melyekben nem a „Slavia* Llőli abrand, hanem a magyar haza s a honi ev. egyház iránti szeretet oltatik a növendékek szivébe, nem egy tagja, a ki elszomorkodik a pilai drágónadak ügyén, tekintetbe véve azt, hogy mely fortélynak egyengettetett az ut a dunáninneni ev. kerülethez benyújtott folyamodvanynyal s a felizgatott pilai egyház tagjainak ebbeli — eddig sohasem hallott s valóban ildomtalan kérelmével, hogy a pilai ev. egyház a tiszai kerületből ki s a dunáninneni kerületbe kebeleztessék be ; — nem egy tagja, a kinek szive valódi protestáns fajdalommal telik meg mindannyiszor, valahanyszor a cikkező soraiból s ehhez hasonló sorokból szláv eyyház elnevezést kénytelen kiolvasni, tudván, hogy valamint az apostol szavai szerint nincsen sem zsidó,sem görög, sem szolga, sem szabados, nincsen sem férfiú sem asszony között válogatas : mert ti mindnyájan egyek vagytok a Jézus Krisztusban : hogy ép ügy szeretett magyar hazánkban, lakjunk bár ennek délibáb csalóka képeitől sokszor diszlő rónáin avagy a Kárpa-