Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-19 / 47. szám

fővárosunk, ahol a türelmi bárcával ellátott nyilvános házakban levő prostituták számát körülbelől 3000-re tehetjük, nem is hasonlítható Londonhoz, ahol 80 ezer, vagy Párizshoz, ahol 30—35 ezer prostituta van ; de azért ha a kórházak statisztikájába bepillantunk, arra a szomorú meggyőződésre fogunk jutni, hogy különösen a titokban űzött prostitutió nálunk is ugyancsak bő mér­tékben kiszedi évenkint a maga áldozatait. Azután mily káros hatással van népünk szaporodá­sára az egészségtelen lakáson kivül az egészségtelen táp­lálkozás is. Azok, akik a köznéppel direkte érintkeznek, bizonyságot tehetnek felőle, mily rosszul él a munkás tél idején. Nyáron, addig, mig a mezei munka tart, a szó szoros értelmében úszik a zsírban, a munkaadó kon­tojára jól táplálkozik, lakása pedig a szabad természet ölén olyan egészséges, hogy a fényes paloták tulajdono­sainak sincs különb lakásuk; a téli munkaszünetre azon­ban nem gondol, nem tesz félre nyári keresményéből annyit, amennyiből emberhez illő módon kihúzhatná a szigorú téli napokat. Ilyen életmód mellett aztán termé­szetesen a közegészség hanyatlásával a nemzeti munka­erőnek is mjsg kell csökkenie. Hát a kuruzslás, babonák terjedése, a köztisztaság követelményeinek mellőzése, az iskolák hiányos beren­dezése stb. stb., mily pusztítást visznek véghez évről­évre a nép soraiban 1 De ki győzné előszámlálni mindazon közegészség­ügyi kalamitásokat, melyek állami rendszabályok és hi­vatalos közegek által csak részben orvosolhatók. A nép erkölcstelensége, rossz szokásai és tudatlansága, mint a fennebb elősorolt bajok főforrásait, nem állami rendsza­bályokkal, hanem oktatás és jóakaratú felvilágosítás ál­tal irthatok ki. A nép oktatására pedig ki lenne más hivatva, mint a pap és a tanitó ? Adjuk meg tehát papjainknak a lehetőséget, hogy ők a közegészségügy érdekében kötelességüket teljesíthes­sék. Fogadjuk el hazafias készséggel a miniszter taná­csai s gondoskodjunk theol. intézeteinkben a közegész­ségtan előadásáról. Hiszen ez, tőlünk protestánsoktól, különben sem igényel semmi pénzáldozatot. Nálunk ugyanis a theol. akadémiák egyrésze mellett jog- és államtud. kar is működik, melyben — a jogtanodák újjászervezéséről szóló miniszteri rendelet értelmében — a törvényszéki orvostant is előadják. Azon rendszer azonban, melyet a most említett studium előadására riézve a legtöbb intézetben követnek, igen sok idő és erőfecsérléssel jár, amennyiben a törvényszéki orvostant minden évben fölveszik a tanrendbe, holott erre semmi szükség sincs, miután a jogászok a négy évi tanfolyam alatt ama stúdiumot bármikor hallgathatják. Igy állván a dolog, a miniszter felhívásának minden pénzdldozat nél­kül akként lehetne eleget tenni, hogy a törvényszéki or­vostan jelenlegi tanárai ezt a tantárgyat csak minden második évben adnák elő, de köteleztetnének egyszersmind, hogy szintén minden második évben heti két-két órán a közegészségtanból is tartsanak előadásokat. Vagyis fel­váltva, egyik évben a törvényszéki orvostan, a második év­ben a közegészségtan szerepelne az akadémiai tanrendben. Ekként lehetne a kérdést szerintünk a legcélsze­rűbben megoldani Debrecenben, Sárospatakon, Pápán és Eperjesen. Ott pedig, ahol a theol. akadémia mellett jog- és államtud. kar nincsen szervezve, mint Budapes­ten, Pozsonyban, Kolozsvárott (unitárius theol. int.) és Sopronban, — vagy az egyetemen hallgathatnák a the­ologusok a közegészségtant, vagy pedig valamelyik gya­korló orvost föl lehetne kérni, hogy egy vagy két órán adja elő az emiitett tudományt, eléggé megjutalmazván őt ebbeli fáradságáért azon tudat, hogy szolgálatot tett egyházának, hazájának s a közművelődés ügyének. Akár figyelembe veszik azonban az egyházkerüle­tek fennebbi javaslatunkat, akár nem, teljesen nyugodtak­vagyunk az iránt, hogy az ügy fontosságát szem előtt tartva, abban a legbölcsebben intézkedni fognak. Dr. Ballagi Géza. A sárospataki ref. főiskola tápintézete. A sárospataki tápintézetet a jelen tanévben reor­ganizálták. Uj alapszabályait, — melyek a tiszáninneni egyházkerület f évi sept. 25. és 26-kán tartott közgyű­lése által erősíttettek meg, — mi alább egész terje­delmükben közöljük két oknál fogva. Egyrészről, mert a tápintézet 1859 óta állván fenn, annak újraszervezése bizonyára a több mint két évtizeden át szerzett tapasz­talatok alapján és felhasználásával történt, amiből az következik, hogy ezen alapszabályok, mint a gyakorlati élet követelményeinek megfelelők, igen tanulságosak le­hetnek különösen az alumneummal és convictussal biró tanintézetek igazgatóságaira nézve. De másrészről jelen közleményünk célja az is, hogy a prot. közönség köze­lebbről megismerkedjék azon intézettel, mely ezer meg ezer emberre nézve tette lehetővé, hogy szegény sorsa dacára a hazai közművelődés aktiv tényezője legyen s melyre, mint a protestáns áldozatkészség élő jelképére, minden protestáns ember méltán büszke lehet. Hogy pedig a most újraszervezett intézet áldásos működési körének terjedelméről és az általa gyakorolt jótékonyság mérvéről is tiszta fogalmuk legyen olvasó­inknak, az alapszabályok közlésével kapcsolatban ki kell emelnünk, hogy a pataki tápintézet jótéteményében a közelébb lefolyt iskolai évben is 267-én részesültek, a közelmúltban pedig a jótéteményesek néha a 300-at is meghaladta. Népesség tekintetében tehát a pataki alumneumot méltán sorozhatjuk az első, e nemű hazai intézetek közé. De anyagi tekintetben is sokkal kedvezőbb helyzetnek örvend az bármely más alumneumnál, még a gazdag debreceni főiskola alumneumánál is, mely utóbbinak pénzügyi egyensúlya a legnagyobb erőfeszítés és a su­perintendentia súlyos megterheltetése mellett tartható csupán fenn. A pataki tápintézeti pénztár kedvező állá­sáról bármely év számadásai meggyőzhetik a közönsé-

Next

/
Thumbnails
Contents