Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-01 / 40. szám

előre, múlékony és Ízetlen leend s később a keserű csa­lódás után kell Istenhez térnünk, kihez menni előbb elmulasztottuk/ Merőben távol álló gondolatok ezek a mi parabolánktól, mely a judaismus particularismusát ki­szélesiti a keresztyénség universalismusává, a hivatalos vendégek helyett befogadván a csonka-bonkákat s min­denféle népet, kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Amaz állítás ellenében pedig, melyet a »gazdag és Lá­záriról szóló példázat magyarázatánál mond, hogy t. i. az izraeliták s Jézus a pokol alatt csak azon boldogta­lanságot értették, mely a gonoszokat a halál után érte, elég csak I. Pét: 3 : 19. 20-ra hivatkozni, hogy az meg­legyen cáfolva. E szerint nemcsak, hogy a zsidók s maga Jézus is hittek a Seolban levő gyehenna létében, hanem még a katholikus levelek szereztetési idejében is él e hit a traditióban, tehát jó 100 évvel Krisztus után. A szerző által adott felfogás már egy sokkal fej­lettebb, tisztultabb világnézetnek kifolyása ; az a kor még nem emelkedett volt oda. Hogy az egyes történetek, ünnepi alkalmak sat jelentősége annál mélyebben bevésődjék a gyermek emlékébe, azoknak megfelelő dicséreteket s egyes köl­teményeket (Arany-, Tompa- és Székácstól) sző be a műbe, mindenkor a legjobb tapintattal választván ki azokat; de ez utóbbiak — természetesen — oly magas szárnya­lásúak, hogy azokat a kis diákok esze felérni nem tudja. Az ismertetésben ezzel oda térek vissza, a honnan kiindultam, hogy a mű, mint tankönyv, abban a kör­ben, melynek számára épen íratott, célt nem érhet el; a tanítók azonban, mint vezérfonalat kitűnően használ­hatják, ha e mű gondolatgazdagságához könnyű, köz­vetlenül szóló, egyszerű, jó tan módszert adnak s ha őket is az az élő vallásosság hatja át, mi e mű minden sorá­ból oly jótékony melegséggel sugárzik. Kenessey Béla. TARCA. XC-ik zsoltár. Kísérlet az uj énekes könyv számára. 1. Te benned bíztunk eleitől fogva, Oh Te nagy Isten, örök, igaz és szent ! • Még hogy e föld s ég nem is volt alkotva : Akkor is voltál, megelőzve mindent Csak Te vagy Isten, óh ! bizony az vagy Minden időben végtelen és nagy ! 2. ^Legyetek porrá . . .« a mikor ezt mondod : Akkor az ember oda tér a porba Oh ' de Te élsz és te viselsz itt gondot, Majd, ha mi egykor elenyészünk sorba ! . . . Mert ezerév itt az neked épen : Mint csak a tegnap s negyed az éjben. 3. Elviszesz innét, mint a víz, ha árad, Olyan az élet, mint a tünő álom .... S mint a fű, mely oly hirtelen elszárad .... Senkise győz itt Uram ! a halálon. Oh ! a halandó élte virága Még üde reggel . . . . s este kivágva ! 4. Majd mi is értjük haragját az Urnák, Mely a halandók bűneiért támad ; Ah ! rövid éltünk napjai elmúlnak, És mi is látjuk a Te szent orcádat! . Elmúlik egykor e rövid élet És Te az embert majd megítéled 5. Rövid ez élet, rövid és mulandó, — Hetven, vagy nyolcvan év határa ennek. Mennyi nyomort ér mégis a halandó, Mig kinos-édes napjai lemennek ! De nyugalomra s üdvre találunk : Majd mikor eljő végre halálunk ! 6. Óh ! Te taníts meg örök atya ! minket, Tölteni bölcsen rövid napjainkat ; Aid meg erőddel a mi sziveinket ! . . . . Semmi veszély úgy soha meg se ingat. Térj Te mihozzánk, légy mi vezérünk ! És mi örökké, áldva dicsérünk. 7. Vesd Te ma végét keserű nyomornak ! . . . Ne jöjjön bánat sziveinkre többé !..... Hozd el a napját örömteli kornak És Te ne hagyj el, de soha örökké ! . . Hadd legyen áldott híveid éhe, S minket a jóra áldva segélj Te ' ' Somogyi Antal, hodosi ref. lelkész. BELFOLD. Körmendy Sándor beszéde a zsinati törvényjavaslat 3. §-a tárgyában. T. zsinat 1 A jelen zsinat tárgyalásainak e § a sarkpontja, mert ennek helyes megoldásától függ az egész zsinati munkálatnak sorsa, a mennyiben annak sanctióra van szüksége ; valamint iskolaügyünk autono miája is, amennyiben az iskolai autonomia, nézetem szerént, a protestantismusra nézve ma még életkérdés. Míg az eddigi viták, hogy t. i. elkülönítetten vagy egyiittesen, most vagy később terjesztessenek-e föl az iskolai törvények csak opportunitási jelentőséggel bír tak; addig a 3. §. közjogi fontossággal bir s helyes megoldása iskolai életünk egesz jövőjére kiható. E szempontból szólok röviden e kérdéshez. Mindenekelőtt kijelentem, hogy nem zárkózom el ama felfogás helyessége és magasztos volta elől, melyet Balogh Ferenc zsinati tagtárs, mindjárt a vita elején, kö­zelebb pedig Ballagi Mór ur, oly szépen hangoztattak, sőt üdvözlöm őket, hogy kifejezést adtak itt közöttünk

Next

/
Thumbnails
Contents