Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-19 / 47. szám

neki bejelentett visszaélések tárgyában nyomozást indított meg: ezt sem az a jogászi tekintély, akit mint ilyet a szászok is kegyesek elismerni, sem a praxis nem bizonyitja. A nagyemlékű Dósa Elek az a szászok által is elismert szaktekintély. De a perfklia még a tekintélyen is kifog. A circumspectus atyafiak sérelmeik bizonyságául Dósa Egyházjogából a következőket idézik/ „A főfelvigyázási jognál fogva ügyeltet a fejedelem arra, hogy az egyház alapitmányai rendeltetésök szerint kezeltessenek (1791; 54) és hogy az egyház s annak tagjai, mint olyanok által semmi se követtessék el, ami az állam törvényeivel s általában annak céljával ellenkeznék." Miután a fennforgó esetben a kérdés nem az, hogy miben áll a jus supremae inspectionis, hanem hogy mikép en gyakoroltassák az a fejedelem által: engem a Dósából vett idézet nem eiégiteít ki. Elővettem tehát Egyházjogát, hogy saját szemeimmel győződjem meg felőle, mennyire hiányosan oldja az meg a főfelügyelet kérdését. S uram fia! milyen meglepetés! Az egyházi főtanács, a Dósából vett idézet folytatását, mint ügyére nézve kedvezőtlent, nagy bölcsen elharapta. ^A fejedelem ezen jogánál fogva — irja ugyanis tovább Dósa — esetenkint nyomozásokat tétethet s a bűnös tetteket, a polgári törvényekben meghatározott módon megbüntetteti, C. c. 2. R. 1. C. II. pontja ezen szavai értelmében: senkit sem személyében, sem jószágában, sem semminemű javaiban törvény nélkül meg nem bánt, sem másoknak bántani nem enged a fejedelem/ A tekintélyekre való hivatkozás ilyetén módja hasznos lehet ugyan az illetőkre ; de hogy mennyire fér össze a tekintély iránti köteles tisztelettel: annak eldöntését azokra bizzuk a kik a perfidiával szemben jobban tudnak uralkodni nyelvök és tollúk felett, mint jómagunk. Az is csudálatos, mennyire feledékenyek szász atyánkfiai akkor, amikor feledékenységök haszonnal jár. Igazán visszás á'lapot, hogy nekünk kell eszökbe juttatnunk, amit ők maguk átéltek: a kormánynak ellenökben már azelőtt is oly gyakran megejtett nyomozásait. Sohse forgassák a szemöket. Soh'se panaszkodjanak a kormány túlkapásai ellen. Még ha jogtalanul avatkozott volna is bele a kormány a jelen esetben belügyeikbe, amit azonban határozottan tagadunk: mily ártatlan kis sérelem lenne ez ahoz képest, amit ők közös erővel követtek el az abszolút kormánnyal az autonomián. Sőt tudunk rá esetet, amikor velők szemben a kormány vette védelme alá az önkormányzat föladott bástyáit. 1861 ben történt, hogy az egyházi főtanács az államfő önkényére akarta bízni magát és a kormányzata alatt álló egyházat, midőn az erdélyi kormányszék kikerülésével egyenesen az udvari kancelláriával lépett hivatalos összeköttetésbe. De az udvari cancellária több érzékkel birván az autonomia iránt, mint ők, a protestánsok, határozottan visszautasította a hozzá intézett fölterjesztést s meghagyta, hogy az egyházi főtanács jövőre tartsa meg a törvényes gyakorlatot. Az mitsem változtat a dolgon, hogy akkor Vay Mik-Jós báró, a buzgó protestáns főúr volt a kancellár, aki mint a legnemesebb értelemben vett konzervativizmus előharcosa, a maga józan konzervatio elveit az egyház alkotmányára is kitérjeszté. Ez szerencse a kikezdett protestáns autonomia szempontjából, de nem mentség azokra nézve, akik az autonomia elleni merényletet elkövették. Dr. Ballagi Géza. ISKOLAÜGY. A közegészségtan tanítása a theol. intézetekben. A közoktatásügyi miniszter f. hó 6-kán az egyházi főhatóságokhoz, tehát a prot. püspökökhöz is egy nagyfontosságú rendeletet intézett, mely szó szerint így hangzik : „Hogy a közegészségügy fejlesztése az államnak, a társadalomnak, sőt az emberiségnek egyik legfőbb érdeke, az nem szenved kétséget és bővebb indokolásra nem szorul. És hogy e részben hazánkban nem történt és még mindig nem történik annyi, a mennyinek történni lehetne és kellene, az ís bizonyos.® „Az állam hozhat — és a magyar törvényhozás ís hozott — közegészségügyi törvényeket; tehet s a magyar kormány is tett és tesz — célszerű intézkedéseket a közegészség érdekében; de ha valahol, e részben, nem tehet mindent és nem tehet eleget az állam. Magának a társadalomnak, valamint minden nem állami hatóságnak is, sőt minden egyesnek közre kell működnie a közegészségügy fejlesztésére és felvirágoztatására s az állam és emberiség oly fontos kincsének az emberi egyéneknek és az emberi egészségnek megóvására.* „Felette sokat tehetnek e részben különösen a lel-