Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-01 / 40. szám

tartalom és dallammal feltalálja a mi népünk, — bár a könyv közhasználatba hozása a ma még meglevőnek uyugalomoa tevése igy is erős feladat lesz: — biztos reményünk lehet ahoz, hogy lassanként kibékül vele nemcsak, de becsét által látja, megszereti. — És ha minden régi darab közé egy-két új lesz is beszőve : hálásan fogadja saz iskolák és szépen elterjedt éneklő karok buzgó közrenuÍKÖdésével, be is tanulja egymás után. — Ek­ként bölcsességgel, kímélettel, egybeolvad szép har­móniában mult, jelen és jövendő, — a régi téltett kin­csek szerelme az újkor hozományaival. Csakhogy — ismételve hangsúlyozom — böl­csességgel! ,Mementó4 nagy intés és tanitó nekünk e részben 1S07, mikor a Graduál nyugalomba helyezése, és az uj énekes kimélytelen behozása sok gyülekezet benső békéjét felforgatta, és számos, egyébként artat­lan pap és tanitó életét keserítette meg a sírig, s álta­lában is a hitbuzgóság remélt fokozása helyett egyik oka lett a hanyatlásnak. Pedig a bajt nagy részt meg­lehetett volna előzni akkor is előrelátó óvatossággal, jó és szükséges intézkedésekkel. „Videant consules nequid Respublica detrimenti capiat.® Közli: Kovács László, egyházmegyei főjegyző. A tiszáninneni ref. egyházkerület őszi közgyűlése. A tiszáninneni ref. egyházkerületnek őszi közgyű­lése u. 11. vándorgyűlés szokott lenni, a minthogy az felváltva most az egyik, majd a másik egyházmegyében tartatik meg. A legközelebb lefolyt őszi közgyűlés szín­helyéül az abauji egyházmegye következett. Egyházai között a kassai, kicsiny, de virágzó egyház volt az, a mely mar jóelőre kikérte ama szerencsét, hogy a közgyűlés az 0 kebelében tartassék meg. E kérelem teljesedésre ju­tott s a közgyűlés sept. hó 24—26-ik napjain, csakugyan a kassai egyház körében folyt le. A kassai egyház kevés számú, de buzgó közön­sége mindent elkövetett arra nézve, hogy az egyház­kerület kiküldött tagjait, egyszersmind a gyűlés tartama alatt kedves vendégeit, minél kényelmesebben, minél fényesebben helyezhesse és láthassa el. A szükséges költségek előteremtéséről az egyház, élén a faradhatlan igyekezetu, lelkes Meskó Sándor főgondnokká!, valóban bőkezuleg gondoskodott s atalaban arra törekedett, hogy a lelkészavatással egybekötött közgyűlésnek mind ven­déglátási, mind ünnepélyi része, minél fényesebben si­kerüljön. De íme a részletek ! A gyűlési vendégek september 23-ikén voltak ér­kezendők. Az egyház a fogadtatás kiemelésére és fényes­sétételére nagy figyelmet fordított. Különösen a dél­előtti órakban érkező pesti vonathoz, a melylyel nagy mélt. id. Vay Miklós báró és főtiszt. Kun Bertalan püs­pök úr jöttek, az egyház tagjai és a város egyes kitű­nőségei hosszú kocsisorral vonúltak ki. Berobogván a várva-várt vonat, a kilépő főgondnok és püspök urakat, Béki Sámuel ref. lelkész hatásos rövid beszédben üdvö­zölte ; majd a bemutatott polgármester Münszter Tiva­dar fejezte ki a varos közönsége nevében a szives fo­gadtatást. Az üdvözlésekre a főgondnok ő nagyméltó­sága, mindkettőjük nevében, szivélyes melegséggel vála­szolt. A beszédeket a közönség lelkesült éljenzésekkel kiférte. Ezután kocsikra szállván, megindult az impo­záns menet, a mely később, bent a városban, kétfelé vált; az egyik rész a főgondnok urat kisérte el a Schalk­ház-szállóban berendezett szállác ára, a másik rész pe­dig a püspök urat követte a ref. lelkészi lakba ; mely helyeken előbbit mélt. Darvass Imre, abauj-tornai főis­pán, utóbbit nagys. Teleki Péter, nyug. törvényszéki el­nök, még egyszer szívélyesen üdvözölték. A vendégek legnagyobb része az újhelyi és a dél­utáni pesti vonatokon érkezett meg. Illő fogadtatásuk­ról szintén gondoskodva volt; elszállásolásuk pedig na­gyobb részben a Schalkház-szállóban, kisebb részben a Schiffbeck-szállóban eszközöltetett. September 24-ikén d. előtti 7-21 0 órakor kezdő­dött az istenitisztelet a reformátusok templomában, hova az egyházkerületi küldöttek, a felavatandó lelkészek, valamint a ref. egyház és a város kitűnőségei, a ref. papiakról, hatalmas menetben vonúltak. Az orgonával kisért gyülekezeti éneklés és a sárospataki énekkar meg­ható karéneke elhangozván, a rendes istenitisztelet papi teendőinek végezésére szószékre lépett Komjáthy Gáhor kolbásai lelkész, mint a felavatandók közül kinevezett alkalmi szónok. Buzgó igyekezettel mondott imája után egyházi beszédet tartott a Máté ev. XI. részének 29—30. versei alapján. Gonddal készült, magvas beszédének tár­gyát eme kérdés képezte? „Miként lehet a Krisztus igája az ő szolgáira nézve gyönyörűséges!4 a részekben pe­dig megmutatta, hogy I-ször szelid lemondás és II-szor hitteljes alázatosság mellett. Elvégződvén a rendes istenitisztelet, az énekkar zendült meg. Majd főtiszt, püspök ur lépett aszószékre s a lelkészavatási szertartást, mint rendkívüli istentisz­teleti cselekvényt egy gyönyörű, szívhez szóló alkalmi beszéddel nyitotta meg, előadván beszédében azt, hogy minő viszony legyen a lelkész és hívei között?4 E vi­szonynak olyannak kell lenni I-ször, mint a minő van a jó tanitó és tanítvány-között; II-szor örömben és bá­natban egyiránt hűségesnek, barátinak; ésIII-szor atyai­nak. Apostoli egyszerűséggel és melegséggel előadott s nagy hatást idézett beszéde után a szokásos kérdé­seket tette fel a felavatandóknak, a melyekre ezek mindannyian igennel feleltek. Ezután az egyházmegyei főjegyzők olvasták fel a felavatandók é'etrajzait. Az ifjú lelkészek a következők: Sallai Sándor erdőhorvátii, Kiss József hejcei, Ynrgha János ábrányi, Kerekes József poroszlói, Farkas Lajos vajdácskai, Kolozsvári István tolcsvai, Bartha Mihály 82*

Next

/
Thumbnails
Contents