Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-22 / 43. szám

sze az osztrák polg. törvénykönyv köteles részével s ezen összehasonlítás nyomán mutattassák ki: vájjon nálunk ki van-e épitve az egész intézmény ? vagy nem maradtak-e megoldatlanul némely arra vonatkozó lényeges kérdések, melyeket a birósági gyakorlatnak kellett eldöntenie, és ha igen: miképen történt az eldöntés ? Jutalma a megkettőztetett Okolicsányi-dij : 48 frt. c) A községi háztartás alapelvei és tételes intézményei, valamint a községi és állami háztartás egymáshoz való viszonya Angol-, Francia- és Németországban s különösen hazánkban. Jutalma az ez évi Okolicsányi-dij: 24 frt. Beadási határidő 1883. évi áldozó csütörtök délutáni 4 órájáig. BELFÖLD. Az ág. h. egyetemes egyház gyűlése. Az ág. h. egyetemes egyház í. hó 18—20-kán tartotta meg br. Prónay Dezső és Geduly Lajos iker-elnöklete alatt ez évi közgyűlését. Br. Radvánszky elhunytával fej nélkül maradván az egyetemes egyház, a legidősb felügyelőnek kellett volna a bevett szokás szerint elnökölni 5 miután azonban Szentiványi felügyelő, gyöngélkedése miatt nem jelenhetett meg, br. Prónayt bizta meg, hogy őt helyettesítse. A gyűlés első sorban jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét br. Radvánszky elhunyta felett. Azután felolvastatott az egyetemes felügyelő választására vonatkozó jelentés, melyből kitűnt, hogy absolut többséget a jelöltek közül egyik sem nyert. Ezzel kapcsolatban felolvasták Fabiny Teofil levelét, melyben kinyilatkoztatja, hogy »a birói pályán levő hivatalos állásánál, ezzel kapcsolatos elfoglaltatásánál, de egyéb személyes viszonyainál fogva is, az egyetemes felügyelői állást, mint oly egyházi hivatalt, mely nagyobb hatás- és munkakört és ebből folyólag nagyobb felelősséget ruházna reá, elvállalni nem képes, következőleg az egyetemes felügyelői állásra való kijelölést sem fogadhatja el.» Erre elfogadták Szontagh Pál azon indítványát, mely szerint az újból való szavazás minden kijelölés nélkül írassék ki s a szavazatok 1883. jan. 15-ig adassanak be. A gyűlés legfontosabb, de egyszersmind legérdekesebb tárgyát a pánszlávizmus kérdése képezte. A. vita, mely e kérdés fölött folyt, valóban parlamenti színvonalon állt. De nem is csoda. Olyan kipróbált parlamenti erők vettek abban részt, mint Péchy Tamás, Bánó József, Ivánka Imre s ezeken kivül az egyháziak közül is a legjelesebb szónokok, mint pl. Czékus és Karsay püspökök, továbbá Hörk József, Geduly Elek, Gyurátz Ferenc, Bartholomaeiclesz János stb. A nap hőse azonban Thébusz János volt, aki — miután már mások elfecsegték, nekünk sincs többé miért titkolnunk — nem más, mint »Felvidéky,* ama nagy feltűnést keltett röpirat szerzője. Thébusz, szónok a szó legvalódibb értelmében. Hangja, modora, föllépése a legkitűnőbb szónokká qualifikálják őt. Ami azonban beszédének hatását a jelen esetben különösen fokozta, az, hogy a tárgynak, melyhez hozzászólt, minden részletét alaposan ismeri s nagy apparatussal lépett föl. A vitát Czékus nyitotta meg, a tiszai kerület azon indítványát, mely szerint kánoni vétségnek nyilváníttassák minden pánszláv irányú törekvés, hosszabb beszédben hatalmas érveléssel ajánlván elfogadásra. Elnök erre fölolvastatja az 1880. évben tartott egyetemes gyűlésnek a pánszlávizmus tárgyában hozott határozatát. Fabiny pedig előterjeszti a napokban tartott bányakerületi gyűlésnek ugyané tárgyban hozott végzését. Krizsán főesperes mindenáron tótul akart a tárgyhoz szólani; de a folytonos „eláll4

kiáltások végre is meggyőzték, hogy jobb lesz magyarul beszélnie, hisz különben sem esik neki nehezére a magyar beszéd, tud ő jól magyarul, csak nem akar tudni. Különben felszólalásának világos célja csak az, hogy a kérdés megoldását késleltesse, ezért indítványozza, hogy az egész ügy tétessék át az esperességekhez. Utána Ivánka Imre bővebb indokolás mellett a következő indítványt terjeszti elő: „Miután az egyetemes közgyűlés már 1880-ban kimondotta, hogy kötelességének ismeri a pánszláv üzelmeket az egyházban megakadályozni és arra felügyelni, hogy az evang. ág. hitv. egyházban ily hazafiatlan üzelmek elő ne forduljanak, a szőnyegen levő indítványok pedig csak ezen egyetemes közgyűlési határozat részletesebb formulázását tartalmazzák : ennélfogva nem latja helyén levőnek, hogy ezen ügy a kerületekre leszállittassék; hanem az 1880. évi határozatot megújítván, a következőket határozza: 1. hogy a pánszlávizmus terjedése az egész magyar ágostai hitvallású egyházban minden rendelkezésre álló eszközökkel akadályozandó és a polgári hatóság előforduló esetekben a pánszlávizmus terjedésének megakadályozására irányuló hazafias eljárásában az egyház részéről támogatandó ; 2. hogy a tanulók és más egyének, kik magukat magyarellenes tüntetésekkel kompromittálták, egyházi hivatalt, továbbá lelkészi, felügyelői, tanári vagy tanítói hivatalt, az ev. ág. hitv. egyházban akkor sem viselhetnek, ha máskülönben ily egyházhivatalra okmányilag képesítve volnának is ; 3. hogy bebizonyított pánszlávizmus az ev. ág. egyházi hivatalok betöltésénél választási akadályul lesz tekintendő és pánszláv üzelmek miatt megrótt theologusok lelkészekké választhatók nem lesznek ; 4. hogy más alkalmazásban levő tisztviselők ily hazafiatlan üzelmek miatt konzisztórium elé állíttassanak és felelősségre vonassanak. A szuperintendenseket utasítja az egyetemes közgyűlés, hogy ezen határozatnak foganatot szerezni kötelességüknek ismerjék.« Ezen indítványhoz hozzájárulásukat jelenték ki : Karsay, Bánó József, Hörk József és Bartholomaeidesz. Geduly Elek az indítványt szintén elfogadja, de még-