Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-05 / 45. szám

koronádat.«Ezért is ugy,miként ma reggel taníttattunk, énekelni akarunk „uj éneket, mert az Ur csudákat tesz. Ámen.® Ezután Dr. Criegern titkár felolvasta a jelenlevők névsorát. Bejelentetett azután a sok üdvözlő felirat, költemény és távirat, mely ez ünnepély alkalmából küldetett az elnökséghez. Magyarországból érkezett a debreceni zsinat távirata, melyet alább közlünk, a dunamelléki, dunántúli ref. egyházkerület, a 13 szepesi városi ev. esperesség, a felsőlövői tanintézetek, Lőcse, Szomolnok, Puchó, Szeben, Késmárk, Uj-Leszna, Batizfalva, Sztola, Majerka, továbbá Linberger késmárki, Dianiska lőcsei és a 81 éves Gretzmacher lelkészek üdvözlő iratai, az utóbbi aggastyántól verses köszöntő. A debreceni zsinat távirata d. u. négy óra tájban épen a közebéd alatt érkezett az elnök kezeihez, de a sorrend kedvéért e helyen közöljük. A távirat így hangzott: „A mi német testvéreink által gyámolitásra szorult minden országbeli evangyéliomi keresztyének segélyezése céljából alapított Gusztáv-Adolf-egylet, mely félszázad óta a hazánkbeli diasporában lakó evangyéliomi keresztyéneknek is már oly sok áldást juttatott, régtől fogva tárgya volt legélénkebb részvétünknek, melyet azonban tettleg ki nem mutathattunk, mivelhogy egyházunk különvált kerületekre oszolva erejét közös tevékenységre nem volt képes összpontosítani. Most, midőn egyházunk öt kerülete egy egyetemes zsinatba foglaltan tanácskozik, örömünkre szolgál, hogy a magyar egyetemes református egyház nevében áldott egyletük örömünnepe alkalmából szíves üdvkivánatainkat fejezhetjük ki ás biztosithatjuk arról, hogy valamint egykor református magyar fejedelem volt az, ki mint a nagy svéd király szövetségese az evangyéliomi szabadságért vívott küzdelemben vagyonát és vérét tette kockára: mi is szeretetben egyesülve nem fogunk restelkedni tettlegesen pártfogolni ama békés, de nem kevésbé eredménydús szabaditási munkát, mely Gusztáv-Adolf-egylet név alatt a keresztyén gyülekezeteknek a tiszta evangyéliom részére való megtartását tűzte ki céljául. Isten áldja meg most és mindenkor a iövóben az egylet neki tetsző működését neve dicsőségére. Debrecen, 18S2. sept. 13. Báró Vay Miklós, főgondnok. Nagy Péter, püspök, mint elnökei a magyar ref. zsinatnak.4 Azután értesítette elnök a közönséget, hogy a Lipcse városa történetének megírása végett alakult egylet a 30 éves háborúból és a Gusztáv Adolfra vonatkozó tárgyakból gyűjteményt állított ki a népismei muzeum helyiségében. (E kiállítás bevételét, 100 márkát, nevezett egylet a G.-A.-egyletnek adta át jubileumi ajándékul.) Münster gróf a szász kultuszminiszter nevében üdvözölte az egyletet. Dr. Kohlschütter, udvari pap, a drezdai országos egyházi tanács és az eisenachi ev konferencia, dr. Kógel a berlini egyházi főtanacs, dr. Witz-Sló'ber, bécsi lelkész, a bécsi egyházi főtanács, dr. Teutsch superintendens Nagy-Szebenből az erdélyi ev. országos egyháztanács nevében és érdekében szólottak. (Folyt, köv.) Láng Adolf. A mormonok. A mormonismus élénken foglalkoztatja az átlanli tengeren túl lakókat. Midőn a mormonok Utahiában megtelepedtek, egy egészen különálló egyházat alapítottak s hosszas időn át teljes függetlenségnek örvendettek; az Egyesült-Államok semmiféle fennhatóságot nem gyakoroltak Utahia felett. A californiai arany felfedezése véget vetett annak az elszigeteltségnek, melyben Smith J. tanítványai éltek. Utahia az Egyesült-Államok s California között levén, rajta a vándorlók nagy tömegei vonultak keresztül s kevés idő alatt New-Yorktól Sz. Franciskoig a Sale tó völgyeit roppant kiterjedésű vasúthálózat szeldelte át s így a mormonok fővárosát is szintoly könnyen útba ejthették a touristák, utazók, kereskedők, mint egyéb városokat. Ebből az következett, hogy a pogányok (a szentek igy nevezik a nem mormonokat) nem csupán keresztül mentek Utahián, hanem sokan meg is telepedtek ott, ugy hogy a népesség annyira megszaporodott, hogy az egykor tiszta mormon tartományban két ellentétes, ellenséges elem alakult: a mormonok és a nem mormonok. Ekkor már a szövetséges kormány nem hagyhatta figyelmen kivül a continens központjában történőket. A szentek és a pogányok között gyakori civódások támadtak; azt hányták szemükre a mormonoknak, hogy a veres bőrűeket, mint a kiknek földjét elfoglalták, kirabolták, lemészárolták. Végre is a kormány csapatokat küldött, de olyan utasítással, hogy a vérontást lehetőleg kerüljék. Sok csűrés-csavarás, alkudozás után létrejött egy olyan-a milyen egyezség. Utahia az Egyesült-Államok fennhatósága alá helyeztetett ugyan, de a mormonok megtartották függetlenségüket, azaz Utahia megmaradt az ő területüknek. Tudjuk, hogy az amerikai nagy confoederatió, apró souverain független államokból áll azon jogi fenntartás mellett, hogy egyes területek állami jogokat csak akkor nyernek, ha népességük a meghatározott számot eléri s bizonyos törvényszabta feltételeket teljesítenek. Igy a területileg önálló Utahia a szövetséges kormány fennhatósaga alá helyeztetett s részére az elnök által egy kormányzó neveztetett ki. Azt vélték, hogy egyrészről a beköltöző pogányok szaporodása, másrészről a szövetségi hatóság ezen képviselete csakhamar el fogjak párologtatni a többnejüséget. De ez a remény csakhamar eltűnt. A kérdés csak látszólag lőn megoldva. Plogy a mormonok a szövetségi törvények tiszteletben tartására kényszeríttessenek, kormányzóul egy pogányt kellett volna oda küldeni. Ilyet azonban csak fegyverrel lehetett volna bevinni. A kormány más rendszert választott, az időtől remélte a dolgok megváltozását s kormányzóul kinevezte Smith J. utódját, Brigham Youngot, a 30 nejű és 155 gyermekkel megáldott mormon prófétát. E kinevezést a mormonok egyrészről diadaluknak tekintették, másrészről meg az ő főnökükre ruházott kormányzói címre semmit sem adtak ; 92*