Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-15 / 42. szám

ciák konyhája, sőt a magyarok sallangja és zsinórja is, de nincs az meg, a mi azon népeket nagyokká s dicsőkké nevelte; a klaszikusok fennkölt gondolkozása, antik haza- s szabadságszeretete, humánus jelleme. Igy történik, hogy némely családoknál, még ha nagy áldozatokat hoznak is az uj nemzedék nevelésére, az a nevelés nem oda van irányozva, hogy honszerető s nemzetükért lelkesedő polgárokat s honleányokat nevel jenek, hanem olyanokat, a kiknek, ha majd kicsinynyé lesz Dánia, és székhelyüket az ország egyik vagy másik városából Bécsbe avagy Párisba akarják áttenni, beüljenek azon társadalom körébe. A szabadságot nem adják ingyen senkinek, áldozni kell azért. Héber polgártársainktól véráldozatot nem kivánt a szabadság istennője, de egyéb áldozatot kiván, ha magukat arra méltókká O J > O akarják tenni; és már nagyon itt az ideje, hogy azok, kik vagyoni s erkölcsi tekintetben népüknek élén állanak, az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak hit- s fajrokonaiknak szabad néphez illő erkölcsi neveltetésére, hogy tetteikkel s az általuk kijelölendő iránynyal emeljék más vallású polgártársaiknak, népünk iránti jó reputátióját. La noblesse obiige ! Ne feledjék ezt azok sem, kik az újabb időkben oly igen kapnak a nemességen s az ilyesféle kitüntetéseken. Mindezen kegyes óhajtások azonban merőben pusztában elhangzó szavak e lapok hasábjain elmondva. De célunk nem is az e helyütt, hogy Izráel fiaihoz szóljunk, hanem hogy szóljunk a keresztyén társadalom azon kis, de mégis számot tevő részéhez, mely e lapoknak rendes olvasó közönsége, s hogy ez előtt elmondjuk, mi szerint eme nemzetünk erejét zsibbasztó, s jó hírnevét homályosító betegségnek gyökeres orvoslásának van a zsidóságon kivül egy másik tényezője is, és ez a keresztyén társadalom, és különösen az ennek egyik fő mozgató erejét képező elem : a ker. papság. Ennek s nem a statáriumnak a feladata ezen betegség egyik főforrását megszüntetni. A baj nálunk nem vallási türelmetlenségből ered, mert hiszen ki törődik most azzal, hogy polgártársa kovászos vagy kovásztalan kenyéren ünnepel-e, feltett avagy levett kalappal imádkozik-e; hanem megindultak a zsidó hajszák azon anyagi misériák miatt, melyek, kivált némely vidékein hazánknak annyira eláradtak, hogy népünk, sőt társadalmunk magasabb rétegeiből is sokan, mint a pókhálóba keveredett légy, élet- és halál között vergődnek. I Iogy ne volna boszús a légy a pókra ? De hát minek megy be a hálóba r Ne menjen bele! Ezt megakadályozni, itt kezdődik a ker. társadalom s főként a papság feladata. Tudom, hogy egy rendes háznak nem nagy ékességei a pókhálók, nem is akarok védelmükre kelni; azt is tudom, hogy a pókhálót házunk sarkaiból könnyen letéphetjük ; de ha ma leszaggatjuk, holnap újra lesz, ha ezt a fajta pókot teljesen kiirtjuk is, lesz helyette másik, hiszen hazánk történelme mutat fel időket, a midőn itt a zsidó nem élhetett a nálánál még élelmesebb örmény, görög, bolgár miatt. V iszont ismerünk országokat, gazdagokat, melyekben a zsidók teljes szabadon élnek és mégis nincs bennök zsidókérdés, nem hallatszik pókhálóba került legyek jajveszélykiáltása. Sőt ugy tudjuk, hogy az értelmes, munkás és takarékos székelyek által lakott földön is vannak községek, melyekben nincs zsidókérdés és zsidó hajsza, mert ha megfordul is, de tartósan nem marad meg közöttük a zsidó. Sőt talán még közelebb is találnék példát. Én azt hiszem, hogy a prot. lelkészikar kö rében sincs zsidó-kérdés, azaz nem igen van protest pap, a kinek közvetlenül tapasztalata volna azon nagy uzsoráról, vérszipolyozásáról s efféléről, melyek a zsidók főbűneiként említtetnek. Es miért nincs ? Pliszen alig emlegetik egy-egy osztálynál annyit a szegénységet, mint épen ezen osztálynál és mégis ez ment a vampyroktól? Igen, mert ezen osztály tagjai kora ifjúságokban megtanulták annak a két keserű görög szónak az értelmét ccveyov vxu aixeyov tűrj és nélkülözz, megtanulták, hogy non quid opus, sed quid necesse; beszívták a puritán Kálvin szellemét, kinek világra szóló theologiai harcai között is kiterjedt a figyelme arra, hogy gyülekezete tagjai hány fogás ételt tálalnak fel lakodalomkor vagy keresztelőkor, milyen szabású öltönyt viselnek; vagyis, a ki hajthatatlan szigorral őrködött a felett, hogy a tékozlás s fényűzés ördöge be ne lopódzék hívei seregébe; avagy elsajátították Luthernek s társainak jellemvonásait, a kik bár felettébb szerény fizetést húztak egész életükön át, bár kedélyes, barátságszerető emberek valának, azért mégis