Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-29 / 5. szám

év utolsó napjára, egyházi, polgári, természeti és temetési alkalmakra szólókat. (Valóban nagy ideje lesz is már a temetési énekeket is bevenni a rendes énekes könyvbe.) Uj énekek készítésére tehát van mód és alkalom, csak az a vallasos lélek, mély érzelem, erős hit legyen meg hozzá, mely volt azokban, a kik készítették azon énekeket, melyeket most kihagyni szándékoznak. Nem szólok azokról, amiket meghagytak, csak nagyon ki ne forgassák mostani alakjukból ; hanem inkább a kihagyatni szándékoltak közül szeretnék megmenteni egynehányat. A mi régi ének például átjött a régi énekesből, azt egyet se volna szabad bántani. Vannak közöttük gyönyörű ősrégi magyar dallamok s a 16. és 17. századok vallásos érzésének gyöngyei. Az ujabb énekek között is vannak, mik népünknek igen kedvesek, p. o. a 4. sz. j,Áldjuk a nagy Lten jóságát4

igen kedves újévi délutáni ének; a 16. igen népszerű, csak ki kell javítani ; a 17.: s

Oh ártatlansag báránya*, dallama vígszerü magyar dal, szüreti éneket lehetne rá irni ; a 35., 41. szintén népszerű ének; a 42-őt és 54-et nagyon szereti a nép; az 55-öt szintén; a 65.: »Jézus születtél idvességünkre" ép oly népszerű ős ének, mint a 63., ezt a világért se kell kihagyni, sőt irni kell dallamara többet ; igazi magyar dallam; a 76. 78. egyik ős dal, a másik népszerű vasárnapdélutáni ének ; a 84., 107., 112, 125., 136, 138., 143., 144., 147., 148., 156., 157., 165., 166, 169., 171., 172., 180., 191., 192., 193., igen kedves szüreti énekek; a 198., 199., 200., 205., 209., 215., 16., 17., 19., 224. ezek részint ős régi, részint nagyon népszerű énekek, ezeket meg lehet igazítani és vissszahelyezni. Az ,Erős várunk nékünk az Isten« kihagyatott a mostaniból, pedig nagyon kedves volt a nép előtt, a rátótiakat mégis verték érte, s ehhez fűződik a Hatvani-legenda, ezt vissza kell hozni; ha az evangélikusok énekelhetik ma is, miért ne mi is? Általaban nem kell félni attól, hogy sok lesz az ének, elfér az a könyvben. Lám a régi énekes 362 darabból alló vaskos kötet volt, mégse sokallottak se az árat se az énekjét. Ha megszaporodtunk egy egész superintendentiával, nem, egy egész kedves szép országgal: hadd szaporodjék meg énekün1

: is, elfér a két magyar haza földén. Különben is népünk jobban szereti a jó vaskos kötetet, ugy hogy mikor a régi után ezt a mostanit behozták, sokan azért is vonakodtak elfogadni, hogy az uj a ré" gihez képest csak abéce. Általában azt szoktak felhozni a mostani ellen különösen a miveltebbek, hogy a művészi igényeknek nem felel meg. Igazuk lehet. Azonban azt senki nem tagadhatja, hogy a nép eszének, szivének megfelelt, a nép előtt kedves volt. A magyar összes reformált nép között igen miveltek és igen egyszerűek is vannak, legyen hát az uj énekes olyan, hogy ki-ki találja meg benne, a mit lelke óhajt, szive keres. Azt is szokták ellene vetni, hogy a dallamok, legalább amint azokat gyülekezeteink éneklik, minden aesthetikai izlés elleniek. Erre nézve azt mondom, hogy énekes könyvünk minden dallama gyönyörű, a buzgóság szárnyain égbe emel, csali szépen kell énekelni. De elförmediink csakugyan, midőn némelyik kántor s vele az egész gyülekezet nem énekel, hanem ordit és üvölt. Nagy kulörnbség van a között, midőn egy főiskolai énekkar vagy egy öreg rektor mondja el az éneket, egyilc elragad, a másik elijeszt. Valamikor főiskoláinkban nagy gondot fordítottak az énektanításra, minden osztalynak külön énektanitója volt, azonkívül a kantus! gyönyörűség volt azt hallgatni! mikor megtudták, hogy kántusos temetés lesz, jobban tódult oda a város minden vallas felekezetű népe, mint ma a színházba vagy koncertbe, s ha bent az osztályban énekelgettünk magunknak, a tanár készakarva késett, csakhogy hallgathassa a gyönyörű éneklést. *) Bizony szükséges volna megint visszahozni a gymnaziumokba, theologiába és praeparandiákba az egyházi énektanítást, szélesebben és nagyobb mérvben, mint a legközelebbi néhány év alatt szokásban volt. Mert megtörtént sokszor az a botrány, hogy az énekeket a pap se tudta, meg a tanitó se, pedig egyik jeles készültségű theologus, a másik talan kitűnő pedagógus lehetett, ha azonban isteni tiszteletrendező létükre nem tudtak azt se, a mire mindennap szükségük volt, hiányzott náluk az egy szükséges dolog. Bezárom értekezésemet azon óhajtás ismétlésével, hogy a zsoltárok hagyassanak meg, a régi dicséretek szintén, az ujabbak pedig kiemeltessenek. Az iskolakban az éneklés szorgalmasabban tanittassék. Az uj énekek pedig legyenek szebbek, népszerűbbek, buzgóbbak és hosszabb életűek, mint a most még élő legrégiebbek. Nagy Ignác, kölkedi ref. lelkész BELFÖLD. A kézsmárki ev. egyház köréből. A szent vallás hitének legszebb ismertető jele az, hogy jótékony, közhasznú tettekben nyilvanúl, mint maga Jézus is figyelmeztet: „Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket, Mat. 7, 16". Valahányszor üdvös *) Debrecenben, Patakon, Dudapester, sőt talán Pápán is, tudtunkkal még ma is nagy gondot fordítanak az éneklésre. A debreceni, pataki kántusok régi jó hirnevöket ma is nagy gonddal ápolják. A pataki ez év nyarán készül megülni alapitásának száz éves örömünnepét. Patakon, mint tudjuk, ma is szokásban van az, amit t. munkatársunk divatból kiment szokásnak gondol, hogy t. i, a theologusok reggel 6 órakor az első előadás előtt, egy egy zsoltárt vagy dicséretet elénekelnek, s az előadó tanár addig be nem megy a tanterembe, mig az éneket be nem fejezik ; az alsóbb gymnasiumi osztályokban pedig az első óra előtt a tanár jelenlétében énekelnek a növendékek. Az is megvan Debrecenben és Patakon, hogy a gymnasiumi osztályokat kiilön-külön tanítják • éneklésre az akadémiai hallgatók, Szerk.