Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-24 / 39. szám

Én kérem a mélyen tisztelt zsinatot, hogy mint a köztünk levő jeles államférfiak magok is először ajánlották, igtassuk csak ezt a „mindenestől® szó elébe »az 1790 i-dik évi 26-dik törvénycikk értelmében.® Ballagi Mór. Az a kérdés, hogy elismerjük-e az alkotmányos állam fennhatóságát, vagy nem. Az alkotmányos kormány más korlátot nem ismer, mint azt, melyet az örök isten neki vetett, midőn a lelkiismeretet, s a hit világát hozzáférhetlenné tette mindennemű kiilhatalomra nézve. Az a kérdés tehát, hogy elismerjük e az állam olyatén fennhatóságát, vagy azt a tant akarjuk hirdetni, hogy az egyház az állam felett van, hogy az egyháznak joga van az állam haladó életét egyszer-mindenkorra megkötni. Mert hiszen ezt jelentené, ha Pap Gábor igen tiszt, barátom módositványát elfogadnók. A protestantizmus Rómától történt elszakadásával örök időkre szakított a tannal, melyet VII. Gergely igy fejezett ki, hogy Dominus Jézus Christus Petrum apostolum principem constituit super regna mundi. A magyal-protestáns egyház peJig, mint maga is népképviseleti alkotmányos egyház, az állami alkotmányosságot és ennek intézményeit mindég tiszteletben tartotta. Mondhatom, most először történik, hogy protes táns emberek gyűlésén szót emelni hallunk alkotmányos uton létrejött törvén) ek épségben tartását sürgető követelés ellen. S miért ? Mert történhetik, mondják, hogy valamely jövő törvényhozás oly törvényt alkothatna, melynélfogva az állam iskoláinkra a mostaninál nagyobb befolyást nyerne. Igen értem, ha azok, kik VII. Gergely tanát vallják, az isko'át az állam befolyása alól ki akarják vonni, hogy azokban oly szellemet ápolhassanak, mely az ő tanuk uralomra jutását elősegítse. De minekünk mi okunk van tartani az alkotmányos állam befolyásától? Azt vethetnék ellenem és föl is vetették, hogy viszont mi oka van az államnak tőlünk tartani, kik a magyar államnak mindég leghívebb tagjai voltunk és vagyunk, kiknek a költő szavai szerint, itt élnünk, halnunk kell. — Ámde a mai vita megmutatta, hogy az iskolaügyben ugyancsak van oka az államnak tartani tőlünk. S ezért az állam souverainitását biztosító záradékot ugy, amint a bizottság formulázta, pártolom. Sept. 16. d. e. nyilvános ülés. A 3. §. ügyében tartott zárbeszédek : Vályi János. Atalanosságban vissza kell mennie arra az álláspontra, melyet Hegedűs Laszlóval beterjesztett. Ennek benyújtásakor jelezte, hogy a tanácskozási eljárás nem szabatos. A házszabály nem tartatott meg. A zsinat nem küldvén ki bizottságot, téves az a kifejezés és jegyzőkönyv, hogy mi bizottságról beszélünk. Azt állítja, hogy ennek a zsinatnak bizottsága nem volt és nincs. Es ezt jelezi nem tisztán alaki szempontból, de messze kihatóbb következményeinél fogva. A leirat ugyszólva elsiklott előttünk. Eddig nem történt csak annyi, hogy Lónyay Menyhért mint bizottság reprezentáltatja magát. Még az első indítvány kimondásánál .sem foglalt el oly messze kiható erőt, mint most midőn alkotott törvényeink módosítása van kérdésben. Nem tartja a j. könyv fogalmazását megállhatónak. Mint történnek a módosítások körüli eljárások. Ila van bizottság, annak van előadója, ki hivatásához képest az álláspontot előadja. Előjönnek azon leiratilag nehézményileg visszaküldött pontok, melyeknek fel kell olvastatniok, hogy tárgyalás alá vétethessenek. Itt sajárszerü esettel vagyunk szemben: elolvastatik egy nem rendszeresen előállott bizottség munkája, mely szavazatra bocsáttatik. Először a törvényjavaslat, aztán a leirat pontjai, aztán a módosítás jöjjön tárgyalás alá. Mint szabályellenes eljárást, nem fogadja el az eddigit. Lónyay M. gróf: Jegyzőkönyv szerint jogosult a bizottság. Elfogadtatik. Béki S. Tegnap Szász B. ezt kiáltotta ki; Béki S. kárhoztatja a kormányt azért, hogy az egy egyh. kerületnek törvényes eljárását meggátolta. Ez téves állítás, mert szóló nem vádolta a kormányt, de igenis vádolta Szász B. Pap Gábor. Nem élnék a zárbeszédtartás jogával, ha a bizottság szövegezését lényegesen változtató módosításom ellen nem intéztettek volna oly támadások, melyeket szó nélkül nem hagyhatok. Szász Domokos képviselő ur a módositványom által fölidézett hosszú vitát a keleti egyháznak azon küzdelméhez hasonlította, midőn a oftovGing és oiiotovotog védelmezői egy jótáért évek során át vívtak egymás ellen elkeseredett harcot. Szerinte én is egy vonalnak és egy betűnek (— az) a bizottság szövegezéséből törlését javasló módositványommal, mely látszólag jelentéktelen, oly szövegezést indítványoztam, melyet az alkotmányos érzületű király nem szentesíthet, mert a közoktatás terén megkötné nem csak a királynak, hanem az allami törvényhozás másik factorának : az országgyűlésnek is kezét s ez lehetetlen, mert a közoktatás nem kizárólag felekezeti, hanem egyúttal allami ügy is* Hivatkozik arra, hogy az 1790 1 : XXVI-ik t. cikknek vannak oly részletei is, melyeket a későbbi törvényhozás megváltoztatott már, még pedig egyházunk előnyére, mert eltörölte azon ránk hátrányos megszorításokat, melyeket tartalmaztak, kérdi, akarom s azokat visszaállítani s fenntartani ? A jóta miatt folytatott harc hasonlatában finom rejtett, de azért éles guny rejlik. A mai kor embere ugyanis csudálkozik azon, hogy egy betűért harchanállhattak egymással a hivek s ha valamely küzdelmet ne vetséges színben akar valaki feltűntetni, a jótáért vívott harchoz hasonlítja azt. Szász Domokos barátom azonban ép oly jól tudja, mint én, hogy a hitviták akkori korszakában annak a kis jótának nagy jelentősége volt, az a jóta a szó értelmét egészen megváltoztatta, s ezt be is ismeri az által, hogy a vönaln L és két betűnek