Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-05 / 45. szám

nünk, mózesi pálcává Ion, mely a sziklából vizet fakaszta és lett ároni pálcává, mely gyökeret vert, virágot nevelt és ágaival szétterjedett országok felett, és lön pásztori bottá, mely sok ezer eltikkadt és eltévedt juhot visszavezérlett az evangyéliomi igazság jó legelőjére és újra beterelt a te nyájad közé. A hű munkások kisded seregéből, mely e művet elkezdette volt, a te áldásod alatt, irgalmas Istenünk, most már két sereggé lettünk minden országbeli szives munkatársak seregévé és valamennyi égöv alatti hálás pártfogoltaknak seregévé. Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek add a dicsőséget; színed előtt ment ez végbe és csodát lát ebben a mi szemünk. Te mívelted ezt általunk, ki adod az akaratot és végbevitelt egyaránt és te mívelted ezt nélkülünk is, a te megfoghatatlan munkád által. Mívelted ezt dacára tehetetlenségünknek és gyengeségünknek, dacára méltatlanságunknak, botlásainknak és balfogásainknak. Azért is előtted állunk, mint hálás áldottaid, alázatos szolgáid, de mint bűnbánó nagy adósaid is, kiknek nincs miből élniök és remélniök, mint a te kegyelmedből, mely bizodalmunk marad mindenha. Eddig segítettél minket, nem is fogod kezedet levonni a mi művünkről, hisz a te karod még nem rövidült meg és a te forrásodnak VÍ.U még vize elégséggel. Ezért is kérünk téged, Jézus Krisztus nevében, hogy állj ezentúl is pártjára a mi munkánknak lelkednek erejével és kegyelmével, és add, hogy új hűséggel és engedelmességgel álljunk mi is a te részedre Erősitsd hitünket, hogy meg ne fogyatkozzék, éltesd szeretetünket, hogy el ne hidegedjék, koronázd meg reményünket, hogy meg ne szégyenüljön. Áld meg ezért, óh áldásoknak Istene, ezen ünnepi napokat is, áld meg lelkünkben a te igédet, melyet ma és tegnap hallottunk. A te színed elé bocsátjuk imáinkat reggel és estve. Áld meg tanácskozásainkat, áld meg végzéseinket, áld meg elküldendő adományainkat, áld meg minden munkatársait művünknek és minden pártfogoltainkat, közelben és távolban. Add. származzék e napokból áldás e hűséges város részére és add, hogy hitünk, szeretetünk és reménységünk ujabb erősítése által vigyünk áldást magunkkal útunkra, bármerre vezéreljen az. Áld meg a mi drága G.-A.egyletünket, a mi drága evangyéliomi egyhazunkat, a te keresztyén népedet minden országban és teljesítsd rajta, mit a zsoltárban Ígértél : „vizének folyási megvidámítják az Istennek városát és a felséges Istennek szent lakhelyét0

1

, és a mit fiad igért övéinek: „ime, én ti veletek vagyok minden napon, e világ végezetéig.4

Te hűséges vagy, te megcselekszed ezt, Uram, nem bocsátunk el téged, hacsak meg nem áldassz bennünket. Amen !c

< Ezen ima után elnök Dr. Fricke megnyitó beszédet mondott, melyből közlöm a következő részleteket: „Ne feledjük soha, hogy a G.-A.-e nem csupán pénzt gyűjtő egylet. Jaj a mi egyletünknek, ha csupán jótékonysági intézet, ha mindjárt egyházi jótékony hitézet akarna is lenni 1 Magasabb célok felé törekszik az. Ne feledjük soha, miszerint hármas, láthatatlan oszlop az, mely fölé egyletünk épül. Legelőször is, művünk a hitnek műve, szeretetmű, meiy a hitből született. Ha elvesztenők a Jé/.us Krisztusban, az Isten fiában való hitünket és a hitvallást, ha ezt nem ujítanók fel folyvást, mint tiszta és mély forrását működésünknek s nem ebből meritenők a szeretetet s a művünkhöz megkívántató erőt: akkor egyletünk hovaelőbb jelentéktelenné válnék és mitsem tapasztalna azon ima teljesedéséből, melyre ez idő szerint annyi szükségünk van : „vajha Isten a mi elleneinket és sértőinket változtatná barátainkká.® A külső mindig csak a belsőből él, az eszményi mindenütt egyszersmind az igazán gyakorlati, a vallásos elem mindenütt az egyedül igazi erkölcsi és életképes elem is A második oszlop, ezen hűséges hitvalláson belül a békének és a testvériségnek szelleme. Egyletünk keresi azt, a mi összeköt, nem azt, a mi szétválaszt. A mi sínlődő és haldokló drága evangyéliomi hitrokonaink ágya fölött nyujtunk egymásnak kezet, fentartva részleges, külön evangyéliomi öntudatunkat Mi azt tartjuk, — s én is a mellett állok, mivelhogy a dogmatikához és az egyházi ügyekhez egy kissé én is vélek érteni, — hogy egy ilyen szamaritánusi szövetségnek eléggé megfelelő mély és széles alap e közös vallomás: egyedül a szentírásban kijelentett Krisztus és egyedül a hit, a mi vigasztalásunk életünkben és halálunkban. Ez az evangyéliomi egyház, és a ki ezt vallja, azt elismerem evangyéliomi testvéremnek. Ezen az alapon állunk mi mindnyájan és ezzel egyúttal az evangyéliomi egyház alapján. Bízzunk tehát, testvéreim, senkisem mondhatja, hogy az evangyéliom hitén és a hitszülte szereteten kivül keressük erőnket. A harmadik oszlopot képezi a diasporában lakó drága testvéreinknek köre. Legyetek üdvözölve ti kedves férfiak Magyarországból és Erdélyből, Franciaországból és Hollandiából, Ausztria, Rajnavidék, Wesztphália különböző részeiből és mindenhonnan, a hol nagykiterjedésű diaszpóra létezik és ahonnan kérelmezők fordulnak hozzánk. Tudjuk, hogy magasztos dolog reátok nézve, hogy ismét résztvehettek a mi gyűlésünkben, kivált ezen 50 éves jubileumi gyűlésen s hogy egy nagy evangyéliomi szövetségnek részeseiként érezhetitek magatokat. Ti ott künn, többnyire elhagyatottan állva, érzitek most, hogy létezik még egy nagy evangyéliomi egyház, mely együttérez veletek, mely az ellenséggel küzdő külső előőrsöket cserbe nem hagyja. Legyetek üdvözölve ti is, kik az Ur házából valók vagytok 1 És ez a hit a Jézus Krisztusban, az érettünk felfeszítettben és feltámadottban ; ez a szeretet, melyről mondotta: „arról ismernek meg, hogy én tanítvány im vagytok, ha egymást szeretenditek« ; a békének azon lelke, mely szamaritánusi munkát tétet velünk a kivül küzdő testvérek javára: ez ama „hármas4

korona, melyet mi alázatos és hálás feltekintéssel az Úrhoz ma ismét fejünkre teszünk és melyre nézve bízvást halljuk onnét felülről e szózatot: „Ragaszkodjál ahoz, a mid van, hogy senki ei ne vehesse a te