Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-01 / 40. szám

tartalom és dallammal feltalálja a mi népünk, — bár a könyv közhasználatba hozása a ma még meglevőnek uyugalomoa tevése igy is erős feladat lesz: — biztos reményünk lehet ahoz, hogy lassanként kibékül vele nemcsak, de becsét által látja, megszereti. — És ha minden régi darab közé egy-két új lesz is beszőve : hálásan fogadja saz iskolák és szépen elterjedt éneklő karok buzgó közrenuÍKÖdésével, be is tanulja egymás után. — Ekként bölcsességgel, kímélettel, egybeolvad szép harmóniában mult, jelen és jövendő, — a régi téltett kincsek szerelme az újkor hozományaival. Csakhogy — ismételve hangsúlyozom — bölcsességgel! ,Mementó4

nagy intés és tanitó nekünk e részben 1S07, mikor a Graduál nyugalomba helyezése, és az uj énekes kimélytelen behozása sok gyülekezet benső békéjét felforgatta, és számos, egyébként artatlan pap és tanitó életét keserítette meg a sírig, s általában is a hitbuzgóság remélt fokozása helyett egyik oka lett a hanyatlásnak. Pedig a bajt nagy részt meglehetett volna előzni akkor is előrelátó óvatossággal, jó és szükséges intézkedésekkel. „Videant consules nequid Respublica detrimenti capiat.® Közli: Kovács László, egyházmegyei főjegyző. A tiszáninneni ref. egyházkerület őszi közgyűlése. A tiszáninneni ref. egyházkerületnek őszi közgyűlése u. 11. vándorgyűlés szokott lenni, a minthogy az felváltva most az egyik, majd a másik egyházmegyében tartatik meg. A legközelebb lefolyt őszi közgyűlés színhelyéül az abauji egyházmegye következett. Egyházai között a kassai, kicsiny, de virágzó egyház volt az, a mely mar jóelőre kikérte ama szerencsét, hogy a közgyűlés az 0 kebelében tartassék meg. E kérelem teljesedésre jutott s a közgyűlés sept. hó 24—26-ik napjain, csakugyan a kassai egyház körében folyt le. A kassai egyház kevés számú, de buzgó közönsége mindent elkövetett arra nézve, hogy az egyházkerület kiküldött tagjait, egyszersmind a gyűlés tartama alatt kedves vendégeit, minél kényelmesebben, minél fényesebben helyezhesse és láthassa el. A szükséges költségek előteremtéséről az egyház, élén a faradhatlan igyekezetu, lelkes Meskó Sándor főgondnokká!, valóban bőkezuleg gondoskodott s atalaban arra törekedett, hogy a lelkészavatással egybekötött közgyűlésnek mind vendéglátási, mind ünnepélyi része, minél fényesebben sikerüljön. De íme a részletek ! A gyűlési vendégek september 23-ikén voltak érkezendők. Az egyház a fogadtatás kiemelésére és fényessétételére nagy figyelmet fordított. Különösen a délelőtti órakban érkező pesti vonathoz, a melylyel nagy mélt. id. Vay Miklós báró és főtiszt. Kun Bertalan püspök úr jöttek, az egyház tagjai és a város egyes kitűnőségei hosszú kocsisorral vonúltak ki. Berobogván a várva-várt vonat, a kilépő főgondnok és püspök urakat, Béki Sámuel ref. lelkész hatásos rövid beszédben üdvözölte ; majd a bemutatott polgármester Münszter Tivadar fejezte ki a varos közönsége nevében a szives fogadtatást. Az üdvözlésekre a főgondnok ő nagyméltósága, mindkettőjük nevében, szivélyes melegséggel válaszolt. A beszédeket a közönség lelkesült éljenzésekkel kiférte. Ezután kocsikra szállván, megindult az impozáns menet, a mely később, bent a városban, kétfelé vált; az egyik rész a főgondnok urat kisérte el a Schalkház-szállóban berendezett szállác

ára, a másik rész pedig a püspök urat követte a ref. lelkészi lakba ; mely helyeken előbbit mélt. Darvass Imre, abauj-tornai főispán, utóbbit nagys. Teleki Péter, nyug. törvényszéki elnök, még egyszer szívélyesen üdvözölték. A vendégek legnagyobb része az újhelyi és a délutáni pesti vonatokon érkezett meg. Illő fogadtatásukról szintén gondoskodva volt; elszállásolásuk pedig nagyobb részben a Schalkház-szállóban, kisebb részben a Schiffbeck-szállóban eszközöltetett. September 24-ikén d. előtti 7-21

0

órakor kezdődött az istenitisztelet a reformátusok templomában, hova az egyházkerületi küldöttek, a felavatandó lelkészek, valamint a ref. egyház és a város kitűnőségei, a ref. papiakról, hatalmas menetben vonúltak. Az orgonával kisért gyülekezeti éneklés és a sárospataki énekkar megható karéneke elhangozván, a rendes istenitisztelet papi teendőinek végezésére szószékre lépett Komjáthy Gáhor kolbásai lelkész, mint a felavatandók közül kinevezett alkalmi szónok. Buzgó igyekezettel mondott imája után egyházi beszédet tartott a Máté ev. XI. részének 29—30. versei alapján. Gonddal készült, magvas beszédének tárgyát eme kérdés képezte? „Miként lehet a Krisztus igája az ő szolgáira nézve gyönyörűséges!4

a részekben pedig megmutatta, hogy I-ször szelid lemondás és II-szor hitteljes alázatosság mellett. Elvégződvén a rendes istenitisztelet, az énekkar zendült meg. Majd főtiszt, püspök ur lépett aszószékre s a lelkészavatási szertartást, mint rendkívüli istentiszteleti cselekvényt egy gyönyörű, szívhez szóló alkalmi beszéddel nyitotta meg, előadván beszédében azt, hogy minő viszony legyen a lelkész és hívei között?4

E viszonynak olyannak kell lenni I-ször, mint a minő van a jó tanitó és tanítvány-között; II-szor örömben és bánatban egyiránt hűségesnek, barátinak; ésIII-szor atyainak. Apostoli egyszerűséggel és melegséggel előadott s nagy hatást idézett beszéde után a szokásos kérdéseket tette fel a felavatandóknak, a melyekre ezek mindannyian igennel feleltek. Ezután az egyházmegyei főjegyzők olvasták fel a felavatandók é'etrajzait. Az ifjú lelkészek a következők: Sallai Sándor erdőhorvátii, Kiss József hejcei, Ynrgha János ábrányi, Kerekes József poroszlói, Farkas Lajos vajdácskai, Kolozsvári István tolcsvai, Bartha Mihály 82*