Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-11-12 / 46. szám
sökben nem csuda, ha megfeledkeztek és megfeledkeznek mindenről, ami saját érdekkörükön ! kivül esik. Azt egészen természetesnek találják) hogy a Kírályföldön ők az urak, hogy az egyházi és világi hivatalokra s mindenféle javadalmakra kizárólag őnekik legyen privilégiumok; de ha a szabadalmak fejében viszontszolgálatul nem egyebet, csak egy kis tiirelmességet kívánunk tőlök a velük együtt élő magyarok és oláhok irányában; még nékik áll feljebb; ha azt kívánjuk, hogy legyenek ők is elvalahára aktiv tényezői a magyar állam, a közös haza boldogulásának : külföldi testvéreik oltalma alá helyezik magukat s a németországi sajtóban nem átall- ! ják elnyomatási törekvésekkel vádolni azt a magyar nemzetet, amelynek köszönhetik existentiájukat. Önzés és ami ebből következik: vakság és érzéketlenség másoknak s a közös hazának érdekei iránt — ezek azon hagyományos tulajdonságok, melyek azt a kétszázezer embert megkülönböztetik minden más nemzetiségtől, s melyekkel ezúttal szembe kellene szállanunk, ha bírnánk elég hatalommal az organikus vakság s az elfajult emberi természet meggyógyitására. Hogy a szászoknak a brassói magyarok panaszait a kérdéses emlékiratban mennyire sike rült megcáfolniok: erre nézve határozott ítéletet csak akkor mondhatnánk ugyan, ha a királyföldi viszonyokat közvetlen tapasztalatból ismernők; de a cáfolat belső értékének megbirálására a szászok faji sajátságainak ismerete is képesít bennünket. A vak nem lát, az önző csak a saját érdekeit látja Fiat applicatió ! A Lőherek és Heinzék szellemi termékei hangos torokkal hirde tik, mennyire megbízhatók a szászok állításai. Ők. a tudós német professzorok, jámbor együgyűséggel oda tartották a fülüket a mi derék szász matadóraínk szájához s annyi malíciával, amennyi csak kitelhetett tőlük, hűségesen leírták, amit hallottak. A világ okosabb része (a mi bajunk, hogy ez a kisebb rész) pedig gyönyörködött benne, miként vezeti a vak a világtalant ; milyen tájékozott tájékozatlansággal irnak Heidelbergben Magyarországról — akár csak Cochinchináról. Azok az emberek, akik elég impertinensek kimenni külföldre s elég közönségesek ott beállani a Heinzék és Lőherek koldusvezetőjének, szerintünk egyszer-mindenkorra eljátszották a magyar kormány és társadalom előtt hitelöket s bizony nem panaszkodhatnak, ha állításaikra ab invisis rányomják a hazugság bélyegét. S ha emlékiratuk kai szemben mi mégsem követjük ezt az egyszerű és rövid procedúrát: ennek oka csak az, hogy módunkban van pozitív adatokkal is bizonyítani ellenök. Előttünk van a miniszternek 1875. nov. 2-kán kelt, az erdélyi lutheránus egyházi főtanácshoz intézett leirata, melyben csaknem pontról pontra alaposan meg van cáfolva a kérdéses emlékirat. Azután lapunk derék, szavahihető levelezőinek segélyével magunk is élénk figyelemmel kisérvén az erdélyi szászok mesterkedéseit: a memorandum állításaival szemben ki tudjuk mutatni az igazságot. Akárhogy csavarják a dolgot, a tényt elvitázni nem lehet, hogy a királyföldi magyar lutheránusok nyelvök használatában és az egyházi közigazgatásban való részvételökben a legigazságtalanabb módon akadályozva vannak s anyagi tekintetben rövidséget szenvednek. Anélkül, hogy az emlékirat prókátori furfangos fogásainak parirozására vállalkoznánk : néhány dolgot említünk itt fel, inkább csak mintegy példaképen, melyekkel szemben a furfang mitsem használ s melyek a szászok elleni elégületlenség pozitív alapját képezik. A magyar nyelv használata jóformán csakis az egyházközségek belső ügyvitelére szorítkozik. Nagy bátorság kell hozzá, ezt, mint különös kegyet emlegetni. Tessék csak kegyelmet nem gyakorolni s kimondani, hogy ezentúl Apácán és Krizbán a presbyterium tanácskozásaiban a német nyelv használtassék: hát ha kerékbe törik, ha a nyelvét felvágják, megszólal-e az a székely presbyter Hermann zengzetes nyelvén ? Kegyelemre nincs is szükségök az erdélyi magyar lutheránusoknak, csak igazságra és méltányosságra. De lehet-e ott szó méltányosságról, ahol az egyházi bíróságok Ítéletei, az egyházmegyei és egyházkerületi végzések, a törvények és rendeletek kizárólag német nyelven adatnak ki? És miért? Azért, mert ^szegény az ekklézsia<< : , mert nincs miből fedezni az emiitett hivatalos iratok magyar fordításának költségeit. Arra azonban van fedezet, hogy lefordítsák az eredetiben természetesen magyarul fogalmazott miniszteri leiratokat német nyelvre s német fordítás-
