Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-01 / 40. szám

d.-horváthii, Komjáthy Gábor kolbásai, Futó János perbenyiki, Magyar Bertalan minaji, Czinke István erdőbényei, Fürjész Tamás lukai, Oláh Péter garbócbogdányi, Szakai István lucskai és Szűcs István jenkei lelkészek. Midőn ezen utolsó lelkésznek életrajzából az olvastatott, hogy tót ajkú hívei azon indokból választották a tótul nem beszélő ifjút lelkészökül, hogy ők magyarokká akarnak lenni: a templomi közönség a jenkeiek eme hazafias, magyar tényének, hatalmas éljennel mondott elismerést Az életrajzok felolvasására a hivatalos eskü letétele, majd a kézrátét el altal való tulajdonképeni felavatas következett; e mozzanatokat pedig a telavatottak fejezték be a 37 dicséret első versének eléneklésével. Ugyancsak ez alkalommal avattatott fel ünnepélyesen a gömöri esperes nagyt. Nagy Pál ur is. Végre befejézésül, a már felavatott lelkészekhez fordult a főtiszt, püspök űr s a számukra adott bölcs, tapasztalatból merített tanácsok mellett főleg a folytonos tanulmányozásra intett és serkentett; azután az egész gyülekezetet imára szóllitotta és együttesen kérték az ég urának kegyelmét a hazára, a királyra, az egyházra, a gyülekezetre s a város minden rendű és rangú lakosaira, hit és felekezeti különbség nélkül. Ima után az énekkar énekelt, elragadó hatással; végül a gyülekezeti éneklés alatt a közönség nagynehezen oszlani kezdett. Délután fél két órakor közebéd volt a Schalkházszállóban, melyben 180-an vettek vészt Az egyházkerület küldöttei mellett ott voltak még: Schuster Konstantin, kassai megyés püspök, Darvas Imre abaujtornai főispán, Ketzer kamarás, Münszter polgármester, Sáad főkapitány, a testvér ev. egyház lelkészei és felügyelője, továbbá a városi közintézetek kitűnőségei. A francia Ízléssel kiállított és fényesen felszolgált ebéden mindvégig kitűnő hangulat uralkodott, a melynek ébrentartásához és fokozásához segitőleg járultak a sárospatai <1 énekkar hazafias szellemű, szabatosan előadott dalai, valamint a magyaros zamatű népzenekar is. A talpraesett és hatásos pohárköszöntések hosszú sorát id Vay Miklós báró ö nagyméltósága nyitotta meg, poharat űritvén O Felségeért, mint legalkotmányosabb magyar királyért, majd a fenséges királynőért, mint a királyi csalad őrangyaláért és végül a trónörökös párért. — Béki Sámuel a kassai egyház nevében id Vay Miklós bárót, mint hazafit és mint lelkiismereti szabadság lelkes bajnokát éltette. Juhász Mihály, egyházi tanácsos főtiszt. Kun Bertalan püspök urat köszönté fii. Kun Bertalan Schuszter Konstantin püspökért emelt poharat, éltetvén őt mint tőpapot, mint lelkes tanférfiut, mint a felekezetiességen felülemelkedő, önzéstelen emberbarátot. Schuszter Konstantin hosszú beszédben emlékezett id. Vay Miklós hazafiúi érdemeiről, majd azon magasabb kötelmekről, a melyekben felekezeti különbség nélkül vehetni részt, a minők a keresztyén reménység, a felebaráti és haza iránti szeretet és a közművelődés emelésére kifejtett törekvések; végül élteti-az egyházkerületi két elnököt és az egyházkerület tagjaic. — Lü'kő Géza a felavatott lelkészeket buzdítva intette a haza iránti tántorithatlan szeretetre, mire a felavatottak részéről Czinke István felelt, éltetvén a sárospataki ta nári kart. — Ezután id. Vay Miklós báró emelkedett fel ismételten első ízben, mint Kassa városának félszázados díszpolgára, a város közönségére és a jelen levő Münszter polgármesterre, — azután a helybeli reform, egyházra, annak páratlan buzgalmú, aldozatkész gondnokara, Meskó Sándorra, valamint a kitűnő lelkészre, Béki Sámuelre köszöntött. Köszöntését hosszas, zajos éljenzés kisérte Kun Bertalan, mint Abauj régi táblabírója, P)arvas Imre főispánért, mint egykori kortestársáért űritett poharat. Zombori Gedő pedig Kassa város lelkészi karának, mint a város magyarosodása hathatós tényezőjének, kívánt hosszú életet És végűi egész raja a különféle tárgyú és formájú pohárköszöntőknek. Ez alkalommal még csak annyit, hogy az ebéd 5 órakor végződött, a mely után a felavatott lelkészek oklevelei osztattak ki. A tulajdonképeni közgyűlés lefolyásáról, közérdekubb tárgyairól következő számunk ban emlékezünk. A barsi egyh. megyéből. (Helyreigazítás ) E becses lap 37-dik számában, a barsi e. m. közgyűlését tárgyazó cikk írója Bendegúz név alatt közleménye elején ezeket írja : mivelhogy minden tényezők megvalának arra nézve, hogy kitörjön a vihar: sértett és csonkított érdekek, elfojtott boszú, fondorlat stb. . . . várták az alkalmat a küzdelemre stb. A mi belügyeink s viszonyainkkal kevésbé ismerős olvasó előtt ugy tünteti fel Bendegúz említettem kifejezéseivel, egyházmegyénket, mintha nálunk valami erőszakoskodó elemek minden aron küzdelmet akarnának boszú, fondorlat, hiúság s más meghiúsult merész tervek miatt. Nehogy tehát a közvélemény félrevezettessék, leirom, hogy mi volt tulajdonkép az ok arra, hogy majdnem viharos ülés lett ! leirom tárgyilagosan — kérvén Bendegúz barátunkat, hogy ne haragudjék, ha az általa kilőtt nyíl netán ót találná. Mint talán egyebütt, ugy a mi egyh. megyénkben is, a tulajdonképeni kegyelem-év őszén a papi özvegyek használjak vetés alá a lelkészi szántóföldek V- -clát. Ezen jogával kívánt élni néhai b. e. Szobi Pál n. peszeki volt lelkész ur özvegye is, midőn a mult őszön bevetette a peszeki papi szántóföldek */,-dát búzával. Azonban a papi utód többnek vélvén az özvegy által bevetett részt, a földek '/,-ánál : f. év tavaszán az Özvegy vetéséből egy darabot kikerekített, illetve kikerekittetett elöljárói által a maga számára. Ez önkényesnek látszó eljárás az j özvegynek, természetes dolog, hogy nem tetszett, s e miatti panaszát a közelebb mult tavaszi gyűlés elé fel-