Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-15 / 42. szám

szem, hogy a felszabadítás, ha meg nem történt | volna is, bent volna nemzetünk nyakig ama | bajokban. Azután jőnek a már gyakorlatibb orvosok, az antisemita szövetkezetek és keresztyén védegyletek szerzői. E szövetkezetek és egyletek eléggé alkalmas eszközök arra, hogy a gyűlölség tüzét egyre éleszszék, hogy a haza keresztyén és nem keresztyén polgárai között fennálló válaszfalat szilárdabbá tegyék; de hogy a haza ügyének ez által jó szolgálatot tesznek-e ? az már más kérdés. A baj, a betegség megvan. Ezt orvosolni szükséges, de aligha a fenntebbi módokon. Az o * O orvoslás tiszte elsőben is magát a zsidóságot, s főként a zsidó népnek a vezetőit illeti. Azoknak, kik a polgári vagy a hitközségi élet körében hitrokonaiknak vezérei, tekintélyei, azoknak a tiszte volna szóval és tetteikkel hirdetniök, hogy a szabadság megnemesiti a jellemeket, hogy egy népnek, ha talán megbocsátható is, hogy addig, a míg lealázó szolgahelyzetben nyomorog, amig az illető állam és társadalom őt megfosztja polgári és emberi jogaitól, addig ő is elrablott drága jogaiért azon a téren s oly eszközökkel keres magának kárpótlást, a hol és a minőkkel lehet; de nem bocsátható meg akkor, ha az állam és társadalom önként feltárta előtte legdrágább jogainak szentélyét s megajándékozta őt oly emberies polgári jogokkal, minőkkel önmaga bir, s részesség tette feltétlenül azon szabadságnak, azon alkotmány áldásainak, melyért önmaga egy ezer éven keresztül küzdött és vérzett. Valóban társadalmunk méltó joggal megvárná a zsidó nép vezéríérfiaitól, hogy népük jellemének, hazafias s. nemzeties érzületének fejlesztésére többet tegyenek, mint a mennyit' eddigelé tettek. Egy szolganépnek megbocsátható, ha e földön becsesebbet nem ismer a kenyérnél, az anyagiaknál, ha ezeknek minél bővebb mértékben való megszerzésénél még nemtelen eszközöktől sem riad vissza. Mert biz a szolgaság elsilányitja a lelket is. De egy szabaddá lett népnek nem illik s nem szabad kizárólag a szolgaság házában élvezett o o ö húsos tazekak után sovárognia. A szabadság világában már kell, hogy magasabb eszmények is lebegjenek előtte, minők: a haza, a nemzet, társadalom, a tudomány s művészet stb. A zsidóság már e tekintetben egyes kevés | kivételeket eltudva, — vajmi kevés bizonyítékát adta annak, hogy érzi és méltányolja a magyar nemzettől nyert kincseknek, a polgári jogoknak értékét. Hol vannak azok az alapítványok oly lelkész és tanitóképezdék számára, melyekben oly egyének képeztetnének, kik azután a vezetésükre bizott népet igazi magyar nemzeties szellemben nevelnék ? A mi kevés e tekintetben ujabban történt is, az inkább az állam ajándékának, mint a zsidóság áldozatkészségének köszönhető. Ha az egyes megyékben a virilisták névjegyzékét végig futjuk, találkozunk azokon elég sűrűen sémita avagy uj magyar nevekkel; de ha a virilisták jegyzékét a hazai, közművelődési s humánus célokra és intézetekre tett adakozások alapján kellene összeállítani, azt hiszem, nagyon megkevesbednének azon az uj földesurak nevei. Hogy Európának egyes népei, az angolok, franciák, németek s mások az emberiség művelődésének történetében jelentékeny szerepet vivő nemzetekké fejlődtek, sőt hogy nemzetünk, ezen Ázsiából ide cseppentett maroknyi nép is ezer éven keresztül fentartotta magát, s Európa keletén reá néző missioját emberül betölthette és betöltheti: ez sok tekintetben köszönhető annak, mert mindezen népek, s ezek közt ismét az egyes vallásfelekezetek siettek, sokszor igen jelentékeny áldozatok árán is oly intézeteket alapítani,. melyeknek segítségével részeseivé lehettek azon örök értékű szellemi kincseknek, melyeket a régi kor szabad, klassikus műveltségű, humánus jellemű népek lángelméi az emberiség szellemi örökségeként téteményeztek le. Es a hazai zsidóságnak a legkitűnőbb s a legvagyonosabb tagjai is avagy csak gondoltak-e arra, hogy az ó-kor eme drága oltáraira nekik is meg kellene Ö ö a szent dézsmát hozniok, hogy nekik is kellene áldozni azon ántik kincsek megszerzése s azoknak nemzetünk körében leendő terjesztése érdekéből. Sok ezerre megy azon zsidó ifjak száma, kik a humanistikus intézetek áldásait élvezik, legalább a mennyiben ezen intézetek közvetítésével jövedelmező hivatalokhoz juthatnak, de még csak egy algymnasiumot sem ismerünk, mely az anyagiakban annyira bővelködő zsidó nép alapitványaiból jött volna létre. Igy történik azután, hogy találkozunk köztük családokkal, melyeknél megvan az angolok kényelme, a németek nyelve, a fran