Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-01 / 40. szám

d.-horváthii, Komjáthy Gábor kolbásai, Futó János per­benyiki, Magyar Bertalan minaji, Czinke István erdőbé­nyei, Fürjész Tamás lukai, Oláh Péter garbócbogdányi, Szakai István lucskai és Szűcs István jenkei lelkészek. Midőn ezen utolsó lelkésznek életrajzából az olvastatott, hogy tót ajkú hívei azon indokból választották a tótul nem beszélő ifjút lelkészökül, hogy ők magyarokká akar­nak lenni: a templomi közönség a jenkeiek eme haza­fias, magyar tényének, hatalmas éljennel mondott el­ismerést Az életrajzok felolvasására a hivatalos eskü leté­tele, majd a kézrátét el altal való tulajdonképeni felava­tas következett; e mozzanatokat pedig a telavatottak fejezték be a 37 dicséret első versének eléneklésével. Ugyancsak ez alkalommal avattatott fel ünnepé­lyesen a gömöri esperes nagyt. Nagy Pál ur is. Végre befejézésül, a már felavatott lelkészekhez fordult a főtiszt, püspök űr s a számukra adott bölcs, tapasztalatból merített tanácsok mellett főleg a folyto­nos tanulmányozásra intett és serkentett; azután az egész gyülekezetet imára szóllitotta és együttesen kér­ték az ég urának kegyelmét a hazára, a királyra, az egyházra, a gyülekezetre s a város minden rendű és rangú lakosaira, hit és felekezeti különbség nélkül. Ima után az énekkar énekelt, elragadó hatással; végül a gyülekezeti éneklés alatt a közönség nagynehezen osz­lani kezdett. Délután fél két órakor közebéd volt a Schalkház­szállóban, melyben 180-an vettek vészt Az egyházke­rület küldöttei mellett ott voltak még: Schuster Kon­stantin, kassai megyés püspök, Darvas Imre abaujtornai főispán, Ketzer kamarás, Münszter polgármester, Sáad főkapitány, a testvér ev. egyház lelkészei és felügyelője, továbbá a városi közintézetek kitűnőségei. A francia Íz­léssel kiállított és fényesen felszolgált ebéden mindvégig kitűnő hangulat uralkodott, a melynek ébrentartásához és fokozásához segitőleg járultak a sárospatai <1 énekkar hazafias szellemű, szabatosan előadott dalai, valamint a magyaros zamatű népzenekar is. A talpraesett és hatásos pohárköszöntések hosszú sorát id Vay Miklós báró ö nagyméltósága nyitotta meg, poharat űritvén O Felségeért, mint legalkotmá­nyosabb magyar királyért, majd a fenséges királynőért, mint a királyi csalad őrangyaláért és végül a trónörö­kös párért. — Béki Sámuel a kassai egyház nevében id Vay Miklós bárót, mint hazafit és mint lelkiismereti szabadság lelkes bajnokát éltette. Juhász Mihály, egy­házi tanácsos főtiszt. Kun Bertalan püspök urat köszönté fii. Kun Bertalan Schuszter Konstantin püspökért emelt poharat, éltetvén őt mint tőpapot, mint lelkes tanférfiut, mint a felekezetiességen felülemelkedő, önzéstelen em­berbarátot. Schuszter Konstantin hosszú beszédben em­lékezett id. Vay Miklós hazafiúi érdemeiről, majd azon magasabb kötelmekről, a melyekben felekezeti különb­ség nélkül vehetni részt, a minők a keresztyén remény­ség, a felebaráti és haza iránti szeretet és a közműve­lődés emelésére kifejtett törekvések; végül élteti-az egyházkerületi két elnököt és az egyházkerület tagjaic. — Lü'kő Géza a felavatott lelkészeket buzdítva intette a haza iránti tántorithatlan szeretetre, mire a felavatottak részéről Czinke István felelt, éltetvén a sárospataki ta nári kart. — Ezután id. Vay Miklós báró emelkedett fel ismételten első ízben, mint Kassa városának félszá­zados díszpolgára, a város közönségére és a jelen levő Münszter polgármesterre, — azután a helybeli reform, egyházra, annak páratlan buzgalmú, aldozatkész gond­nokara, Meskó Sándorra, valamint a kitűnő lelkészre, Béki Sámuelre köszöntött. Köszöntését hosszas, zajos éljenzés kisérte Kun Bertalan, mint Abauj régi táblabí­rója, P)arvas Imre főispánért, mint egykori kortestársá­ért űritett poharat. Zombori Gedő pedig Kassa város lel­készi karának, mint a város magyarosodása hathatós té­nyezőjének, kívánt hosszú életet És végűi egész raja a különféle tárgyú és formájú pohárköszöntőknek. Ez alkalommal még csak annyit, hogy az ebéd 5 órakor végződött, a mely után a felavatott lelkészek ok­levelei osztattak ki. A tulajdonképeni közgyűlés le­folyásáról, közérdekubb tárgyairól következő számunk ban emlékezünk. A barsi egyh. megyéből. (Helyreigazítás ) E becses lap 37-dik számában, a barsi e. m. közgyűlését tárgyazó cikk írója Bendegúz név alatt köz­leménye elején ezeket írja : mivelhogy minden tényezők megvalának arra nézve, hogy kitörjön a vihar: sértett és csonkított érdekek, elfojtott boszú, fondorlat stb. . . . várták az alkalmat a küzdelemre stb. A mi belügyeink s viszonyainkkal kevésbé is­merős olvasó előtt ugy tünteti fel Bendegúz említettem kifejezéseivel, egyházmegyénket, mintha nálunk valami erőszakoskodó elemek minden aron küzdelmet akarná­nak boszú, fondorlat, hiúság s más meghiúsult merész ter­vek miatt. Nehogy tehát a közvélemény félrevezettes­sék, leirom, hogy mi volt tulajdonkép az ok arra, hogy majdnem viharos ülés lett ! leirom tárgyilagosan — kér­vén Bendegúz barátunkat, hogy ne haragudjék, ha az általa kilőtt nyíl netán ót találná. Mint talán egyebütt, ugy a mi egyh. megyénkben is, a tulajdonképeni kegyelem-év őszén a papi özvegyek használjak vetés alá a lelkészi szántóföldek V- -clát. Ezen jogával kívánt élni néhai b. e. Szobi Pál n. peszeki volt lelkész ur özvegye is, midőn a mult őszön bevetette a peszeki papi szántóföldek */,-dát búzával. Azonban a papi utód többnek vélvén az özvegy által bevetett részt, a földek '/,-ánál : f. év tavaszán az Özvegy vetéséből egy darabot kikerekített, illetve kikerekittetett elöljárói által a maga számára. Ez önkényesnek látszó eljárás az j özvegynek, természetes dolog, hogy nem tetszett, s e miatti panaszát a közelebb mult tavaszi gyűlés elé fel-

Next

/
Thumbnails
Contents