Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-19 / 47. szám

készek és tanitók is, állásuk és hivatásuknál, valamint a köznéppel való folytonos és soknemű érintkezéseiknél fogva És e részben igen nagy súlyt kell fektetnünk arra, hogy a lelkészek és tanitók már képeztetésükben megszerezzék azon positiv ismereteket, melyeknél fogva a közegészségügy kívánalmaiban és annak előmozdítása eszközeiben s az e részben teendők iránt kellőleg tájékozva lehessenek, különösen, hogy híveiknek a kellő felvilágosításokat és utasításokat megadhassák. Hogy egyebet ne említsek, csak például hozom fel a köznép lakásviszonyait, a betegápolás és gyógyitás, valamint a véletlen baleseteknél való rögtöni segély követelményeit, mindenek fölött pedig a kivált némely vidéken aggasztó mértékben elharapózó páünkaivás veszélyeit, melyekre nézve lelkészek és tanitók üdvös hatást gyakorolhatnak a népre a közegészség érdekében.® „A tanitóképezdékben ugyan a közegészségtan a rendes tantárgyak egyike; óhajtandó volna azonban, hogy azokban is alaposabban és nagyobb terjedelemben tanittassék. De a papnöveldékben és lelkészképző intézetekben a közegészségtan, tudtomra, sehol sem adatik elő, holott felette szükséges volna, hogy e részben a lelkészjelöltek is megfelelő oktatást nyerjenek.® »Midőn erre Cimed becses figyelmét tisztelettel felhívni van szerencsém, egyenesen felkérem, hogy a hatósága alatti papnöveldében a közegészségtan tüzetes előadásáról gondoskodni, s engem ez irányban teendő intézkedéseiről értesíteni méltóztassék.® A miniszter itt közlött felhívása, — mely a közelébb tartandó superintendentiális gyűlések egyik tárgyát fogja képezni, — ujabb bizonyság arra nézve, hogy az állam és tarsadalom évről-évre többet követel azon egyénektől, kik mint lelkipásztorok, a népnek nemcsak vallás-erkölcsi oktatását, hanem az élet tekervényes és oly sokfelé ágazó űtain való kalauzolását is magokra vállalták. Hogy mennyiben jogosultak e követelmények, menynyiben nen^ arról ezúttal nem szólunk, annyival kevésbé, mert hiszen, ha e kérdésre felelni akarnánk, számba kellene vennünk mindazon tényezőket és körülményeket, melyek a lelkész munkakörének fokozatos kiszélesítésére befolyást gyakorolnak; azután ki kellene fejtenünk, hogy minő arányban áll a lelkészek erkölcsi és anyagi jutalmazása a velők szemben támasztott igényekkel stb. stb. Mindez azonban nagyon messze vezetne bennünket tulajdonképeni tárgyunktól. Jelenleg arról van szó, hogy a lelkész, híveinek necsak lelki ügyeit gondozza, de felügyeljen azoknak testi egészségére is, ennélfogva már az iskolában tisztaba jöjjön a közegészségügy körüli teendőivel. Hogy a közegészségügy terén minálunk még igen sok a végeznivaló, az kétségtelen. A törvényhozás e tekintetben ugy-ahogy eleget tett ugyan kötelességének, midőn megalkotta az 1876: 14. törvénycikket. De mit ér a törvény, ha nincs, a ki azt végrehajtsa ? Gyarló és tökéletlen közigazgatásunk a törvényhozás légiidvösebb intentióit is meghiusítja. Különösen pedig a községi szervezet hiányossága s a községi hatóságok értelmetlensége és leikiismeretlensége állják útját a legüdvösebb reformok gyakorlati keresztülvitelének. Igen csalódik, aki azt hiszi, hogy a községi administratió tökéletlenségén, a közigazgatási rendszer gyökeres átalakításával mindjárt segítve lesz. A legjobb rendszer is tönkremegy olyan közegek kezén, akik hivatalos kötelességök teljesítéséhez nem értenek. Másforma közegek pedig ez idő szerint nem állanak a kormány rendelkezésére. Ily körülmények közt, népünk jelenlegi műveltségi viszonyait tekintve, főképen a lelkésznek, — mint aki első ember a maga falujában, — lenne hivatása a községi igazgatásban való aktiv részvételével és tanácsaival az értelmes községi orgánumok hiányát pótolni, s gondoskodni arról, hogy ugy általában a törvények és felsőbb hatósági rendeletek, mint különösen a közegészségügy érdekében foganatosítandó intézkedések pontosan, lelkiismeretesen végrehajtassanak. Nekünk meggyőződésünk, hogy ha a lelkész a községi igazgatásba kellő befolyást szerez magának, a közegészségügyi törvény se fog a papiroson maradni. Ha még azután fáradságot vesz magának arra is, hogy társadalmi uton hasonlóképen megtegyen mindent a közegészségügy érdekében : népesedési statisztikánk csakhamar kedvezőbbé fog változni. Úgyde a lelkész a közegészségügy előmozdítása tekintetében csak akkor felelhet meg a kormány és a közönség várakozásának, ha megszerzi az ahoz szükséges ismereteket Ismernie kell neki például a közegészségügyi törvény rendelkezéseit, az azoknak végrehajtásával megbizott hatóságok szervezetét, működési körét, a közegészségügy feltételeit stb. stb. A miniszter, fennebbi leiratában, csak ezredrészét jelölte ki azon ügyeknek, melyeket a papnak a közegészségügy érdekében tol kell egész lélekkel karolnia. Népünk szaporodásának mily tömérdek akadaly áll útjában, melynek elhárítására ugy társadalmi-, mint hivatalos állásánál fogva a pap tehet legtöbbet. Ott van például a gyermekápolás elhanyagolása s ami ebből következik, az óriási mérvű gyermekhalandóság. A magyar orvosok és természetvizsgálók ez évi gyűlésén Veszelovszky Károly a gyermekhalandóságról felolvasást tartott, melyben kétségtelen statisztikai adatokkal bizonyította be, hogy a nyugateurópai országok közt hazánkban legnagyobb a gyermekhalandóság. Valóban megdöbben az ember, midőn oivassa, hogy mire a gyermekek öt éves korukat betöltenék, tízezer közül Svájcban csak 2602, Poroszországban 3125, nálunk ellenben 4290 hal el, vagyis minden tiz gyermek közül négy. Vagy ott van a mindinkább terjedő erkölcstelenség és fajtalanság, melynek hajtásai a prostitutió és a bujakór. Igaz ugyan, hogy a prostitutió minálunk aránylag sokkal csekélyebb mértékben van elterjedve, mint ngolországban, akár Franciaországban, s a mi