Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-09-24 / 39. szám
azt, hogy az egyszer meghozott alkotmányos törvényeknek hódolni mindig kötelességünknek ismerjük, sőt hogy mi protestánsok az alkotmányos törvények tiszteletében mindig jó példával elől jártunk s ezután is elől' kell, hogy járjunk, elmondták ezt azok is, kik a leirat által kivánt módosításokban bele sem akartak menni, s határozati javaslattal álltak elé 1 Már most, ha ez áll, hogy alkotmányos úton létrejött törvények minket is köteleznek s azokat teljesíteni tartozunk (kivévén természetesen mindig tisztán a vallást s lelkiösmeretünket illetőket) — szeretném tudni, miért nem lehet azt egyenesen nyiltan is kimondani s Írásba adni ? hiszen ebben semmi jogfeladás nincs, mert ha volna, a tisztelt ellenkező véleményben lévő tagtársaink is ugyanazon jogfeladás bűnébe esnének, mert, mint mondám, ők is erősen hangsúlyozták, hogy alkotmányos úton létrejött törvén) eket teljesíteni magukat kötelezve érzik ! Vagy csak mondják ezt, de teljesíteni nem szándékoznak, azt tartván, hogy „verba volánt, scripta manent. ? — én ezzel, mint nem kálvinista jellemhez tartozó dologgal — nem is akarok senkit sem gyanúsítani. Ne méltóztassék tehát itt jogfeladástól tartani s ne méltóztassék rémeket látni a jövőben, a mikor tiszta a láthatár, hanem méltóztassék velem eggyütt bátran meg szavazni a 3. §-t a bizottság által megállapított szerkezetben, mit a magyar nemzeti kormány tőlünk politikai tekintetből is jogosan kívánhat! Lehet, hogy el fog még borulni valamikor protestáns egyházunk most tiszta kék ege, lehet, hogy ismét zivatar fog felrázni bennünket szép álmainkból ; de én attól sem félek, mert én reformált egyházunkat azon százados tölgyhöz hasonlítom, mely a hegy ormán megszokottan néz a vihar szemébe, sem szél, sem jégeső, sem hideg, sem forróság nem ártanak neki 1 s igy fogunk megállani mi is — csak az egyenetlenség s visszavonás férgei meg ne őröljék belsejét egyházunk erős, óriás tölgyének 1 Lukács Ödön. Ha oly nagyon szeret bennünket a magas kormány, miért kér tőlünk jogokat ? Elődeink erős várnak tartották az 179OJ XXVI t. cikket, mindenkor abba menekültek, most pedig már nekünk az sem elég, Kis Albert nézetét pártolja Körmendy Sándor a mostani vitát fontosabbnak tartja az általános vitánál és pártolja Pap Gábor módo sitványát. Révész Bálint fájlalja, hogy minket és iskoláinkat egy kategóriába tett a kormány a magán társulatokkal, sőt magánosokkal, és az azok által fenntartartott iskolákkal. Kiss Albert indítványával szemközt megjegyzi, hogy ő a 3-ik §-ból az 1790 1 ik t. c.-re hihivatkozást kihagyni nem engedi (mindenfelől közbe kiáltások nem is indítványozták azt 1) s a multbani szenvedéseire és küzdelmeire hivatkozva az 1790 1 t. c. kihagyása ellen polemizál. Végre Lukács Ödönnek megjegyzi, hogy ha a kormány elakarná is venni fegyve' reinket mi nem adjuk, itt az 1790 2 t. c. ezzel küzdünk és győzünk; pártolja Pap Gábor módosítványát Sept. 15. d. u. nyilvános ülés. Kiss Aron. Az .általános határozatok* 3 ik §-ának ezen eredeti szövege : »A reformált egyház alsó és felső iskolái, mint a vallás szabad gyakorlatának jogával lé nyeges kapcsolatban álló intézmények s az egyház önfentartásának eszközei, mindenestől az egyház testéhez tartoznak s az egyházi hatóságok alatt állanak® korrekt, jogilag igaz, tényleg való : és igy reánk nézve teljesen kielégítő. Azonban ez a miniszternek nem tetszett, mert kormányzatában feszélyezi őt, s mert nem tűnik ki belőle, mi értelemben vesszük és mi határok közt mondjuk mi ezt, hogy »mindenestől az egyházhoz tartoznak® ; s nem akarjuk-e ezzel mellőzni az államhatalomnak a törvényhozásnál megillető jogát ? ezért fejezte ki nemtetszését, ezért kívánta a „mindenestől* szó elibe tétetni „a hazai törvények intézkedéseinek épségben tartásával* szavakat. Mondjuk meg hát mi, mélyén tisztelt zsinat, hogy mi saját iskoláinknak egyházunkhoz tartozását az 1790 1 26 dik t. c. értelmében vesszük, s tegyük csupán e szavakat a mindenestől szó elibe: mert ez az egyetlen hazai törvény, mely iskoláinknak- az egyházhoz tartozását kifejezi, és több nincsen. Ez az, a mi kis terrénumunk, telkünk, a melyen e tekintetben állunk, s a melyen, ha kell, meg is halunk. És ha még e mellé is többet kívánnak toldani, nem tehetnénk oda helyesen mást, mint a békekötéseket, mert azok azon szerződések, melyeknél fogva az egyetlen alapot az 1790 1 26. t. c. is bírjuk. De ez is, mint Dr Kolozsvári mondá, már szükségtelen, mert vívmányaink a T 79°/r c.-ben már megvannak szorítva. Tegyük hát csak e záradékot a szövegbe, az kielégítheti a kormányt is, mert hiszen abban nemcsak egyházunknak, hanem a fejedelemnek" iskoláink körüli joga is ki van fejezve és e törvén) t még a jelen leirat is hangsúlyozza. Mi, mélyen tisztelt zsinat, azért vagyunk egybegyűlve, hogy egyházunk jogát, ha nem szélesbithetjük, legalabb szilárdítsuk. Hát miért akarnánk azok korlátozására még nem is létező kapcsokat beigtatni ? Hiszen az ezután alkotandó törvények, ha reánk nézve kedvezőbbek lesznek, természetesen örömmel hódolunk azoknak, ha pedig iskoláinkhoz való jogainkat csorbítanák: jó lesz, ha legalább hivatkozhatunk e tőlünk el nem vitatható egyetlen alaptörvényünkre, az 1790 1 26. t. cikkre. Mondják sokan, hogy ennek el kell enyészni, hogy a kultur , a jogállam eszméivel a felekezeti oktatásügy együtt megállhatni nem fog. Lehet 1 ha ez államtheoriák tovább tarthatnak, mint a Jézus szava, ki a tanítást az egyház megalapítóira bizta ! De most a jelenben élünk, és tudjuk bár, hogy mindnyájan meghalunk, mégis kötelességünk, hogy megtartsuk, védjük az életet, mig végóránk nem üt. Ne emlegessük azért e jogunk elenyészését, hanem védelmezzük iskolaügyünket mindaddig, mig lehet.