Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-05 / 6. szám

Ezekből az igazat megközelítő képzetet alkothat magának a szíves olvasó Péterfiről és korábbi műveiről. Én ismerem őket, mert 25 — 30 év előtt én és boldogu t Kriza püspök voltunk közbenjárók Stein könyvárus urnái, hogy kéziratait megvegye. Olcsón szerezte meg és jó üzletet csinált velők. Vonakodott nem egyszer az alkudozástól, mi nem hagytunk neki nyugtot, mert barátunknak szüksége volt munkája értékesítésére. De végre mégis csak megvette és bar többeket sok példányban nyomatott, mégis soha rajta nem maradott kiadványa. A Péterfi beszédeit kivált az anyaországi református és ágostai hitvallású papok sűrűn vették meg s széltében használták. S most — ugy hiszem — áttérhetek a kéz alatt levő füzet ismertetésére. E beszédekben is külalak, tartalom, belső berendezés és kivitel épen az, a mi a korábbiakban. Előnyöket mutat azonban a mindeniknél talalóan valasztott bibliai textus, a szép belső dispositió, a valódi keresztyén szellem és bibliai hangulat, mely beszédet és imát egyirant átleng. Fel fog tűnni a figyelmes olvasónak az a nyugodt, nemes és itt-ott megragadó tárgyalás, mely kivaLt a felebarati és hazaszeretetről, a jóltevésről . és kegyes életről irt beszédekben culminál; sokszor ugy képzeltem, olvasva némelyikét ezeknek, mintha Jézus hegyi beszédét vagy a lelkes Pál apostol görögökhöz intézett, oktatásait hallottam volna. A szó valódi értelmében lekötötték figyelme met azonban a Yl-ik beszéd, a farsangi vasárnapi, a XIII. az áldozó csütörtöki, a XV. a nyári vasárnapi, a XXI. vagy az őszi első vasárnapi. Idézek az elsőből néhány sort indokolásul. »Egy szép jelenet képe áll lelkem előtt — úgymond — ez órában, mely szivre hat, n)időn egy farsangi estén valamely társaság vagy közönség színe-java, díszesen ékesített teremben összegyűl s összhangzatos zene és műtánc mellett mint megannyi testvér együtt örvendeznek és vigadoznak. Nekem ilyenkor mindig Jób szava jut eszembe, mintha az ő szava szerént az Istenek fiait látnám együtt örvendezni, kikről a szent könyvben ezt olvasám, hogy egy néma napon eljövének az isten fiai, hegy az Ur előtt udvarolnának, vagyis : magukat Isten előtt bemutassák, hódolatukat kifejezzék s boldogságuk érzetében örvendezve, oly időt töltsenek, melyre midőn visszagondolnak, mindig beteljenek egy szebb és jobb jövő reményének erejével és szent lelkével. . . Itt van a tudós, hogy eszményeit, mint lelke tárháza kincseit elmélkedésben vagy költeményben közölje. Itt a dalnok vagy zenész a művészet egéből földre hozott h^rmoniajával, melylyel a szivek fenekéről id.ézi fel a sóhajt az ajkakra, a könycseppek gyöngyét a szemekre. Itt a díszruhák, melyekben remekel elme ,és kéz; a szabályos ütemek szerinti lejtés, melynek hullámzásában elmerül a szív, elveszti magát az ész 1 egy szellemi kiállítás a végre, hogy akik részt vesznek, az együttlét boldog óráit soha többé el ne feledjék., Itt, .igazán — i^nint a textus szól — Istenelőtt az ő fiai udvarolnak; csak az Isten és az ő fiai birják ama tulajdont, hogy örömük s boldogságuk legyen abban, ha masoknak örömet s boldogságot szererezhetnek A nemesebb lelkek együttlétének s örvendezésének szebb és maradandóbb emléke nem gondolható. Azok az árva-menházak, kórodák, nevelő intézetek, közjóra tett aldozatok, más ércnél is maradandóbb emlékoszlopok, örök jelül állnak és hirdetik, hogy ott Isten fiai valának együtt udvarolni a szeretet Ura-Istene előtt, mert. örömei közt sem feledkeznek meg azokról, .kiknek nincs örömük, mert szenvednek s kenyerök az éjjeli és nappali könyvhullatás . . .* Az idéztem négy beszéd — tele van ily és szebbnél szebb helyekkel. Azt hiszem, elég ennyi annak igazolására, hogy Péterfi ezen prédikáció-gyűjteménye is kitüntető figyelemre méltó s hogy az egyházi téren szolgáló férfiak azt megszerezvén, oly könyvet fognak abban bírni, melyet nagy haszonnal olvashatnak, legnagyobb részét azon alakjaban, a mint irva vannak, híveik előtt el is mondhatják. Nagy öröm lenne rám nézve, ha ez ismertetésemmel valamit befolyhatnék arra, hogy a veterán érdemes író agg napjaiban, mikor a kiadásra ő maga vállalkozott, kart ne valljon, de a haszon, munkájának megérdemelt gyümölcse legyen egészen övé. A papír és nyomás szép. Megszerezhető szerzőnél és Székely -Udvarhelyen a kijelölt nyomdatulajdonosnál. Jakab Elek. BELFÖLD. Az e. e. e. gyámintézet és a „Korouhev." Az a „Korouhev* egy Szakolczán havonként kétszer megjelenő tót nyelvű evang. egyházi lap, melynek szerkesztője a szakolczai lelkész, főmunkatársa pedig a nyitrai alesperes. Korouhev = zászló, lobogó. — A fajgyűlölet élesztésének szolgálatába szegődött ezen lap mult évi 17-ik szamában Z. P. ev lelkész által irt egy közleményben az alaptalan gyanusitgatások, a legigazságtalanabb vádak céltáblájául egyrészt az e. e. e. gyámintezet, másrészt a némethoni G. A. egylet van- nak kiszemelve. Ezen hírlapi közleményben kétségbe vonatik ugyanis a ker. szeretet ezen két intézetének pártatlansága, ügyintézőinek kötelességtudása, részrehajlatlansága. Bennfoglaltatnak ama közleményben a következők: „Az egyetemes gyámintézet mai napság a "tót egyházakat már nem ismeri.4

„Jó éjszakát nektek — szegény tót egyházak ! — ha a gyámintézetet azon reményben gyámolitottátok, hogy ez fennállástok iránt érdeklődve terheiteken majd könnyíteni fog !® „Ha kérvényeitekben'ki nem mutatjátok azt, hogy fényes házakat, palotákat szándékoztok épitení, akkor mi semi bizonyosabb mint az, hogy — neveiteket törlik.® ,Hogy kívánhat Cékus ur ilyen eljárás mel-