Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-24 / 52. szám

telén évek hosszú során át igazi apostoli buzgalommal fáradozott s ezenkívül mint az alsó-zempléni egyházmegye tanácsbirája és pénztárnoka szélesebb körben is szolgálta egyházunk szent ügyét. Özvegyet és nyolc árvát hagyott maga után, kiknek fájdalmában a mádi egyház s az alsó-zempléni egyházmegye minden egyes tagja, valamint az elhunytnak nagyszámú barátjai és ismerősei a legbensőbb részvéttel osztozkodnak. — Polsch Ferdinánd kézsmárki ev. tanitó f. hó i i-én 54 éves korában elhunyt. Ravatalánál az egyházi beszédet Linberger István lelkész mondotta, a sírnál Schwartner Róbert búcsúzott a boldogulttól, ki 1848/9-ben a hazáért vérzett mint honvéd, a miért osztrák katonának sorozták be, s 8 évig a lőcsei és kassai katonai iskolákban alkalmazták mint tanítót. Kiszabadulva a császári hadseregből, kézsmárki tanítóvá lett, s 24 évig buzgón működött e pályán. — Paj) Gábor érköbölkuti ref. lelkész, ki a 70-es években több évig volt az érmelléki egyházmegye esperese, f. hó 12-én 70 éves korában a jobblétre szenderült. Áldás emlékükre 1 * Mai számunkhoz mellékelve veszik olvasóink a Franklin-Társulat kiadásában megjelenő hírlapok előfizetési felhívását. Továbbá Stampfel Károly pozsonyi könyvkereskedőnél megjelent ily cimű felhívást : Uj szemléleti taneszköz az iskola és otthon számára. * Szerkesztői mondanivalók. G. P. N.-Kálló. F. L. Kolozsvár. Mint vezércikkeket fogjuk közölni; de már csak a jövő évben. NECROLOG. »Quem dii oderunt, eum praeceptorem fecerunt!® Még napjainkban is vannak egyének, kik e mondást igaznak ítélvén, azt fennen hangoztatják s azon meggyőződésben élnek, hogy a tanítói pálya nagyon kevés örömet nyújt, de utjain annál' több szúrós tövis terem. Ilogy az ilyen, legtöbbnyire téves felfogás alapján tett nyilatkozatoknak nem kell mindig hitelt adnunk, azt fényesen bebizonyította Hegyes (német-ajku evang. hitközség Sopron-megyében) nov. 21-én elhunyt érdemteljes agg tanítója, Hafenscher Pál iránt. Hafenscher Pál szegény becsületes szülőktől született I804. aug. 3-án, Lindgraben helységben Sopronmegyében. Jámbor szülei őt igaz keresztyéni isteni félelemben nevelték. Sopronban a rhetorikai osztályt elvégezvén, a nevezett község tanítójává választatott meg. Állását az 1825-ik év végén foglalta el. Buzgóságának első és hathatós bizonyítéka az, hogy nemsokára a hosszú téli estéken önként összejöveteleket tartott gyülekezete híveivel s az iskola-teremben oktatá őket. Ifjak öregek egyaránt özönlöttek a üatal tanitó előadásaira. Ezen tettének jó hatása kitűnik abból, hogy az 1870-ik évi népszámlálás alkalmával alig találkozott néhány egyén helységünkben, ki nem tudott legalább irni és olvasni. Nem kevésbé emelendő ki abbeli érdeme, hogy 1857-ben, midőn a gyakorlati kertészet- s gazdaságtan eszméje még uj volt, ő már egy iskola-kertet rendezett be, mely mai nap is virágzó állapotban van. Ez által a már öregedni kezdő tanitó több ifjú tanitótársait felülmulta. Kertét nagy előszeretettel s örvendetes eredménynyel ápolá s oktatá benne tanítványait. Gyülekezete anyagi jóllétét nemcsak közvetve mozdította elő a szellemiek által, hanem azon közvetlenül is munkálkodott, az akkori kor szokása szerint mint iskola-tanító a jegyzői hivatalt is folytatván, bokros teendői dacára, Igy működött ő áldásosán családja s gyülekezete tiszteletét s szeretetét bírván, 1869-ig. Ekkor a gyülekezet elaggott lelkésze elhunyván, ennek fiatal utódával, Posch Frigyes lelkész úrral, — ki jelenleg is gyülekezetünk köztiszteletben álló lelkipásztora, — megújult erővel hozzáláttak az állapotok javításához. Hozzájárulván az erélyességhez a gyülekezet anyagi helyzetének javulása a bő esztendők folytán, az iskola-termet az egy öl magasság-, jobban mondva alacsonyságból illő s az egészséghez megkívántató magasságra emeltették, általában a mai kor és törvény igényeit teljesen kielégítő állapotbaj helyezték. A buzgó férfiú mindezen tettei s még nem említett érdemei jutalmát már kezdettől fogva élvezé. Gyülekezete előzékeny volt irányában; megtett mindent érdekében, a mi tehetségében állt s a miről tudta, hogy vele szeretett tanítójának örömöt szerez. „Mert a tanítónak minden buzgón végzett dolga oly tőke, mely bőven meghozza kamatait.8 Elkövetkezett az 1875-ik év s vele az agg paedagogus 50 éves működési jubileumának napja, mely a lehető legnagyobb ünnepélyességgel lőn megülve. A magas kormány e napon őt a gyülekezet kérelmezése folytán a koronás ezüst érdemkereszttel tüntette ki elismerésének jeléül. Ezen örvendetes nap „Fest-Gottesdienst bei Gelegenheit der 50 jáhr. Amtsjubelfeier des P. Hafenscher című emlék-irattal örökittetett meg. Azonban a folytonos munka már kezdett nehezére esni, jóllehet gyülekezete mindig több és több terhet vett le a fáradt vándor vállairól. Mig végre 1879 ben kénytelen volt a küzdtért ifjú erőnek engedni át. Gyülekezetünk méltányolván érdemeit, egész mostanáig meghagyta őt kevés megcsonkítással rendes fizetésében.. A buzgó tanférfiu nincs többé ! Elhunyt életének 79-ik s áldásos működésének 57-ik évében. A mily elismerő, áldozatkész volt a gyülekezet az elhunyt életében, oly fényesen bizonyította be szeretetét iránta halálában. Temetése nov. 23-án délután 1 órakor vette kezdetét. Oly néptömeg volt jelen, mely városon sem fordul elő egyhamar, annyival inkább falun vajmi ritkaság. Nemcsak helységünkből volt mindenki jelen valláskülömbség nélkül, hanem a határos falvakból s a közeli Sopronból is érkeztek szép számmal vendégek a kellemetlen esős idő s a rossz út dacára. A halottas háznál Warkoweil Károly rusti ev. lelkész ur mondott megható imát. Innen a megboldogult hült tetemei az evangel. templomba vitettek, hol Fleischhacker Károly felső-soproni esperes ur tar-