Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

lan igyekezetükkel rendkívül kedves benyomást hagytak lelkemen hátra. Nov. 25-én este érkeztem oda s 2óán prédikál­tam. A gyülekezet nagy temploma, kivéve az elöljárók j és intelligentia számára fenntartott három első padot, ; igen szépen megtelt. (Az intelligentiának fagyos, az egy­ház és isten igéje iránt csekély vagy épen semmi ér­deklődése fekete pont az egyház jelen életében, mit a mindkét lelkész fáradhatlan s az Ur igéjéről igazi apos­toli buzgóságtól áthatott lelke s erős buzgalma sem volt képes mindez ideig eltávolítani.) Prédikáltam. A prédikálás után tartott presbyteri | gyűlés a kurátort bízta meg a gyűjtés foganatosításával a szokott módon. A délutáni istenitisztelet alkalmával I nt. Végh Sándor ur egy lelkes felhívást intézett a nép­hez, melyben kérte, hogy adjanak ők magok kocsit s járjak be maguk a varost, mert, úgymond, „lelkem mélyé­ből szeretném, ha e zsenge egyház számára begyűlt kegy­adományt minden hiány nélkül adhatnánk át a köztünk levő lelkésznek.® A nt. derék lelkész igazan lelke mélyéből mon­dotta e szavakat s ajánlkoztak is többen járásra és kocsiküldésre, sőt még maga nt. Végh ur is rendelke­zésünkre bocsatva kocsiját, jártatta azt két nap egyhá­zunk érdekében. Mely sok rendbeli szívességét valóban én szavakkal meg nem köszönhettem eléggé. Nov. 27-én és 28-án 6 kocsi járt önként vállalkozó nemes presbyterekkel és önként ajánlkozott egyházi ta­gokkal. S Isten meg is aldotta lépteiket, mert két nap alatt összeszedtek számunkra 124 frt 97 kr, 17 köböl bú­zát, 7 köböl árpát s 32 véka tengerit mit pénzzé téve, s hozzá véve a nov. 29-én Önkényt hozzám hozott 7 fr. 15 l< r - — mint akiket, mint mondák, elkerültek, — az összes tűrkevei gyűjtés tett 300 frt 74 kr. Miért a túr­keveiknek legyen köszönet s a nagy Istennek minden dicséret-Szalay József. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A protestantismus harca a romanismus ellen a •» porosz tartomány egyházi evangyéliomi egyesület« ber­lini közgyűlésén. Schlottmann K. theol. tanárnak „Erasmus redivi vus* c. művében e becses lapok hasábjain is jellem­zett harca az ultramontanismus túlkapásai ellen nem íe­jeződött még be az evangy. theologusok részéről ; vil- , logtatják az evangy. igazság fegyverét a romanismus el­len a halle-wittenbergi egyetem theol. fakultásának többi tanárai is. Fényesen tesz e mellett bizonyságot a porosz tartományegyházi ev. egyesületnek legközelebb Berlinben tartott közgyűlése. Elnökölt e gyűlésen Aegidi tanár. A többi képviselők közül ott láttuk többi között Dr. Krummacher consistoriumi tanácsost Stettinbői; Dr. Riehm 1heol. tanárt, mint a szász tartomány képviselőjét s Schlottmannt Haliéból; Lauscher superintendenst mint Silézia, Kretschmart mint Poroszhon, Rogge s Bendá-t mint Brandenburg képviselőjét, végül Dr. Beyschlag halle-wittenbergi theol. tanárt a „Deutsche-Evang. Blátter* szerkesztőjét mint a gyűlés ünnepelt szónokát. A megnyitó beszédet, miután előbb az „Erős var a mi Istenünk* eneke elhangzott, Dr. Müllensiefen berlini lelkész tartotta. Beszédének alapigéül Zsid. 10. 35 — 38. ,Ne vessétek el bizalmaitokat* stb. választá. A tárgy, melyről Beyschlag értekezett, mindnyájok figyel­mét mindvégig lekötötte, s Schlottmann megjegyzései e beszédet még érdekesebbé tették. B. tanárom beszéde »mi­vel tartozik az evangyélmi keresztyén Rómával szemben egyházának s hazájának* megérdemli, hogy t. olvasóim ismerkedjenek meg annak főbb gondolataival. A tagadás hatalmas szellemei — igy kezdi beszédjét — fel-feltünedez­nek légkörünkben, melyek ellen nehezebb harc jutott nekünk osztályrészül, mint a test s vér ellen. A skep­ticismus, naturalismus, materialismus, egy szóval a hi­tetlenség különféle alakjaiban s következményeiben epi­demikus lett korunkban, s aláássa részint elméletileg azon ideális alapokat, melyen ker. közösségi életüuk nyug­szik ; részint mutatkozik az gyakorlatig véve a socialde­mokratikus s nihilistikus összeesküvésekben Ezen jelen­ségek méltán követelik a nagy történelmi ker. egyház­nak együttes működését, mert csak egyesült erővel győz­het a jó, verhető le a gonosz. A naturalismus halálos ellensége az evangy. létnek s jövőjének, oly ellensége, melylyel teljes erőnkből megharcolni első feladatunk. Hasonló ellensége az evangy. igazságnak, Beyschlag szerint, a romanismus is. Egy szent és jövő életnek, Is­tennek s az erkölcsi törvénynek létezése vagy nem létezése, — ezek a legfontosabb hitcikkek, melyeket korunkban mérlegelnünk kell. Mondhatná tán valaki, hisz a régi el­lenségeskedés Róma s Wittenberg között 3 század lefo­lyása alatt mégis csak vesztett eredeti élességéből. Azok­nak, kik e vakító gondolatmenet által el vannak fogulva, e kérdéssel állunk elő: Ismeritek-e a római egyházat? Ab­ból, hogy ismerünk egyes szeretetreméltó s egyúttal kegyes és türelmes katholikusokat, még nem következik a római egyháznak ismerete. Tanuljuk ismerni a római egyház történetét, tanait, gyakorlatát, s fölleljük a Ca­techismus romanus tanítványát, kinek mennél édesebben folyó beszéde telve van ily állításokkal: „az akatholikus egyházközségek a sátán szellemeitől vezettetnek.* A történelem iránt érzékkel biró protestánsok észlelték az inquisitió rémeit Spanyolhonban, az evangy. hitsorsosok ezreinek jajjait Olaszhonban, kik karókba vonattak, meg­fojtattak, a lagunákba sülyesztettek ; megbotránkoztak a szeretet egyházának vérnászán, s az ellenreformatió min­den kinzó eszközén. Magyarországon is dühöngött a fa­natismus, a furor divinus ; a Szelepcsényiek, Kolonicsok s d>cső utódaik Diocletián korába sülyesztették vissza e szerencsétlen országot. Valóban szörnyű bűn az, melyben a római egyház leledzik I Kétségen kivül ily tényekre azzal is lehetne felelni: , Hagyjátok nyugodni a holtakat, ezek mind elmúlt dolgok.* Ha aL római egyházra olyanok volnának ha a pápák a mult idők szörnyű tetteit kien­gesztelték volna a megbánás, a bűnbánat egyetlen sza­vával, — mily örömest mondanók: vessük rá a szeretet, a megbocsátás fátyolát. De a békesség, a megbánás ez

Next

/
Thumbnails
Contents