Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-24 / 39. szám

kihagyása által a bizottság szövegezésének értelmét ő is lényegében megváltoztatottnak mondja. A mi az 1790 i : XXVl-ik t. cikkben levő ránk nézve hátrányos, de a későbbi törvényhozás által a jog és igazság követelményeinek megfelelőleg s ránk nézve előnyösen megváltoztatott részleteket illeti: legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy azokat visszaállíttatni nem kívánom s annyival inkább nem, mert e változtatásban előrehaladás van, s én ki nemzetemnek emelkedését óhajtom, egyáltalán nem akarhatom azt, hogy retrográd lépéseket tegyen, nem, még akkor sem, ha nem hátrányunkra tenné a?t. Nem is az egész törvényről, hanem csak is annak 5-ik § áról van szó. Ez a szakasz szabatosan körül irja az iskolákat érdeklőleg autonomicus jogainkat, de ugyancsak ez a § biztosítja az állami törvényhozás factorának (király és országgyűlés) jogait is, mert fenntartja a királyi legfőbb felügyeletet, s kimondja, hogy a törvényhozás által alkotandó literaria institutió iskoláinkra is kiterjesztendő s ahhoz mi is alkalmazkodni tartozunk. S mert módositványomnak is azon jogaink védelmezésére szorítkozik,melyek részünkre az 5*ik§-ban biztositvák, még pedig biztositvák e jelzővel : futuris semper temporibus . .s mert a képviselőház asztalára letett középtanodai törvényjavaslatnak e jogokat elvenni akaró részletei ellen a convent is az én módositványom szerint elfoglalandó álláspontra helyezkedett s mert a mult őszi zsinat a konventnek s ezáltal megbízott egyh. kerül, elnököknek ez irá nyban követett eljárását ép ugy helyeselte, mint helyeselték azt mar korábban az egyh. kerületek közgyűlései, s mert a kerületi elnökök iskolai autonomicus jogainknak az 1790 1 : XXVI. t. c- 5-ik §-ának alapjára helyezkedetten védelmezésére hivattak föl a zsinat által s azok megbízatásuknak eleget is tettek, mert a két testvér protest. felekezet elnökei által fölkért b. Vay Miklós és b. Radvánszky Antal az elnököknek föliratait ugy a kormányhoz, mint a képviselőházhoz nemcsak benyújtották, de jogainkat a képviselőház tanügyi bizottságának ülésében élőszóval is védelmezték, s mert módosításom sem a felség jogát, sem a törvényhozásét nem viciálja, miután ugyan az a törvény — melyre mint iskolai autonom jogaink tekintetében korlátra történik hivatkozás módositványomban — a felségnek és a törvényhozó testületnek jogait is körülírja és biztosítja: ebből látszik, hogy módositványom történelmi jogalappal bir, csakis szerzett jogaink biztosítására van irányozva. Es hogy ez igy, és nem másképen van, azt nem is kell hosszasan bizonyítgatnom, mert azt Kolozsváry képviselőtársam — ki a támadásban Szász Domokos fegyverével is küzdött ellenem — oly fényesen bebizonyította, hogy a támadás után a módositványom védelmére szolgáló érveknek felsorolásával ez irányban részemről a védekezést tökéletesen feleslegessé tette. Nem áll hát Beöthy Zs. képviselő urnák azon állítása, hogy módositványom jogi képtelenség, mert e módositvány az állami törvényhozással szemben nem köti meg az egyik factornak, a királynak kezét, eltompul azon támadó fegyver éle is, melyet Szász Béla forgatott ellenem, azzal gyanúsítván, mintha én módositványom által az országgyűléssel szemközt ferde helyzetben akarnám hozni a királyi felséget. Különben is az állami törvényhozásnak (előre haladó államban) nem az a teendője, hogy már megadott jogokat vegyen el s nem feladata főleg az, hogy azt a felekezetet, mely évszázadokon át — üldöztetések közepette — milliókat vitt áldozatul a nemzeti közművelődés oltárára, az iskolák kormányozhatásának jogaitól megfosztva, azoknak csakis fenntartására szoritsa. Jeney Victor képviselő ur szinte használta Szász Domokosnak azon fegyverét, hogy én az 1790 1 : XXVI. t. cikkre hivatkozással annak perpetuitására irányzott törekvésemmel figyelmen kivül hagyom a történelmi fejleményeket, a későbbi törvényhozásoknak e t. cikket részleteiben javunkra változtató törvényeit. S kérdi : fennakarom-e ezen hátrányos részleteket is tartani ? Beszélt örök tartóssági záradékról s kérdést intézett hozzám, hogy még azon esetben is, ha a szerinte alaptörvénynek csakis nevezett 1790 1: XXVI. t. c. esetleg s hátrányunkra lenne is megváltoztatva, lépnék-e ellene forradalmi térre ? mint hazafi és mint alkotmányos érzelmű polgár nem érezném-e azon erkölcsi köteleztetést, hogy alkotmányos uton hozott törvényt csakis alkotmányos úton és eszközökkel lehet megváltoztatni? nem tudom-e a történelemből, hogy ha a törvényhozás téved, tévedését megigazítja ő maga, a mint megigazította az előző országgyűlések tévédéseit az 1790 iki orsz. gyűlés. Be sem várta e kérdéseire feleletemet. Igennel felelt helyettem ő maga. Es igen helyesen. Mi protestánsok engedelmeskedünk az alkotmányos uton hozott törvényeknek, még akkor is, mikor fáj^n érintenek, mikor a minket megillető jogokat confiscálják s csak is alkotmányos eszközök felhasználásával törekedünk azoknak megváltoztatására : nem mi vagyunk azok, kik a törvényekről megszokták tagadni az engedelmességet, nem is a római katholicus hívek, hanem csak papsága, mely az általunk törvényesen kötött vegyes házasságból született gyermekeket (ha az egyik házastárs áttért róm. kath. pap, vagy még élő első házastársától elválasztott egyén) beirja törvényteleneknek . . . mely az 1868: LIII t. c. 12-ik §-ának ellenére a törvény szerint protestáns hitelvekben növelendő gyermekeket elkereszteli, megbérmáltatja, el is temeti, a nélkül, hogy büntetéstől kellene félnie, mert láttuk legközelebb is a tatai vallássérelmi esetnél, hogy az államhatalomnak igazságszolgáltatási legfőbb közege mentette föl a kir. táblanak elmarasztaló Ítélete alól az 1868 : LIII. t. c. 12. §-át lábbal tapodott plébánost. Hogy létező törvény által adott jogainkhoz ragaszkodunk, hogy azokat fenntartani s egyházi törvényeinknek ő Felsége által szentesítésével is biztosítani akarjuk, ez igen természetes, mert nincs vallási egyenlőség, mert hatalmas ellenféllel állunk szemközt, mely különben is kevés- jogunkat sem respektálja, s azok tapadói ellen az igazságszolgáltatásnál sem találunk oltalmat. Egyátalában nem célunk kétségbe vonni, megta-