Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-01 / 40. szám

azon magasabb felfogásnak, amit a tudomány önállósága követel is, hogy t. i. a tudomány az egyház szolgálója nem lehet; s a mely felfogást a protestantismus ellentáborában hasztalan keresnénk. Valóban lélekemelő, midőn a protestantizmus úgy mutatja be magát, mint a szűkkeblű felekezetiességen fölül emelkedni képes, az emberré és polgárrá nevelés magaslatára emelkedni hivatott szellemi tábort. De ne feledjék Dobos, Balogh és Ballagi, hogy most nem katedrában vannak, hogy nem ideális elméletek, nem akadémikus discussiók magas regiójában járnak, hanem a gyakorlati élet szükségletei általi igényelt praktikus törvényhozás talaján állunk, s vigyáznunk kell, nehogy a talajt elveszítsük lábaink alól. Én magam is az 1868. XXXVIII. t. c. hatása, Eötvös magas eszméinek befolyása alatt, lelkesültem, a felekezeti válaszfalakat lerombolni, a nemzet minden rétegét egy tömör testté egy lélekké összeforrasztani hivatott, felekezet nélküli, községi iskolákért, sőt a képviselőházban fel is szóllaltam ez irányban: de mióta azt látom, hogy a községi iskoláknak se szellemök, se irányuk, se gazdájuk, idealismusomból kiábrándultam, sőt amióta azt tapasztalom, hogy nekünk felekezeteknek kell a közs. birót, a szbirót, a közig, bizottságot sőt a felügyelőt is, a kerületeknek magát az okt. ü. ministériumot is zaklatni, hogy a 14. év óta meghozott iskolai törvény ténynyé váljék; midőn azt látom, hogy a közoktat. min. hadat izen a humán irányú középtanodák, mert — úgymond — proletárokat nevelnek; közegei pedig a félhivatalos lapban, a „kis gymnasiumok' ellen kelnek síkra, a melyek alatt természetesen nem a kir. avagy a r. kath. klérus kezei között levő gazdags így minden követelményeknek, a berendezés bármily magas igényeinek megfelelni képesített, hanem a szegény prot. középtanodákat érti s azt hangoztatja, hogy a törv.-hozásnak föl kell hatalmaznia a minístert, hogy az ily s

zug gymnasiumokat bezárathassa« ; s amig a humán irányú nevelés- és oktatásügyet ki akarja venni a kormány kezeink közül, vagy legalább lényegesen megszorítani, sőt jogainkat is arra nézve kérdésessé tenni leirata követelményei szerént, azon ürügyből, hogy az ez irányú nevelés túl fejlődésben = túltengésben van, addig a reál irányú oktatásról önmaga meg, föld és kézműves, — ipari s kereskedelmi tanodák felállításával nem gondoskodik ; ily tanügyi országos politikával s oly felekezeti praeponderantiával szemben, éppen nem felekezeties egyoldalúságból, — amitől én is távol állok, hanem a magyar s hangsúlyozom, a magyar prot. egyház s a nemzeti irányú nevelés érdekében ragaszkodom ahoz, hogy iskoláink mindenestől egyházi életünkhöz tartozzanak ; annál kevésbbé vagyok kész, azokat saját kezeimmel szakítani le egyházam kebléről, melyen még mindig jobban táplálkozik, mint az állam kebelén. S e nézetemben, nem a bizalmatlanság, a magyar állam s annak jelen kormánya iránt, vezérel ; hanem a tudat, hogy a kormányok sőt az államok is változhatnak, mi a magyar ev. ref. egyház nem fogunk változni soha, fordítsuk meg tehát a tételt : bízzék a magyar alkotmányos kormány mi bennünk, az alkotmányos magyar nemzet magában ; s ép a magyar prot. önkormányzat erősbitésével erősítse a magyar alkotmány oszlopait. De meg mi, t. zsinat, küldőinknek, a magyar prot. egyháznak nem urai, hanem mandatáriusai vágj unk, azért küldöttek, hogy annak kezeinkbe letett jogait megvédjük, önként föl ne adjuk. Sne vegyék nekem rosz néven, azok, a kiket a prot. egyh. világi elemének szoktunk nevezni, ha felszólalok, hogy nekiök, mint a prot. egyh. képviselőinek, a prot, egyh. zsinatán, nem az állameszme, nem az állami jog szempontjára kellene helyezkedniük, hanem a prot. egyház jogi képviselőiként kell szóllaniok. Az állam elégerős, hogy megvédje velünk szemben lényeges érdekeit; nekünk magunknak kell magunkat megvédenünk. Im ez álláspontom. íme ezért nem egyezhetem bele a bizottsági szerkezetbe, melynek záradékával a jobb kéz elveszi, amit a 90.1. XXVI. t. c. re hivatkozással ád a bal. íme ezért nem helyeslem a kisebbségi javaslatot sem, a mely megelégszik csak az alaptörvényre hivatkozással; s íme ezért helyeslem ft. Pap G. superint. ur módositványát, mely a 90 1 XXVI törvényre s annak értelmében hozott törvényekre helyezi a súlyt. íme a magyar prot. presbyterialis egyház, melynek világi kormányzó eleme prot. érzületére — mit csak saját iskoláiban nyerhet — nélkülözhetlen szüksége van. ezért nem adhatja föl bármely kormánynak és bármely aerában is iskoláit ; ezért nem engedheti, hogy annak jogát legfölebb úgy gyakorolja, hogy viselje terhét, s a kormány rendelkezzék vele, a Tisza-kormány ma, egy ultramontán kormány holnap, mely saját iskoláinkkal verne meg bennünket, s mely ballépésünket első sorban mi siratnánk meg ma, végeredményében pedig a nemzetfogná megkeserülni holnap. Pártolom Pap G. ur módositványát. A ref. énekügy kérdéséhez. Közönségünk a zsinat mellett is nagy érdeklődéssel kisér minden legkisebb mozzanatot, mely énekügyünk vitatása közben fölmerül. E. megyénk tobb társaival Szentpétery Sámuel tanácsbirót, mint különben is az országos ének ügyi bizottság egyik tagját kérte fel, hogy a már megjelent uj énekek két első füzetéről mondja el véleményét, illetve bírálatát. E megbízásnak nevezett tanácsbiró eleget tett, az uj énekek két első füzetéről szóló bírálatát őszi közgyűlésünkre beterjeszté, melynek főbb elveit egyházmegyénk is elfogadta s a bírálatot figyelembevétel végett a kerületre terjeszteni határozta. En azt oly fontosnak tartom, hogy nem késem e becses lapok olvasóival is megismertetni. Abiiá'at itt következik: 82