Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-24 / 39. szám

gadni az államnak a közoktatás ügyéhez való jogát s ha Szász Béla képviselő ur azt hiszi, hogy módositványomnak ez a célja, vagy ez lehet eredménye, akkor csalódik. Államnak azonban, ha az erélyesen vezettetik, a felekezetek törvény által biztosított jogait respektálnia kell egész azon határvonalig, melyen túlterjeszkedése a felekezeti jogoknak az állami érdeket fenyegeti, vagy a közoktatás célját veszélyezteti. Módositványom által nem is céloztatik az állami jogkörbe hatolás, hanem csak nyert jogainknak bizrositása s igy nem áll Szász Béla azon érvelése, mintha kerülő utakon akarnánk az állami törvényhozás egyik factorát a másik factor: az országgyűlés jogának megtagadására rábirni az által, hogy a országos közoktatási törvénynek meghozatala előtt akarjuk a királyt egyházi törvénykönyvünk e §-ának az én módositványom szerinti szövegezéssel — sanctionálására birni. Jogot véd csak e módositvány, de nem terjeszti külebb jogkörünk határait, s nem korlátolja az állam jogkörét. Azt is mondta Szász Béla, hogy ha mi az orsz. közokt. törvény meghozatala előtt az én szövegezésemmel szentesittetnénk a 3-ik §-t ő Felségével, akkor a r. kath. egyházzal egy és ugyanazon alapra helyezkednénk, mely egyház concordatummal biztosítja jogait. Ez a hasonlat nem találó. Mi egészen más alapon állunk, mint a római egyház. Nálunk az egyház súlypontja benn a hazában, a hivők egyetemében van ; amott a hazán kivül: Rómában székel. A római egyháznak hazánkon kivül székelő, látható feje van — ez a pápa, ezzel lehet concordátumot kötni .... a mi egyházunknak ily látható feje nincs, ennek feje az Ur Jézus, ki nem száll alá, hogy földi fejedelmekkel kössön concordatumot. Szász Béla egyházunk autonómiáját államellenes, államot bomlasztó nemzeti törekvések refugiumanak is mondotta. (Szász Béla közbe szól: Ezt nem mondtam.) — Szavát nem tudom betű szerint idézni, mert nem jegyeztem föl, de lényegében ezt mondta, vagy legalabb olyanul tüntette föl az autonomiát, melyet a testvér protestáns egyházban — ha bár szórványosan, de csakugyan mutatkozó magyar nemzetiség-, sőt államellenes törekvéseknek az autonomia palástjába burkolódása miatt az avatatlanok könnyen tekinthetnek a magyar állam ellenes törekvések refugiumáúl. Elismerem, hogy a támadás fegyverét Béki képviselőtársamnak a pozsonyi pánszláv tanulókat sújtó s az iskolaszék ítéletét szigorító cultusminiszteri intézkedésre vonatkozó felszólalása szolgáltatta Szász Bélának. Én is sajnálom, hogy a hazánkban kizárólag magyar ref. egyház zsinati termében hangzott el e felszólalás, mert bár nem csak hiszem, hanem határozottan tudom, hogy e nyilatkozatot Béki a legjobb intencióval s nem a pánszláv tanulók érdekében (kiket ő sem védelmez), hanem csakis azért tette, hogy azáltal bizonyítsa be, miszerint a miniszter az általunk hozott határozatok megváltoztatását is kez. •deményezte .... de az intentió tisztasága mellett is sajnálatra méltó a felszólalás. A miniszter itt nem az egyház Ítéletét szigorította, hanem az állami érdekeket védelmezte; dicséretet érdemlő szigorával nem a pozsonyi evang. iskola tanulóit (mert hiszen azok a kizárás után megszűntek annak tagjai lenni), hanam a pánszláv agitátorokat és teljes joggal sújtotta. E/.t tenni kötelessége volt, ha nem teszi, akkor kötelességmulasztás bűnébe esik. Én nem érzek hivatást arra, hogy a cultusminiszter védelmére keljek, nekem magamnak is voltak vele összeütközéseim ... de a pánszlávok elleni erélyes föllépéseért hazafiúi örömmel üdvözlöm s nincs forróbb óhajtásom, mint ez: vajha mindenütt, hol államellenes üzelmek merülnek föl, ily erős kezekkel sújtana alá a cultusminiszter, ily erős kezekkel rántaná le a leplet az autonomia palástja alatt garázdálkódók testeiről. A suprema inspectió iskoláink felett — mely jogát a királyi felség a kultusminiszterium által gyakorolja jogot ad a kultusminiszternek s mint kötelsséget rójja reá az őrködést a fölött, hogy az állam ellen sehol és semmi ne történhessék a legfőbb felügyelet alatt álló iskolákban. É11 egyik legbuzgóbb liive vagyok a magyar reform, egyház autonómiájának, küzdöttem érette nyílt sisakkal, ha kell — meghalni is tudok védelmezésében. De nem csak protestáns, hanem magyar hazafi is vagyok, mint voltak a hazai reformátusok minden időben. De ha ez az autonomia oly erőd volna — mely államellenes izgatóknak szolgál refugiumúl . . . vagy oly palásttá lenne, melylyel a magyar állameszmének megsemmisítésére törekvők fedezik be bünős üzelmeiket: akkor én volnék az első ezen erődnek lerombolói között, én nyújtanám ki első sorban kezemet a palást széttépésére, mert első sorban magyar vagyok és csak azután protestáns, tudván azt, hogy a felvilágosodást s ennek szülöttét a protestantizmust — ha látszólag elfojtják, meggyilkolják, a jó lelkek vezére, az idő, fölkelti halottaiból; de ha nemzetem elvesz, el lesz az veszve örökre, mert a nemzeti halálból nincs föltámadás 1 Ballagi barátom ugy tüntette fel a közoktatás ügyét, mint a mely ügy kiválólag állami, s ő — mint a nagy eszmék embere, bátor előharcosa, magas álláspontra helyezkedetten jósolja, hogy eljön a kor, melyben az állam kizárólag saját intézkedései körébe vonja a közoktatást, a felekezetek kezében csakis a hitoktatást hagyja vissza. Reá mutat az előrehaladott államok körében mind erősebben jelentkező, e cél elérhetésére irányzott mozgalmakra. Azokat, kik az állam ezen irányzatának gátlólag állanak utvonalába s igy engemet is, ki módositványommal felekezetem isko'ai au'.onomicus jogait védelmezem az állam ellenében, azzal vádol, hogy az állam kezét akarván megkötni, VH-ik Gergely pápának tanát követjük. Az ellen kénytelen vagyok tiltakozni, mintha mi, kik iskolai autonom jogainknak az állam által is tiszteletben tartatására nézve biztosítékokat kívánunk, ez által Vil ik Gergely pápa követőiül csapnánk föl s annak tanait követnők. Vll-ik Gergely az állam fölé emelte ma-